message=A gége, amely a légutakba iktatottan, a nyelvcsont és a légcső között helyezkedik el, a hangképzés szerve. A gége porcokból, az azokat összekötő izületekből és izmokból felépülő szerkezet. Átlagosan mintegy 11 cm hosszú és 2,5 cm az átmérője.
A gégét felépítő fontosabb porcok:
- gégefedő: nyeléskor hátrahajlásával a gége bemenetét fedőszerűen zárja;
- pajzsporc: pajzs módjára fogja körül és védi a gége üregét. Lemezei elöl szögletben találkoznak, ezt nevezik ádámcsutkának.
- gyűrűporc: a légcső legfelső porcos szakaszához csatlakozik, a gégefő alapját képezi;
- kannaporcok: páros szervek, alakjuk egy háromoldalú gúlához hasonlít, alapjuk egyik kiszögelésén végződnek a hangszalagok. A kannaporcok függőleges tengelyük körül el tudnak fordulni, valamint a gyűrűporcon egymáshoz közelítve, illetve egymástól távolodva is mozognak.
A porcokat izületek, szalagok és gazdag izomzat tartja össze. A gégeizmoknak 2 csoportját különböztetik meg: a külső és a belső izmokat.
A gége külső izmai magának a gégefőnek az emelkedését és süllyedését szabályozzák. A gége a légcsővel és a nyelvcsonttal együtt függőlegesen elmozdulhat. A gége pl. csukláskor kb. 3 cm-t emelkedik nyugalmi helyzetéhez képest, míg ásításkor kb. ugyanennyit süllyed. A gégefőnek mint egésznek a mozgása csak közvetve befolyásolja a beszédhangok minőségét. Megfigyelhető például, hogy a gége emelkedik, ha a hang magassága emelkedik, a hang mélyülése viszont a gége süllyedésével jár együtt. A gége vízszintes mozgása megváltoztatja a garat alakját és térfogatát, s ezzel befolyásolja a hangszínt.
A hangszalagok a pajzs-, a gyűrűporc és a kannaporcok között kifeszülő rugalmas lemez felső, szabad végei. A belső gégeizmok működése teszi lehetővé a hangszalagok feszítését, illetve ellazítását és a hangszalagok közötti rés, a hangrés tágítását, illetve szűkítését, s ezáltal a hangkeltést.
A hangrés nagysága szabja meg, hogy a gégefőben keltődik-e hang. Ha a hangszalagok közötti távolság viszonylag nagy, a levegőáram módosulás nélkül jut át a hangrésen. A gégefő ugyanakkor alkalmas mind zörejek, mind az akusztikai értelemben vett zenei hang, az úgynevezett zönge létrehozására is.
A hangszalagok működésének jellemzésekor a következő tipikus hangszalag-állásokat különböztetjük meg:
Tág légző állás
Tág légző állásban, azaz teljesen nyitott állapotban a hangszalagok a gége falához simulnak, közöttük 40-45 fokos tág rés van, amelyen a levegő akadálytalanul, s így hangkeltés nélkül áramlik át. Ezt az állást veszi fel a gégefő a beszéd közbeni belégzéskor.
Fúvó állás
Fúvó vagy szűk légző állásban a hangszalagok kb. 30 fokos szöget zárnak be. Nyugalmi állapotban történő légzéskor és zöngétlen mássalhangzók képzésekor jellemző. A hangrésen átáramló levegő gyakorlatilag nem kelt hangot, illetve nagy áramlási sebesség esetén alig hallható zörej képződik.
H-állás
A hangszalagok kb. 10 fokos szöget zárnak be. A szűk résen átáramló levegőben légörvények keletkeznek, amelyek a hangszalagok széleihez surlódnak. Így képezzük a magyar hangrendszerben is meg található réshang, a h egyik változatát.
Suttogó állás
A kannaporcok alsó-belső sarkai egymástól eltávolodnak, a hangszalagok ugyanakkor lazán zárnak. Ilymódon hangrés a lehetséges maximális területének kb. 25 százalékra szűkül. Ezen a nyíláson keresztül átpréselődő levegő kelti a jellegzetes suttogó hangot.
Zárállás
Mind a kannaporcok, mind a hangszalagok feszesen zárnak, következésképpen a tüdőből áramló levegő feltorlódik, felpattintja a hangszalagokat, és kiáramlik a keletkezett nyíláson. Az eredmény igen halk kattanásszerű hang, a gégezárhang.
Zönge állás
A zöngeképzés egy periódusa alatt a következő folyamat játszódik le:
a hangrés teljesen zárt állásban van, ezért a gégefő alatt feltorlódik a levegő, megnő a szubglottális nyomás. Egy ponton túl a gége belső izmai már nem képesek fenntartani a zárat, a túlnyomás szétfeszíti a hangszalagokat, a felgyülemlett levegő nagy sebességgel kiáramlik. Az aerodinamikában Bernoulli-effektus néven ismert törvényszerűség következtében a hangrésnél ekkor a nyomás hirtelen lecsökken, ami mintegy befelé szívja a hangszalagokat. Az aerodinamikai hatás és a gégeizmok munkájának együttes hatására a hangrés újra zárt állásba kerül. Ez a ciklikus szabályos időközönként ismétlődik. A hangrésen ílymódon átáramló levegőben nyomás-ingadozás lép fel, ún. zönge keletkezik.
A hangszalagok működését, s ezáltal a zöngés beszédhangok nyersanyagának minőségét elsődlegesen tudatunktól független fiziológiai tényezők határozzák meg. Az egyes beszélőkre jellemző alaphang frekvenciája (alaphangmagasság) a hangszalagok nyitódásának-záródásának periódusidejétől függ, attól, hogy a hangrés teljes nyitódásától a következő nyitódásig mennyi idő telik el. A férfiak gégéjének anatómiai felépítése tipikusan 4-13 ms közötti periódusidőt eredményez, azaz a férfiakra jellemző alaphangmagasság beszéd közben általában 75-250 Hz között változik. A nők és a gyerekek esetében a hangszalagműködés periódusideje tipikusan kisebb: a nők alaphang-magassága átlagosan 100-350 Hz, a gyerekeké pedig 450 Hz feletti.
A zönge minőségét az alábbi tényezők befolyásolják.
- A hangszalag hossza. Ha rövid a hangszalag (gyermekeknél, nőknél), akkor a képzett hang alapfrekvenciája magasabb;
- A hangszalag tömege. A vaskosabb hangszalag mozgása lomhább, mint a kisebb tömegűé, ezért a képzett hang alaphang-magassága alacsonyabb, felhangtartalma kisebb;
- A hangszalagok rugalmassága. Rugalmas hangszalaggal nagy felhangtartalmú zöngét képezhetünk. Ha a hangszalagok rugalmatlanok, akkor a nyitódás-záródás folyamatából kimaradnak a felharmonikust termelő mozzanatok, így a hang színezete tompább lesz.