[…]     

SZTREPSZIADÉSZ

Buktam, de fekve még sem maradok,

Hanem, könyörgve istenimhez, a

Gondolkozdába én magam megyek.

De hogy tanúlom, vén, lassú, felejtő

Létemre, ott a szőrszálhasgatást?

Azonban, menni kell. Mit habozok?

Miért nem zörgetek? - Fiú! fiam!

( Kopogtat)

TANÍTVÁNY

Menj a manóba! ki dübögtet úgy?

SZTREPSZIADÉSZ

Én, Sztrepsziadész, Kikünnoszból, Pheidón fia.

TANÍTVÁNY

Tudatlan, engem úgyse! bárki légy,

Hogy az ajtót ily gorombán rugdosod,

Kivervén a talált eszmét fejünkből.

SZTREPSZIADÉSZ

Bocsáss meg: távol és falun lakom.

De mondd: mi volt az a kivert izé?

TANÍTVÁNY

Azt tudni csak tanítványnak szabad.

SZTREPSZIADÉSZ

Úgy monddsza bátran: mert azért jövök

Hogy, mint tanítvány, fólvétessem itt.

TANÍTVÁNY

Megmondom. Ámde aztán szent-titok.

Azt kérdi Khairephóntól Szókratész:

Hány lábat ugrik a bolha, magáét?

Mert Khairephón szemöldét csípve egy,

Onnét a Szókratész fejére pattant.

SZTREPSZIADÉSZ

S hogy mérte azt meg?

TANÍTVÁNY Igen ügyesen.

Megfogta, és viaszt olvasztva, lábát

Belémártotta, s a mint megfagyott,

Csinos cipője lett; most ezt levonva

Megmérte a távolságot vele.

SZTREPSZIADÉSZ

Oh Zeüsz király, beh könnyü ész!

TANÍTVÁNY De hát-

Ha Szókratésznek egy más ötletét Meghallanád!

SZTREPSZIADÉSZ    Mi az? Kérlek, közöld.

TANÍTVÁNY

Azt kérdi tőle Khairephón, a Szphétti,

Mit gondol: a szájával énekel

A szúnyog, vagy hátulsó részivel?

 SZTREPSZIADÉSZ

És mit felelt, e szúnyog-ügyben, Ő?

TANÍTVÁNY

Azt, hogy mivel szűk a szúnyog bele,

A béfuvó szél hátulján kiront,

S mert szűk, tekergős útja volt a szélnek,

Kitörve, hangot adni kénytelen.

SZTREPSZIADÉSZ

Kürt e szerint a szúnyog alfele.

Oh, mily szerencsés bendő-bölcselet!

Mily könnyen boldogúl oly alperes,

Ki a szunyog belébe is belát!

TANÍTVÁNY

De nagy találmányt veszte a minap

Egy gyík miatt.

SZTREPSZIADÉSZ    Hogyan? mondd meg nekem.

TANÍTVÁNY

A mint keresné a Hold útait

S körjáratát, szájtátva fölfelé,

Lerondította egy gyík, az ereszből.

SZTREPSZIADÉSZ

Derék, hogy a gyík SzókratészseI így bánt.

TANÍTVÁNY

Az este meg, hogy nem volt vacsoránk ...

SZTREPSZIADÉSZ

Nos, nos, hogyan tett élelemre szert?

TANÍTVÁNY

Asztalra könnyű hamvat hinte, s egy

Nyársat horoggá hajtva, körvonót

Vőn a kezébe, s így az áldozatból

Egy szép darab húst titkon elcsene.

SZTREPSZIADÉSZ

No, mért csudáljuk hát ama Thalészt!

Nyissad, hamar, nyisd bölcseldéteket,

S mutasd nekem meg azt a Szókratészt!

Mert okhatnám nagyon. Csak nyiss kaput.

[miután megcsodálta a tanítványokat]

SZTREPSZIADÉSZ    Manóba hát! -

De, hé, ki lóg itt, e függő kosárban?

