text=Az azonos időtartamú, hangmagasságú, hangerejű, de különböző hangforrás által keltett hangot eltérőnek, különböző "színezetűnek" hallhatjuk. Ha például a hegedűn és a trombitán azonos magasságú hangot szólaltatunk meg, eltérő hangszínük alapján a két hangszert azonosítani tudjuk. Az oldalon szereplő mindhárom hang alaphangja - a hegedűé, a trombitáé és a mesterségesen előállítható, jellegzetes hullámformájú háromszögjelé is - 132 Hz (periódusidejük 7,5 ms), hangszínükben viszont igen eltérőek. Ennek az az oka, hogy e hangokban más és más az energia eloszlása. Ez a hangminőséget közvetlenül meghatározó tulajdonság a hang spektrumával, hangszínképével írható le.
A hangok spektrumának a jellemzéséhez a hangokat frekvencia-összetevőikre bontjuk (az eljárás hasonlatos ahhoz, amikor a fehér színt a szivárvány színeire bontják). A hangspektrum az összetevők frekvenciáit, amplitúdóit és fázisait meghatározó adatok összesége.
A hangok spektrumának két legelterjedtebb grafikus ábrázolási módja az amplitúdómetszet és a spektrogram.
Az amplitúdómetszetről az összetevők frekvenciájának és intenzitásának egy adott időpillanatban mért értéke olvasható le.
A spektrogram a hang ferkvencia-összetevőinek energiaeloszását ábrázolja az idő függvényében. Példánkban keskenysávú spektrogramot mutatunk be, amelyen az egyes frekvencia-összetevők az amplitúdómetszethez hasonlóan jól elkülönülnek. A függőleges tengelyen az összetevők frekvenciája olvasható le, a vízszintes tengelyen az időbeli változásokat követhetjük nyomon. Az összetevők intenzitására a feketedés mértékéből következtethetünk. Az amplitúdómetszet pillanatfelvételén vízszintesen megjelenő frekvencia-összetevők ebben az ábrázolásban vízszintesen helyezkednek el.