text=A csiga a hangok magasságát is azonosítja és felbecsüli annak hangerejét is. A hangmagasság érzékelésére és megkülönböztetésére vonatkozó legelterjedtebb nézet, az ún. helyelmélet szerint a hangmagasság észlelésének az az alapja, hogy a hang frekvenciája az alaphártyán helyfüggvénnyé alakul. Egy adott frekvenciájú hang az alaphártya megfelelő részén nagyobb amplitúdójú rezgést vált ki, mint más pontokon, s ezzel más szőrsejteket hoz ingerületbe - így a hangmagasság azonosítható. Az alaphártya a csiga alapjától annak csúcsa felé haladva egyre rugalmasabbá és szélesebbé válik (a csiga alapján szélessége 0,08 mm, a csúcsnál pedig 1,5 mm), ennélfogva különbözőképpen rezeg hossztengelye különböző pontjain: a nagy frekvenciájú rezgések az alapnál, a kis frekvenciájúak viszont a csúcs közelében kifejezettebbek.
Az animáció azt szemlélteti, hogyan tér ki az alaphártya a szinuszos hang hatására. Láthatjuk, hogy az alaphártya nem egyetlen ponton rezeg be, hanem (az alaptól a csúcs felé) haladó hullám alakul ki rajta. Az összetett hangok frekvencia-összetevői ugyanazokon a helyeken térítik ki az alaphártyát, mint az azonos frekvenciájú színuszos hang.