text=A hanghullám lényegét jelentő nyomásingadozás az éppen adott légköri nyomásérték körül változik. Ha a nyomás időbeni változását grafikonon, úgynevezett oszcillogramon ábrázoljuk, akkor a hangnyomás a nullvonaltól való pozitív és negatív irányú kitérésként jelenik meg. A hanghullám maximális nyomásamplitudója a légköri nyomástól való legnagyobb eltérés értéke.
A hang e tulajdonságának jellemzéséhez azt is felhasználhatjuk, hogy a hanghullámban energia terjed tova, és az áramló energia mennyisége arányos a hangnyomással. Az intenzitás fogalmával a hangenergia nagyságát, a hangforrás teljesítményét jellemezzük. Az intenzitás a hangterjedés irányára merőleges egységnyi felületen időegység alatt átáramlott energiamennyiség. Mértékegysége a W/m2.
Amikor a hangok erősségét jellemezzük, akkor többnyire a decibelben kifejezett hangteljesítmény-szintet vagy nyomásszintet adjuk meg. A természetes és a mesterséges hangforrások hangteljesítménye igen nagy átfogású, 12-13 nagyságrend. A leghangosabb néhány billiószor múlja fölül a leghalkabb forrás hangteljesítményét. Ilyen széles tartományban nagyon nehéz mérni és számolni, ezért célszerű a logaritmusos skála bevezetése, amelyben, tizes alapú logaritmust használva, a nagyságrend lesz a szint mutatója. Ez a decibel (dB) skála.
A decibel-skála mindaddig csak viszonyító (relatív), amíg egy abszolút alapérték nincs rögzítve hozzá. Az akusztikában, a beszédakusztikában, a fonetikában minden adatunk ugyanarra a nemzetközi szabványokban rögzített alapértékre vonatkozik, amelynek nyomásban kifejezett értéke 0,00002 Pascal.
A képernyőn különböző intenzitású szinuszos hangrezgések láthatók. A felső oszcillogram intánzitását 100 százaléknak véve láthatjuk, hogy az intenzitás felére csökkenése a 6 decibelnyi változásnak felel meg.