Mindentudás Egyeteme
Jöjjön el!



Mindentudás Egyeteme
ELŐADÁSOK

MAGAZIN

NAPTÁR

KLUBNAPTÁR

TESZTEK

E-LEARNING

INFO


[origo] hírek


Rejtélyes csillaghalmaz galaxisunk szívében


Non plus ultra


Erdély a csíksomlyói búcsú hetében - a hét műholdképe


Konferenciák, találkozók


European Software Process Improvement and Innovation

KATSZER 2005

XXX. Jubileumi Kolorisztikai Szimpózium

Mi, fiatalok a magyar kutatás-fejlesztés jövőjéért. - Mit akarunk, és hogyan váltsuk valóra?


Pályázati határidők


Marie Curie ösztöndíjak

Kutatási - fejlesztési pályázat vállalkozásoknak és kutatóhelyeknek

Erasmus Mundus program

Erasmus - Középtávú Oktatói Mobilitás pályázat



Szokatlan nanodiffúzió Debrecenben
Nagyrészt magyar fizikusok kutatási eredményeit összegző cikket közölt decemberben a világ egyik legismertebb tudományos folyóirata, a Science. Az elsősorban a debreceni egyetemen zajló kutatások az ún. multiréteggekkel, ezen belül pedig a nanodiffúzióval kapcsolatosak. A kutatások arra az eredményre jutottak, hogy a makroszinten tapasztalt anyagkeveredési folyamatok nem mindig azonosak a nanotartományban, tehát az atomi szinten tapasztalható diffúziós jelenségekkel. 
<< 2/2. oldal

A molibdén- és vanádiumrétegek
A molibdén- és vanádiumrétegek, közöttük az elmosódott rész: a határfelület

Az elméletet igazoló modellszámításokat elsősorban Erdélyi Zoltán fizikus végezte el, majd - két tanszéki kollégával közösen - egy tanulmányt írt, melyet a legbefolyásosabb fizikai folyóirat, a Physical Review Letters közölt 2002-ben. Az elméleti kutatások után kísérletekkel is igazolni kellett a felfedezést. A kutatók magnéziumoxid felületen váltakozva 25-25 darab, körülbelül15- 20 atomsor vastagságú molibdén- és vanádiumréteget hordtak fel egymásra. Szintén újdonság volt, hogy a szabályozottan változó kémiai összetételű határfelületekkel azt vizsgálták, hogy a rétegek, illetve a köztük levő határfelület hogyan reagál a hőkezelésre. A mérések kisebb részét itthon, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Atommagkutató Intézetében, míg nagy többségét a berlini atomerőmű mellett létesített szinkrotronforrásra épülő Bessy kutatóintézetben végezték el. A mért adatok kiértékelése szintén Debrecenben történt - ez is főleg Erdélyi Zoltán érdeme. A kísérleti eredményekről írt tanulmányt fogadta be aztán a Science magazin tavaly decemberben. (Habár a cikk német-osztrák-magyar szerzőket jegyez, a munka nagy részét Debrecenben végezték el.)

A felső képek és grafikonok mutatják a klasszikus keveredést, míg az alsó képek és grafikonok a debreceni kutatók által megfigyelt új keveredési formát

A cikket jól fogadta a szakma. A Science magazin megjelenése után egy nappal már a Harvard Egyetemről érkezett gratuláló levél Debrecenbe, és a hazai és külföldi fizikusok méltató szavai mellett a tudomány egyéb területein is felkapták a fejüket. Példaként lehetne említeni annak a klímakutatással, ezen belül a sarkvidéki jegekben lezajló diffúziós folyamatokkal foglalkozó kutatónak az érdeklődését, aki azt szeretné megvizsgálni, miként tudná felhasználni az új eredményeket saját szakterületén. Vannak már érdeklődők az ipari szektorból is, például egy német világcég kért lenyomatot a cikkről.

A kutatásokat természetesen elméleti és kísérleti síkon is folytatják Debrecenben. Különféle magyar és európai kutatási pályázatok segítségével igyekeznek további eredményeket elérni. Tervek vannak arról is, hogy európai kutatási projektet indítanak többek között francia, holland, dán partnerekkel. A kutatók állítják: az általuk választott kutatási terület nagyon izgalmas és viszonylagos érintetlensége miatt azzal kecsegtet, hogy hasonló szintű felfedezéseket érnek el a közeljövőben.





1. oldal

2. oldal



Impresszum - Adatvédelem - Írjon a szerkesztőknek!