message=A beszéd - minden vonatkozásában - az agyműködés produktuma. Az agy a szervezetünk azon része, amely a kommunikáció célját szolgálja, képes az információk felfogására, tárolására és az információk megválaszolására.
Az emberi gondolkodás, képzelet és kreativitás székhelyének, a nagyagynak a felszínét számos tekervény alakítja ki, amelyeket hasadékok és barázdák választanak el egymástól. A legmélyebb hasadék a két agyfélteke között húzódik. A nagyagy (cerebrum) szürkeállománya legnagyobbrészt a tekervények felszínének és a barázdák bélésének vékony külső rétegében található. Ez a felszíni réteg az agykéreg (cortex cerebri).
Ránézésre mindkét félteke ugyanolyan: a felszín egészét a kéreg szabálytalan tekervényei borítják. A kísérletek azonban azt mutatják, hogy az agy két oldalának szerepe igen különböző. A legalapvetőbb különbség abban áll, hogy a jobb félteke a bal testfél irányítását látja el, a balfélteke pedig a jobbét. A két félteke eltérő módón dolgozza fel az információt is: úgy látszik, a bal féltekei gondolkodás analitikus (szétválasztja a fogalmakat), lineáris (lépésről lépésre halad) és verbális (az írást vagy a beszédet használja). A jobb féltekei gondolkodás ezzel szemben szintetizáló (a fogalmakat összekapcsolja), holisztikus (egyetlen lépésben ragadja meg a kapcsolatokat) és képzetes (vizuális gondolkodás). Az agy két féltekéjének aszimmetriája jellegzetesen emberi tulajdonság (az alacsonyabb rendű majmoktól lefelé minden állatnál teljes a szimmetria). E "munkamegosztás", funkcionális félteke-dominancia nagy mértékben megfigyelhető a beszéd, illetve a zene vonatkozásában. A bal félteke a beszédképzés és megértés tekintetében domináns, míg a jobb félteke feldolgozási folyamata inkább a zenei jellegű érzékelésre specializálódott.
Mindkét féltekén - bizonyos mélyebb hasadékok mentén négy-négy lebenyt szokás elkülöníteni: homloklebeny (lobus frontalis), halántéklebeny (lobus temporalis), fali lebeny (lobus parietalis), tarkó- vagy nyakszirti lebeny (lobus occipitalis).
Mindegyik lebenyben van néhány jellegzetes, meghatározott funkciókért felelős terület.
A homloklebeny felelős olyan funkciókért, mint a tervezés, a választás, a viselkedés. A homloklebenynek a központi barázda szomszédságában levő területén van a mozgatókéreg vagy motoros kéreg, amely a test valamennyi szándékos mozgását irányítja. A motoros kéregből veszi kezdetét az akaratlagos mozgások kivitelezéséért felelős piramidális pálya rostjainak túlnyomó többsége. Az egyes testrészek beidegzéséért a motoros kéreg megfelelő területe a felelős. Minél nagyobb a beidegző agyterület, annál bonyolutabb és többféle mozgásra képes az adott szerv. A motoros kéreg felosztása az ember találó karikatúrájaként is felfogható: rengeteget beszélünk és manipulálunk a kezünkkel. A test többi szervéhez képest kitüntetetten nagy a beidegző területe a szájnak (nyelv, ajkak), valamint a kéznek és az ujjaknak. Hogy ezek az arányok valóban az életstílusra utalnak, az bizonyítja, hogy az emberszabású majmok mozgatókérgén közel azonos a melső és hátsó lábak mozgatókérgi reprezentáltsága, és arányaiban sokkal nagyobbak, mint a száj beidegzéséért felelelős terület.
A halántéklebenynek közvetlenül a motoros mező szomszédságában elhelyezkedő területét szokás premotoros zónának nevezni, amely szintén szoros kapcsolatban áll a mozgással. Egyfelől a premotoros zóna felelős a mozgások szekvenciális szerveződéséért, azaz az egyes mozgások időben pontos kezdéséért és befejezéséért, a mozgássor következő láncszemének indításáért, olyan bonyolult mozgások összehangolásáért, mint például a kéz- vagy gépírás, zongorázás stb.
