message=A légzőrendszernek a beszédben is fontos szerepe van. A beszédhangok létrehozásához levegőáramra van szükség; a levegő mennyisége, nyomása határozza meg a beszédfolyam adott szakaszának időtartamát és hangosságát.
A légzőrendszer három részből áll.
1. Maga tüdő, amely a mellüregben helyezkedik el. A mellüreget elölről a bordák, hátulról a gerincoszlop, alulról pedig a rekeszizom határolja. A tüdő elsődleges élettani szerepe az oxigén-széndioxid gázcsere, a test sejtjeinek oxigénnel való ellátása.
2. A légutak rendszere, az az elágazó csőrendszer, amely a levegőt levezeti a tüdőbe. A belélegzett levegő a következő útvonalon jut a tüdő léghólyagocskáiba: orrüreg és/vagy szájüreg - garat - gége - légcső - hörgők.
3. Egy pumpáló-szivattyúzó gépezet, a rekeszizom és a bordaközti izomzat, amelyek fújtatóként működnek: beszívják a levegőt a tüdőbe és kiszorítják onnan.
Aszerint, hogy a be- és kilégzett levegő milyen célt szolgál (és milyen az egészségi állapotunk) a légzés jellemzői - ritmusa, a belégzett levegő mennyisége - eltérő.
Nyugalmi állapotban úgynevezett élettani légzésről vagy más néven némalégzésről beszélünk. A normál, nyugodt légzés orron át történik. A be- és kilégzés időtartama kb. azonos, majd rövid szünetet tartunk. A belégzés : kilégzés : szünet aránya 1 : 1 : 0,5. A légzés szaporasága átlagosan 12-14 légvétel percenként (bár ez életkoronként és személyenként is változik), tehát egy légzési ciklus 2,1-2,5 másodpercig tart. Ilyenkor a tüdő jóval a maximális teljesítőképessége (vitálkapacitás) alatt dolgozik. Minden belégzéssel mintegy 0,5 liter levegő jut a tüdőbe (ez az átlagos vitálkapacitásnak (ami 3,5 - 5 liter) kb. a 10-15 százaléka).
Beszéd közben többnyire a szájüregen át szívjuk be a levegőt, esetleg egyidejűleg vagy felváltva az orr- és a szájüregen keresztül. A belégzés rövid és gyors, a kilégzés hosszú és lassú. A belégzés : kilégzés aránya 1 : 5-8. A kilégzés időtartama akár a 20 másodpercet is elérheti. A légzés szaporasága ennek megfelelően csökken, percenként átlagosan 8-10 légvétel jellemző. Nagyobb levegőmennyiségre is van szükségünk: az átlagos vitálkapacitásnak minimum 30-40 százalékára. A levegőmennyiség-igényt elsősorban a hangerő szabja meg, hangos beszéd közben elérheti a vitálkapacitás 80 százalékát is.
A beszédhangok döntő többségét kilégzéssel képezzük, beszédszerveinkkel módosítjuk a tüdőből kifelé áramló levegőben a nyomásviszonyokat. A világ nyelveiben léteznek kivételek, olyan hangok, amelyek képzésekor a belégzett levegőt használják fel a hang keltéséhez.
A magyarban minden beszédhangot kilégzési levegővel képzünk, mégis előfordul, hogy beszéd közben a levegő befelé áramlik. Például a fájdalmat kifejező sz-szerű felszisszenés vagy a lemondást kifejező hja esetén a belégzési levegőáramot használjuk fel. A be- és kilégzett levegő váltakozó használata is lehetséges, ez történik például amikor valaki félhangosan számol.