TANÍTVÁNY Maga.

SZTREPSZIADÉSZ

Ki "maga"?

TANÍTVÁNY Hát Szókratész.

SZTREPSZIADÉSZ    Hej! Szókratész!

Menj, hé, kiálts helyettem egy nagyot.

TANÍTVÁNY

Nem érek én rá, szólítsd meg magad.

SZTREPSZIADÉSZ

Hej! Szókratész! Én Szókratészkém!

SZÓKRATÉSZ            Mért hívsz, egynapéló?

SZTREPSZIADÉSZ

Először is: mondd, kérlek mit csinálsz?

SZÓKRATÉSZ

Légben hajózva, nézlem a napot ...

SZTREPSZIADÉSZ

No, mégsem a földről- egy tyúkkosárból

Nézed tehát le az isteneket.

SZÓKRATÉSZ

Mert nem talál föl égi dolgokat

Elmém, ha fől nem függesztem, s ha könnyű

Eszem a hasonló légbe nem vegyűl.

Földről, alulról nézve fölfelé

Soh'sem találtam: mert a gondolat

Nedvét a föld magához vonja le.

A zsázsa épen így tesz.

SZTREPSZIADÉSZ    Mit beszélsz?

Nedvét a gondolat zsázsába vonja?

Jer, Szókratészkém, szállj le, jer elő,

Taníts meg arra, a miért jövék.

SZÓKRATÉSZ

S miért jövél?

SZTREPSZIADÉSZ    Taníts meg szónokolni:

Mert a kamat, meg a sok uzsorás

Hajt, kerget, üldöz, zálogol.

SZÓKRATÉSZ            S hogyan

Merűltél így adósságokba el?

SZTREPSZIADÉSZ

A ló-betegség vitt belé, az ett meg.

De most taníts meg engem a soha-

Meg-nem-fizető beszédre, s bármi díjt kérsz,

Meglessz, az istenekre esküszöm.

SZÓKRATÉSZ

Miféle istenekre esküszöl?

Először is: kimentek forgalomból

Nálunk az istenek.

SZTREPSZIADÉSZ    Mire esküsztök tehát?

Vaspénzre tán, mint a büdzántiak?

SZÓKRATÉSZ

Kivánsz az istenekről bizonyost,

S valót tanulni? ..

SZTREPSZIADÉSZ    Zeüszre! ha szabad.

SZÓKRATÉSZ

És szóba állni a Felhőkkel, a

Mi isteninkkel?

SZTREPSZIADÉSZ    Óhajtok nagyon.

SZÓKRATÉSZ

Űlj hát e szent nyugágyra.

SZTREPSZIADÉSZ    Ím, leűltem.

SZÓKRATÉSZ

Most tedd fel ezt a koszorút.

SZTREPSZIADÉSZ    Minek?

Jaj, Szókratész, nehogy véráldozat

Gyanánt megöljetek, mint Athamászt

SZÓKRATÉSZ

Ne félj: mindenkit így szoktunk avatni.

SZTREPSZIADÉSZ

S mi hasznom ebből?

SZÓKRATÉSZ            Fogsz szónoklani

Csörgettyü módra, lisztláng-finomul.

Tartsd csak, ne félj.

SZTREPSZIADÉSZ

Oh Anyaföld! e hang be' dicső! beh szent, be' csudálatos egy hang!

SZÓKRATÉSZ

Mert látd: egyedűl ezek istenek itt, a többi üres csacsogás mind.

SZTREPSZIADÉSZ

Hát már minekünk az olümposzi Zeusz, mondd, kérlek az égre, nem isten?

SZÓKRATÉSZ

Mit, Zeusz! ne beszélj nekem ily vadakat. Nincs Zeusz

SZTREPSZIADÉSZ    Micsoda szó

Ki esőzik hát? mert ezt bizonyítsd és erre felelj meg először.

