message=A beszédakusztika fejezetben a beszédhangokat felépítő akusztikai építőkockákat mutatjuk be, azaz a beszéd általános frekvenciaszerkezetét és intenzitásszerkezetét. Mindkét szerkezeti elem az idő függvényében változik. Ezeknek a változásoknak az idő szempontjából jellemző elemeit az időszerkezet tartalmazza.
A beszédhangok létrehozásának egyik alaptényezője a gerjesztés, vagyis a hangforrás, amiből az artikuláció hatására a tényleges beszédhang kialakul. A gerjesztési hang alapvetően háromféle lehet: zöngés, zörejes és kevert. A zöngés gerjesztés szabályosan ismétlődő hanghullám, azaz periodikus (a gyakorlatban kvázi-periodikus). Ez a jel a hangszalagok működésének eredménye, a szakirodalomban zöngének nevezik. A zöngés gerjesztés a hangszalagok működésének eredménye, a forrásjel helye tehát mindig azonos.
A zörejes gerjesztés aperiodikus rezgés, amely a gége és a szájüreg különböző pontjain keletkezhet. A zörejes gerjesztés helye tehát változó.
Az úgynevezett kevert gerjesztésről akkor beszélünk, amikor az előbbi kettő keveréke adja a hangképzés alapját. Ilyenkor a hangszalagoknál keletkezett zöngés komponensre szuperponálódik az artikulációs csatorna adott pontján kialakult zörej.
A beszédben a csend is lehet gerjesztési forma. Egyes hangok szerves eleme, hogy nincs hangzó szakaszuk. Ez a néma fázis. A néma fázisban a hangszalagok nyitott állapotban vannak, a szájüreg pedig le van zárva, tehát nincs levegőkiáramlás.
A gerjesztési hang megvalósulásához az energiát a tüdőből kipréselt levegőáram adja. Ennek ereje szabályozza a beszéd intenzitását.