A premotoros zóna része az ún. Broca-mező, az a terület, amelyhez beszéd produkció képességét kötjük. Paul Broca, francia sebész 1861-ben adta közre azon megfigyeléseit, hogy ezen agyterület sérülése a beszédképzés mentális folyamatának sajátos zavarához vezet - sérülnek azok a sémák, amelyek alapján a beszéd szerveződik:
- széteshet a szavak motoros/artikulációs programja (pl. a Broca-afáziás betegek beszédében gyakori a hanghelyettesítés: por helyett bor, sál helyett szár; a szó hangalakjának, különösen a maáásalhangzó torlódások egyszerűsítése: ablak helyett abak, templom helyett temom stb.);
- sérülhet a magasabb szintű nyelvi egységek szekvenciális szerveződése, s így agrammatikussá válhat a beszéd (pl. a Broca-afáziás beteg A szobában zenét hallgató fiú nem hallotta a csengetést mondatot a következőképpen ismételte meg: Fiú rádióz benn. Csöngő. Nem megy, nem, rádióz.")
A beszéd bal féltekei lokalizáltsága szempontjából érdekes adalék, hogy a Broca-mező aszimmetrikusan fejlett: csak a baloldalon található meg, a jobb agyfélteke önmagában nem képes a beszédképző apparátus működtetésére.
A központi barázda másik oldalán, a fali lebenyben található az érintés, a hő, a fájdalom és a testhelyzet érzékelését vezérlő érzőkéreg vagy szenzoros kéreg. A tarkólebenyben helyezkedik el a látás, míg a halántéklebenyben a hallás központja. A halántéklebeny felső részén, az elsődleges hallómező mellett van a feldolgozó (megértő) beszédközpont, a Wernicke-mező. E terület is felfedezőjéről kapta nevét: Carl Wernicke német neurológus írta le azt az idegrendszeri zavart, amikor a kérdéses terület sérülése következtében a beteg hallja a szavakat, de értelmüket nem fogja fel. Úgy tűnik, hogy elsődlegesen ez a terület felelős a beszéd lexikai-szemantikai szintjéért. Az ilyen betegek spontán beszéde gyakran "üres", tartalom nélküli, ugyanakkor grammatikailag jól szerkesztettnek tűnik (pl.: Lőcsoltam a három doló karotti lóba.)
A Wernicke-mező mindkét féltekében megtalálható, a beszédmegértés mégis a bal féltekébe érkező jelentések feldolgozása alapján jön létre, a jobb félteke csak segíti ezt a folyamatot a zenei jellegű beszédhangok (pl. a magánhangzók tiszta fázisának), a beszéddallam, a rutmus stb. feldolgozásával; ugyancsak a jobboldali Wernicke-mező képes pl. a beszélő egyéni hangszínének a felismerésére.
A válaszadás
Tekintsük át, hogy egy egyszerű kérdés megválaszolásához milyen folyamat-láncolatnak kell az agyban lejátszódnia.
Először az elsődleges hallóterületnek kell tudomásul vennie az elhangzott kérdést. Az elsődleges hallásmezőbe futnak be a fülből az idegpályákon keresztül a hanghullám időbeli színképi változásainak, spektrális összetettségének adatai.
A hangérzet különböző összetevőinek impulzusai ezután a beszédmegértés központjába az ún. Wernicke-mezőbe kerülnek, ahol megtörténik a nyelvi dekódolás. Feltételezések szerint ebben fontos szerepe van az összehasonlításra lehetőséget adó agyi "ikonoknak", a fonémáknak a hosszútávú memóriában tárolt színképi alakzatainak. Az is tény azonban, hogy az agy igen széles - egészen más feladatokra specializálódott területei is összeköttetésben vannak a beszédfelfogó és értékelő területekkel. Több kísérlet igazolta, hogy akár a szintaktikus memória hirtelen ébresztése, vagy asszociációk felismerése mennyire segíti a megértést.
A válaszmondat megformálásában a Broca-területnek van döntő jelentősége. E terület felelős egyfelől a mondatok grammatikalitásáért; másfelől itt készül el a kimondandó hangsor artikulációs programja. Az artikulációs program tartalmazza azon képzőszervi mozgások összességét, amelyek szükségesek a nyelvi jelek hangalakjának az adott fonetikai helyzetnek megfelelő kiejtéséhez. A Broca-terület az artikulációs programot a képzőszervek izomzatát beidegző impulzus sorozat formájában küldi el a mozgatókéregnek, ahonnét a mozgató (motoros) neuronok továbbítják azt az adott szerv izomrostjaihoz.