SZÓKRATÉSZ

Magok e Felhők, valahogy; be fogom bizonyít győztes okokkal :

Mert hol láttad, felhő nélkül, hogy esett vón' bármikor esső?

Mért nem esőzik hát derüs égből Zeüsz és ezeket ki nem űzi?

SZTREPSIADES

Apollóra! biz úgy van az, ezt már szépen kigyalúltad eszeddel;

Pedig én azt hittem előbb, hogy Zeüsz egy rostán h ... zik által.

De ki mennydörög? azt még most se tudom; pedig attól reszketek egyszer!

SZÓKRATÉSZ

Ezek a Felhők hengergőznek.

SZTREPSZIADÉSZ    Hogyan "oh mindent te merészlő"?[1]

SZÓKRATÉSZ Ha teleszívták magukat vízzel, s a lejtőn súlyos erővel

Természeti kényszerből tova kell gördűlniök, önnehezüktől

Egymáshoz ütődve, kipukkannak, s támad dörgő-ropogó hang.

SZTREPSZIADÉSZ

S e kényszerüség okozója ki? Hát nem Zeüsz hengergeti őket?

SZÓKRATÉSZ

De nem ám! hanem az aetheri tölcsér.

SZTREPSZIADÉSZ    Tölcsér? no bíz ezt se gyanítám,

Hogy Zeüsz nincs, hanem egy Tölcsér lett a mindenség ura immár.

Hanem a dörgést-ropogást még sem magyaráztad meg nekem.

SZÓKRATÉSZ

Hát nem hallottad, hogy mikor a vízzel teli föllegek össze-

Ütköznek kölcsönösen, ropogó hang támad a sűrű nyomás ból?

SZTREPSZIADÉSZ

De mi okra higyem már én ezt el?

SZÓKRATÉSZ            Be fogom bizonyítni, magadról:

Panathéni levessel jól lakván, nem háborodott mea a gyomrod?

S nem korgott rajta keresztűl nagy csikarás egyszerre olyankor?

SZTREPSZIADÉSZ

De biz', Apolló ugyse! igen; sőt háborgott benne veszettül,

Zakatolt a leves, mint mennydörgés, nagyokat szólt rettenetes kép,

Csak halkan elébb: rotyroty, rotyroty, azután gyorsítva ro-rotyroty,

S mikor aztán ment alul is, ropogott: rotyorotyroty, mint ama felhők.

SZÓKRATÉSZ No tehát, ha kicsiny hasad oly nagyokat volt k,' ládd-e, rotyogni:

Hát a végnélküli légtenger roppantat hogyne dörögne?

(Hisz azért a név: "ropogás", "rotyogás", mint a hang, szinte hasonló.)

…

[néhány lecke után]

SZTREPSZIADÉSZ    Mert hát ezekből

Nincsen tanulni kedvem semmit is.

SZÓKRATÉSZ Mit hát?

SZTREPSZIADÉSZ

Azt, azt a furfangos beszédet

SZÓKRATÉSZ

De még előbb mást kell tanúlnod: a

Négylábuak közt mellyik himnemű ...

SZTREPSZIADÉSZ

Háj'szen tudom, ha őrült nem vagyok:

Kos, bak, s bika, s kutya, s galamb ...

SZÓKRATÉSZ            No látd?

Nőstény galambról is így mondanád.

SZTREPSZIADÉSZ Már hogy?

SZÓKRATÉSZ            No, hogy "galamb," ha hím, ha nő.

SZTREPSZIADÉSZ

Oh szent Poszeídón! s hogy kék mondanom?

SZÓKRATÉSZ

Egyik galambnő, a másik galambfi.

SZTREPSZIADÉSZ

Igaz, galambnő? No, Lég-ugyse'gen!

Már e tanulság érdemes, hogy érte

Liszttel behintsem a teknőd, körösleg.

SZÓKRATÉSZ

No lám, megint hibáztál: "tekenő"

Mondád, pedig hím az.

