text=A hangosságot alapvetően a hang intenzitása szabja meg, a hangosság szubjektív érzete, a hangossági szint megítélése azonban nem azonos a hangnyomás vagy a hangteljesítmény mért adataival. A decibel-skála tükrözi hallásunknak azt a jellegzetességét, hogy a hangnyomás és hangteljesítmény viszonylag nagy változásait csak kis hangosságbeli különbségként érzékeljük. A mért adatok és az érzet közötti összefüggést mutatja a son-skála. A son-skála szintjeit kísérletileg határozták meg, arra kérték az adatközlőket, hogy két hang közül az egyik hangerejét addig változtassák, ameddig fele olyan hangosnak hallják. E hangérzeti skála alapegysége a son.
Az észlelt hangossági szint függ a hang frekvenciájától és hangszínétől is. Az egyenlő hangosságszintek szintén kísérletileg megállapított görbéi, a gyakran Fletcher-Munson görbékként említett grafikon szinuszos hangok szabadtéri érzékelésére vonatkoznak. Az adatok tanusága szerint a fülünk akkor érzékeli megfelelően az alacsony frekvenciájú hangokat, ha azok intenzitása nagyobb, mint a magasabb frekvenciájuaké. A hallásunk a 3500 és 4000 Hz között és 13000 Hz körül a legélesebb.