message=A világ valamennyi nyelvének beszélt változatát az emberek ugyanazon eszközökkel hozzák létre. Ez azt jelenti, hogy az ember fiziológiai rendszere, amellyel a beszédet alkotja és felfogja, független az adott nyelv típusától. Bár az egyes nyelvek hangzásukban nagyon különbözőek is lehetnek, az eszkimó, az afrikai, a cseh, a kínai vagy a magyar ugyanazokat a beszédszerveket (hangszalagok, szájpadlás, nyelv, ajkak stb.) használja nyelve hangzó változatának létrehozására. A hangzási változatosságot az artikulációs szervek különféle mozgatása, azaz eltérő használata eredményezi. Az azonos anatómiai felépítés tehát nem jelent azonos működést. Még az ún. hangutánzó szavak is jellegzetesen másként hangzanak az egyes nyelvekben. A kutyaugatás, amit magyarul vau-vau-nak mondunk és "hallunk", a franciában oua-oua, az angolban bow-bow, az olaszban bu-bu, a németben wau-wau (ejtése kb. váu), az oroszban gáv-gáv, a mongolban pedig háu-háu. Magyar anyanyelvűeknek meglepő, hogy például a brekegést angolul ribbit-nek, a mekegést lengyelül kwa kwa-nak hallják és mondják.
A beszédhangokat leggyakrabban a tüdőből kiáramló levegő segítségével hozzuk létre, akadnak azonban olyan hangok, amelyeket éppen ellenkezőleg, a levegő beszívása közben létrehozott artikulációs mozgások révén képezünk. A beszédhangok képzésének harmadik lehetősége az ún. csettintő hangok ejtése, ami alatt nincs levegőáramlás. A magyarban a beszédhangokat a kiáramló levegővel képezzük, bizonyos érzelmek hatására azonban adunk hangokat belégzéssel is (pl. phűűű), a csettintő hangokat pedig például állatok hívogatására használjuk (pl. ccccc).
A nyelvek beszédhangjainak száma is nagyon különböző. A nyelvünk függőleges mozgatásával például sokféle magánhangzó-minőséget tudunk képezni, de egy adott nyelvre ebből csak meghatározott számú lesz jellemző. Nem minden nyelv használ ki minden lehetséges képzőmozgást. Létre tudunk hozni például nazális magánhangzókat, azonban több, mint 300 nyelvből csak mintegy 100-ban fordulnak ilyenek elő. Sokkal ritkábbak azok a magánhangzók, amelyek artikulációja közben nem rezegnek a hangszalagjaink, vagyis olyanok, mintha suttogva ejtenénk őket. 317 nyelvből mindössze kettőben találtak ilyen zöngétlen magánhangzókat. Nagyon különbözően ejtjük a mássalhangzókat is. Csaknem valamennyi elemzett nyelv hangállományában van nazális mássalhangzó vagy zöngétlen réshang, de zöngés réshang már csak a nyelvek felében fordul elő, a belégzéssel képzett zárhangok előfordulása pedig mindössze 0,6 százalék.
317 vizsgált nyelvből a Hawaii például csak 13 hangból építkezik, közülük 5 magánhangzó és 8 mássalhangzó. A !xu nyelv ugyanakkor 141 beszédhangot használ, ezek közül 46 magánhangzó és 95 mássalhangzó. Összehasonlításul: a magyar köznyelvben 39 beszédhang, ebből 14 magánhangzó és 25 mássalhangzó van, de egyes mássalhangzók változatait is ejtjük bizonyos hangkörnyezetben Így a magyar köznyelvi mássalhangzók száma 8-cal több, azaz 33. A beszédhang-állományt tekintve a magyar kettővel több beszédhangot használ, mint a vizsgált nyelvek 70 százaléka.