SZTREPSZIADÉSZ    Hogy' mondanám

Én nőnek a teknőt?

SZÓKRATÉSZ            Világosan,

Mint ezt: "szakácsnő."

SZTREPSZIADÉSZ    Hogy-hogy?

magyarázd meg.

SZÓKRATÉSZ

Teknő, szakácsnő, nálad egyre megy.

SZTREPSZIADÉSZ

Hát már ezentul hogy hivjam?

SZÓKRATÉSZ            Hogyan?

Hát "tekfi", mint a "férfit" mondanád.

SZTREPSZIADÉSZ

A tek nőt férfinak?

SZÓKRATÉSZ            Mert úgy helyes.

SZTREPSZIADÉSZ

S az asszony "férjnő" lesz, mint "tekenö"?

…

[végül…]

SZÓKRATÉSZ

Maguktól az Igaz s Hamis Beszédtől

Tanúljon.

SZTREPSZIADÉSZ

Én megyek. Csak, ne feledd:

Jól visszaverjen ám bármely igazt! (El)

KAR (Éneke hiányzik)

IGAZ BESZÉD

Jer elő, jer elő, bemutatni magad

A nézőknek - bár te merész vagy.

HAMIS BESZÉD

Menj, a hova tetszik; jobban agyon

Ütlek szóval, sokaság közt.

IGAZ BESZÉD

Agyonütsz? te? ki vagy?

HAMIS BESZÉD        Ki? Beszéd.

IGAZ BESZÉD                      A Hamis.

HAMIS BESZÉD

Meggyőzlek azért, ki magad nálam

Igazabbnak mondod.

IGAZ BESZÉD           Ugyan mi okossal?

HAMIS BESZÉD

Új eszméket kitalálva.

IGAZ BESZÉD

No hiszen, mert annak ma divatja

Van az esztelenek közt.

HAMIS BESZÉD        Sőt okosak.

IGAZ BESZÉD Agyonütlek.

HAMIS BESZÉD

Ugyan mivel aztán?

IGAZ BESZÉD

Az igaz szóval.

HAMIS BESZÉD        De ha visszaverem!

Sőt nincs is igazság, azt felelem.

IGAZ BESZÉD

Állítni mered, nincs?

HAMIS BESZÉD        Hol van hát?

IGAZ BESZÉD

Van az isteneknél.

HAMIS BESZÉD        Hát, ha van ott,

Hogy nem veri meg Zeuszt, ki tulajdon

Atyját láncokra vetette?

IGAZ BESZÉD           Hahó!

E káromlás is a többi után megy.

Mosdótálat ide!!

…

[A Gondolkozdából hazatért Sztrepsziadészhez hitelező érkezik]

AMÜNIÁSZ

Jaj, jaj nekem'

SZTREPSZIADÉSZ    Ohó!

Ki jajgat itt? tán csak bizony nem a

Karkin manói hangja volt?

AMÜNIÁSZ    Minek

Kérded, ki vagyok? Boldogtalan vagyok.

SZTREPSZIADÉSZ Fejedre szálljon.

AMÜNIÁSZ    "Oh, ádáz hatalmak!”

Oh, mén-ölő s kerékzúzó szerencse!

Oh Pallasz, mely igen megsemmisítsz!" [2]

SZTREPSZIADÉSZ

"S mi gonoszt tőn Tlépolemosz valaha veled?"

AMÜNIÁSZ

Ne csúfolódj hé, jobb biz a fiadra

Jól ráparancsolsz, adja vissza pénzem,

Különben is nagyon ebül vagyok.

SZTREPSZIADÉSZ Miféle pénzed?

AMÜNIÁSZ    A mit kölcsön adtam.

SZTREPSZIADÉSZ

Bizony roszúl vagy hát, ha nem csalódom.

AMÜNIÁSZ

"Lovat hajték" s lebuktam, isten ugyse'!

