text=A gége, amely a légutakba iktatottan, a nyelvcsont és a légcső között helyezkedik el, a hangképzés szerve. A gége porcokból, az azokat összekötő izületekből és izmokból felépülő szerkezet. Átlagosan mintegy 11 cm hosszú és 2,5 cm az átmérője.
A gégét felépítő fontosabb porcok:
gégefedő: nyeléskor hátrahajlásával a gége bemenetét fedőszerűen zárja;
pajzsporc: pajzs módjára fogja körül és védi a gége üregét. Lemezei elöl szögletben találkoznak, ezt nevezik ádámcsutkának.
gyűrűporc: a légcső legfelső porcos szakaszához csatlakozik, a gégefő alapját képezi;
kannaporcok: páros szervek, alakjuk egy háromoldalú gúlához hasonlít, alapjuk egyik kiszögelésén végződnek a hangszalagok. A két kannaporc függőleges tengelyűk körül el tud fordulni, valamint a gyűrűporcon egymáshoz közelítve, illetve egymástól távolodva is mozognak.
A porcokat izületek, szalagok és gazdag izomzat tartja össze. A gégeizmoknak 2 csoportját különböztetik meg: a külső és a belső izmokat.
A gége külső izmai magának a gégefőnek az emelkedését és süllyedését szabályozzák. A gége a légcsővel és a nyelvcsonttal együtt függőlegesen elmozdulhat. A gége pl. csukláskor kb. 3 cm-t emelkedik nyugalmi helyzetéhez képest, míg ásításkor kb. ugyanennyit süllyed. A gégefőnek mint egésznek a mozgása csak közvetve befolyásolja a beszédhangok minőségét. Megfigyelhető például, hogy a gége emelkedik, ha a hang magassága emelkedik, a hang mélyülése viszont a gége süllyedésével jár együtt. A gége vízszintes mozgása megváltoztatja a garat alakját és térfogatát, s ezzel befolyásolja a hangszínt. A belső gégeizmok működése teszi lehetővé a hangszalagok feszítését, illetve ellazítását és a hangszalagok közötti rés, a hangrés, tágítását vagy szűkítését, s ezáltal a hangkeltést.