message=A 'toldalékcső', az 'artikulációs csatorna' és a 'hangképző üregrendszer' terminus egyaránt használatos a beszédszerveknek a hangréstől az ajkakig terjedő szakaszának megnevezésére.
A toldalékcső szerepe kettős:
- rezonáló üregrendszerként működik: a rajta átáramló gerjesztő hangjelet formálja, módosítja;
- az itt található önálló mozgásra képes beszédszervek révén gerjesztő hangjel forrásaként szolgál.
A toldalékcső három üregből áll: garatüreg, orrüreg, szájüreg.
Garatüreg
A garatüreg a lég- és nyelőút felső, közös szakasza, amelyben e két út egymással kereszteződik. A garatüreg a hangréstől a koponyaalapig húzódik, hossza általában 12-14 cm között van. Hátul és kétoldalt izmos fallal zárt, elöl egymás alatt az orrüreg, a szájüreg és a gége nyúlik bele. Eszerint különítjük el három szakaszát: orrgarat, szájgarat és gégei garat. A garatüreg önálló artikulációs mozgásra nem képes, de a nyelv, a szájpad és a gége mozgásai befolyásolják a garatüreg alakját és méretét, ezzel hangformáló tulajdonságait is. A gégei garatnak (amelyet alulról a hangrés, felülről a nyelvcsont határol) az átmérője a nyelv helyzetétől függ, míg a gége függőleges mozgása növeli vagy csökkenti a hosszát, s így térfogatát is. Hasonlóképpen jelentős a nyelv mozgásainak hatása garatüreg szájüregi szakaszára, amely a nyelvcsonttól a lágy szájpadig tart. Pl. a garatüreg átmérője a gégefedőnél előlképzett magánhangzók ejtésekor kb. 20 mm, míg hátulképzett magánhangzó ejtésekor 56 mm-re nő. A garat lágy szájpad feletti szakasza, az orrgarat pedig az orrüreggel együtt a lágy szájpadlás nyitott állásakor kapcsolódik be a hangképző üregrendszerbe.
Szájüreg
A szájüreg a hangképző üregrendszer legfontosabb része. A szájüreget elölről az ajkak, hátulról a garatüreg határolja. (A szájüreg és a garatüreg közötti átmenet a torok.) A szájüreget az orrüregtől a szájpad választja el, alsó határát pedig a nyelv képezi.
Orrüreg
Az orrüreg porcokból és csontlemezekből felépülő váz, amely hátul az orrgaratba nyílik. Az orrüregnek nincs olyan izomzata, amelynek segítségével változtatni tudná az alakját, a hangképzésbe a lágy szájpad mozgásai révén rezonátor üregként kapcsolódik be. Amikor a lágy szájpad lefelé irányuló mozgása következtében a szájüreg kiegészül az orrüreggel, antirezonancia lép fel, ami jellegzetes hangszínt kölcsönöz a beszédhangnak.
Aktív-passzív beszédszervek
A hangképzés leírásakor különbséget szoktak tenni a beszélő által mozgatható (aktív) és az önálló mozgásra nem képes (passzív) beszédszervek között.
A legfontosabb passzív beszédszervek közé tartoznak
- a fogak, különösen a felső metszőfogak;
- a felső fogak mögött közvetlenül található fogmeder (alveoli)
- a kemény szájpadlás (palatum durum), amely a szájpad elülső csontos része.
A hangtani szakirodalomban használatos a fogmeder és a kemény szájpadlás további felosztása is. A képzés helyének pontosabb meghatározához gyakran megkülönböztetik a fogmeder és a kemény szájpadlás között a posztalveoláris területet, továbbá használatos a kemény szájpadlás további felosztása elülső, középső és hátulsó területekre.
Az aktív beszédszervek közé tartoznak a hangszalagok, valamint az artikulációs csatornában található szervek közül a nyelv, az ajkak, az állkapocs és a lágy szájpad.
Nyelv
A nyelv nagy mozgékonysága révén kulcsszerepet játszik a beszédhangok képzésében. A nyelvet anatómiailag 3 részre szokás osztani:
– a nyelvgyök (radix): a nyelv hátsó harmada;
– a nyelvtest: a nyelv középső, nagyobb része;
– a nyelvcsúcs (apex): a nyelv kihegyesedő vége.
A nyelv felső felszínét nevezzük nyelvhátnak. A fonetikai szakirodalomban a nyelv artikulációs mozgásainak leírásakor a nyelvtest felszínét (dorsum) további részekre osztják:
– a nyelvhát elülső része (predorzális terület);
– a nyelvhát középső része (mediodorzális terület);
– a nyelvhát hátulsó része (posztdorzális terület);
– a nyelv oldalsó pereme (koronális terület).
A nyelv külső és belső izomzata révén jelentős mértékben tudja változtatni alakját és helyzetét. A magánhangzók képzésekor a nyelv artikulációs mozgásai szabályozzák a szájüreg rezonanciáját, továbbá mivel mozgása kapcsolatban van a gége vázának különböző irányú mozgásaival, a garatüreg hangformáló tevékenységére is hatást gyakorol. A mássalhangzók képzésekor a nyelv és a szájüreg valamely artikulációs területe között létrejövő, a levegő áramlását megváltoztató akadály szolgál hangforrásul. Így képezzük a nyelvhangok csoportjába tartozó mássalhangzókat.
Ajkak
Az ajkak a szájüreg, s egyúttal az artikulációs csatorna felső végpontját képezik. A körkörös szájizom a többi ajakizommal együtt gyors összetett mozgássorok végrehajtását teszi lehetővé.
Az ajkak szerepet játszanak 1) a hangszínformálásban azáltal, hogy a rezonáló üregrendszer nyílásának alakját és méretét változtatják. Az ajakartikuláció jelentőségét mutatja, hogy a magánhangzók egyik hagyományos osztályozó elve az ajakkerekítéses (labiális) és ajakkerekítés nélküli (illabiális) képzés megkülönböztetése; 2) akadályt képeznek a levegőáram útjában (pl. két ajakkal képzett zár és réshangok és egyéb képzési móddal ejtett mássalhangzók esetében).
Állkapocs
Az állkapocs állása meghatározza a fogak közötti távolság nagyságát, és befolyásolja az ajkak helyzetét.
Lágy szájpad
A szájhangokat (orális hangokat) úgy képezzük, hogy a lány szájpadlást nekifeszítjük a garatfalnak. A nazális mássalhangzók képzésekor a lágy szájpadlás leereszkedik, s a levegő az orrüregen keresztül távozik. Az orrhangzós (nazalizált) magánhangzók esetében levegő az orr- és szájuregen egyidejüleg áramlik ki.
A lágy szájpad legjellemzőbb, legszembetűnőbb része a középvonalban lelógó nyelvcsap (uvula). Az uvula aktív beszédszervként vesz részt bizonyos mássalhangzók képzésében, például a németben és franciában is használatos uvuláris pergetett r hang létrehozásában.