SZTREPSZIADÉSZ

Minek beszélsz hát oly bolondokat,

Mint ha szamárról buktál volna le?

AMÜNIÁSZ

Bolondokat! ha pénzem visszakérem?

Te nem lehetsz ép elmével.

SZTREPSZIADÉSZ    N o no!

Úgy sejtem, agyvelőd megrázkodott.

AMÜNIÁSZ

De Hermes-ugyse'! én meg pörbe foglak,

Ha nem fizetsz, úgy sejtem.

SZTREPSZIADÉSZ    Monddsza csak,

Mi véleményed: Zeüsz új-új esőt

Ad mindig, és mindenhová? vagy a Nap

A régi nedvet szíja föl megint?

AMÜNIÁSZ

Hát tudom én! vagy bánom én!

SZTREPSZIADÉSZ    No hát,

Hogy vón' igazság pénzed visszakapni,

Ha a légtünettanból semmit se tudsz!

AMÜNIÁSZ

Ha szűkiben vagy, legalább kamatját

Fizesd le.

SZTREPSZIADÉSZ Kamat? Miféle állat az?

AMÜNIÁSZ

Mi volna más, mint hogy hó- és naponkint

A pénz idővel több-több lesz.

SZTREPSZIADÉSZ    Derék!

Nos hát, a tenger, mit gondolsz, nagyobb

Most, mint elébb?

AMÜNIÁSZ    Zeüsz úgyse'! most is annyi;

Mert nem törvénye, hogy nagyobb legyen.

SZTREPSZIADÉSZ

Ha hát az nem nagyobb, boldogtalan,

A sok folyamtól, mely belészakad:

Te még növelnéd tőkepénzedet!

Nem takarodsz el a házam köréből?

Ide a korbácsom!

AMÜNIÁSZ (tanújához)

Erre légy tanú.

SZTREPSZIADÉSZ

Hajrá! ne kászolódj! Co fel, deres!

AMÜNIÁSZ

Hát nem gyalázat ez!

SZTREPSZIADÉSZ    Méssz hát? vagy ütlek,

Korbáccsal a farod, lógós! - Szaladsz?

[…]

SZTREPSZIADÉSZ (kiszalad a házából) Jujujj! jujujj!

Rokonim! szomszédim! polgártársaim!

Ne hagyjatok, vernek kegyetlenül!

Ohjaj, szegény fejem! szegény pofám!

Nyomorúlt, apád vered?

PHEIDIPPIDÉSZ (utána jő)

Azt én, apám.

SZTREPSZIADÉSZ

Bevallja, lássátok, hogy üt.

PHEIDIPPIDÉSZ        Be én.

SZTREPSZIADÉSZ

Nyomorult, apagyilkos és házfeltörö!

PHEIDIPPIDÉSZ

Mondjad még egyszer, és mondj többet is,

A rossz, ha hallom is, gyönyör, tudod.

SZTREPSZIADÉSZ

Te semmire kellő!. ..

PHEIDIPPIDÉSZ        Hints rózsát reám.

SZTREPSZIADÉSZ

Apádat még vered?

PHEIDIPPIDÉSZ        Sőt, istenugyse' ,

Bebizonyítom: joggal is.

SZTREPSZIADÉSZ    Gazember,

Apád megverni hogy voln' jogszerű?

PHEIDIPPIDÉSZ

Megmutatom; legyőzlek érveimmel.

SZTREPSZIADÉSZ

Legyőzsz, te, ebben?

PHEIDIPPIDÉSZ        És könnyen pedig.

Melyik beszéddel vitassam? te válassz.

SZTREPSZIADÉSZ Minő beszéd?

PHEIDIPPIDÉSZ

Igazzal? vagy Hamissal?

SZTREPSZIADÉSZ

Azért taníttatálak hát, bolondúl,

Igazat cáfolni, hogy most rám vitázd,

Hogy apát fiúnak verni szép s jogos?

