Aktív-passzív beszédszervek<br>A hangképzés leírásakor különbséget szoktak tenni a beszélő által mozgatható (aktív) és az önálló mozgásra nem képes (passzív) beszédszervek között. <br>A legfontosabb passzív beszédszervek közé tartoznak<br>- a fogak, különösen a felső metszőfogak;<br>- a felső fogak mögött közvetlenül található a fogmeder (alveoli) <br>- a kemény szájpadlás (palatum durum), amely a szájpad elülső csontos része.<br>A hangtani szakirodalomban használatos a fogmeder és a kemény szájpadlás további felosztása is. A képzés helyének pontosabb meghatározához gyakran megkülönböztetik a fogmeder és a kemény szájpadlás között a posztalveoláris területet, továbbá használatos a kemény szájpadlás további felosztása elülső, középső és hátulsó területekre. <br>Az aktív beszédszervek közé tartoznak a hangszalagok valamint az artikulációs csatornában található szervek közül a nyelv, az ajkak, az állkapocs és a lágy szájpad.)<br>Nyelv<br>A nyelv nagy mozgékonysága révén kulcsszerepet játszik a beszédhangok képzésében. A nyelvet anatómiailag 3 részre szokás osztani: <br>– a nyelvgyök (radix): a nyelv hátsó harmada;<br>– a nyelvtest: a nyelv középső, nagyobb része;<br>– a nyelvcsúcs (apex): a nyelv kihegyesedő vége. <br>A nyelv felső feszínét nevezzük nyelvhátnak. A fonetikai szakirodalomban a nyelv artikulációs mozgásainak leírásakor a nyelvtest felszínét (dorsum) további  részekre osztják:<br>– a nyelvhát elülső része (predorzális terület);<br>– a nyelvhát középső része (mediodorzális terület);<br>– a nyelvhát hátulsó része (posztdorzális terület);<br>– a nyelv oldalsó pereme (koronális terület).<br>A nyelv külső és belső izomzata révén jelentős mértékben tudja változtatni alakját és helyzetét. A magánhangzók képzésekor a nyelv artikulációs mozgásai szabályozzák a szájüreg rezonanciáját, továbbá mivel mozgása kapcsolatban van a gége vázának különböző irányú mozgásaival, a garatüreg hangformáló tevékenységére is hatást gyakorol. A mássalhangzók képzésekor a nyelv és a szájüreg valamely artikulációs területe között létrejövő, a levegő áramlását megváltoztató akadály hangforrásul szolgál. Így képezzük a nyelvhangok csoportjába tartozó mássalhangzókat.<br>Ajkak<br>Az ajkak a szájüreg, s egyúttal az artikulációs csatorna felső végpontját képezik. A körkörös szájizom a többi ajakizommal együtt gyors összetett mozgássorok végrehajtását teszik lehetővé.<br>Az ajkak szerepet játszanak 1) a hangszínformálásban azáltal, hogy a rezonáló üregrendszer nyílásának alakját és méretét változtatják. Az ajakartikuláció jelentőségét mutatja, hogy a magánhangzók egyik hagyományos osztályozó elve az ajakkerekítéses (labiális) és ajakkerekítés nélküli (illabiális) képzés megkülönböztetése. <br>2) akadályt képeznek a levegőáram útjában (pl. kétajakkal képzett zár és réshangok és egyéb képzési móddal ejtett mássalhangzók esetében) .<br>Állkapocs<br>Az állkapocs állása meghatározza a fogak közötti távolság nagyságát, és befolyásolja az ajkak helyzetét.<br>Lágy szájpad<br>A szájhangokat (orális hangokat) úgy képezzük, hogy a lány szájpadlást nekifeszítjük a garatfalnak. A nazális mássalhangzók képzésekor a lágy szájpadlás leereszkedik, s a levegő az orrüregen keresztül távozik. Az orrhangzós (nazalizált) magánhangzók esetében a levegő a levegő az orr- és szájuregen egyidejüleg áramlik ki.<br>A lágy szájpad legjellemzőbb, legszembetűnőbb része a középvonalban lelógó nyelvcsap (uvula). Az uvula aktív beszédszervként vesz részt bizonyos mássalhangzók képzésében, például a németben és franciában is használatos uvuláris pergetett r hang létrehozásában.