text=Minden a természetben előforduló hang, így a beszédhang is, a hallószervekkel felfogható rezgés. A hangkeltéshez szükség van valamilyen hangforrásra és a hangot terjesztő közegre. Hangforrás gyanánt leggyakrabban rugalmas szilárd testek (húr, rúd, membrán stb.) vagy levegőoszlopok szolgálnak. A hang rugalmas közegben - gázokban, folyadékokban és némely szilárd anyagban terjed. Ha a hangforrást, például a hangvillát rezgésbe hozzuk, rezgő mozgásba jönnek a vele érintkező közeg (leggyakrabban természetesen a levegő) részecskéi.
A hanghullámok minden irányban egyszerre távolodnak a hangforrástól, maguk a közeg részecskéi haladó mozgást azonban nem végeznek, csak a rezgési állapot terjed részecskéről részecskére. A részecskék mozgása az inga mozgásához hasonlítható: nyugalmi helyzetük körül oszcillálnak. Ennek következtében a terjesztő közeg egy adott pontján a részecskék száma az időben változik: sűrűsödések és ritkulások alakulnak ki, azaz nyomásingadozás lép fel. A részecskék sűrűsödésekor valamelyest megnövekszik, ritkulásakor pedig csökken a nyomás a légnyomáshoz képest. A nyomásváltozásnak ez az ismétlődése az, amit a hallószerv érzékel.