PHEIDIPPIDÉSZ

Rád is vitázom, s úgy hiszem, magad

Se mondasz ellent, ha meghallgatod.

SZTREPSZIADÉSZ

No hát, akármit mondasz, hallgatom.

Megversz?!

[...]

PHEIDIPPIDÉSZ

Hát nem jogosan, ki legnagyobb költőnket nem dicséred,

Euripidészt!

SZTREPSZIADÉSZ

Ő legnagyobb? Majd mit mondok! de megversz.

PHEIDIPPIDÉSZ

Meg én, Zeüsz ugyse'! és méltán.

SZTREPSZIADÉSZ    Hogyan méltán, gazember!

Ki téged fölneveltelek, s megértém, mit gagyogtál:

Midőn tütüt kértél tőlem, megértém s innod adtam,

Papát ha mondál, én legott szaladtam a kenyérért,

Kakát még jól ki sem mondád, s ölön fogván, vivélek

A ház mögé, ültetni a lábomra. Most pedig te

Hogy fojtogattál, s jajgaték: "fáj a hasam" - te bezzeg

Nem vittél engem, elfajult!

A ház mögé; de kinozál, mig oda nem kevertem.

[…]

PHEIDIPPIDÉSZ

Oh, mily gyönyör, elmés-ügyes új dolgokban forogni

S túljárni ésszel a bevett törvényen és szokáson!

Én, míg csupán lovagláson jártattam volt az elmém,

Alig tudék három szót is kimondani hibátlan.

De most, apám mióta megtaníttatott erővel,

És értem a furfangokat s a szónoklat bibéit,

Megmutatom, hogy jogszerű megverni az apákat.

SZTREPSZIADÉSZ

Csak lovagolj, az istenért! inkább lovad kitartom;

Akár négyet; jobb az nekem, mint hogy püfólj

s agyon verj.

PHEIDIPPIDÉSZ

Ott folytatom beszédemet, a hol szavamba vágtáI,

S azt kérdezem: vertél-e te gyermekkoromban engem?

SZTREPSZIADÉSZ

Igen, de jó szándékkal és javadra.

PHEIDIPPIDÉSZ        Monddsza csak hát,

Nem jogszerü-e nékem is jószándékkal s javadra

Megverni téged, hogyha már a jó szándék: az ütleg?

Mért a te tested volna csak verésnek "illetetlen",

Az enyém meg nem? holott pedig szabadnak lettem én is.

Sír a gyerek: "hogyan? s ne sirjon az apa?"[3]

Ez gyermek tiszte, mondhatod, ez a törvény s igazság;

Ellenvetem, hogy második, hogy kétszer-gyermek a vén:

Illő tehát, hogy ifjunál még többet sírjon a vén,

A mennyiben vétsége is megróhatóbb azénál.

SZTREPSZIADÉSZ

De nem törvény, se nem szokás, apával ezt miveini.

PHEIDIPPIDÉSZ

Vagy tán nem ember volt az is, ki e szokást behozta,

Mint te, meg én s az ősöket ki rábeszélte szóval?

Mivel kevesb az én jogom: jövőre a fiaknak

Új törvényül behozni az apák viszont-verését?

A mennyi ütleget ez új törvény előtt kiáll tunk,

Elengedjük, köszönjék meg, ha ingyen vertek eddig.

Nézd akakast, s a barmokat: nem elverik busásan

Az apjokat? pedíg köztök s köztünk mi a különbség,

Kivéve, hogy szavazni ők s pörölni nem szeretnek.

SZTREPSZIADÉSZ

No hát, ha már mindenben a kakas dolgát utánzod,

Mért nem ganajt eszel te is, s miért nem hálsz

                        az ülőn.

PHEIDIPPIDÉSZ

Nem vág, barátom, a beszéd! Szókratész sem tanítja.

SZTREPSZIADÉSZ

No hát, ne üss; ha mégis ütsz, magadra vess idővel.