text=A kiejtett beszédjelben a belső időszerkezet dinamikusan változik. Ez a változás két szintre vonatkoztatható, a beszéd tempójára (ami a beszédjel egészét érinti), illetve a beszédhangok szintjén végbemenő változásokra (ami a beszédjel egyes részeire, általában a szó, a szótag szintjére vonatkozik). Ha mesterségesen akarjuk befolyásolni a beszédtempót , illetve egyes beszédhangok hosszát (például egy beszédszintetizátor beszédének természetesebb hangzású beállítására, vagy pszichológiai kísérletekhez készített speciális beszédstimulusokban), akkor ezt általánosságban hangperiódus(ok), hangrészlet(ek) betoldásával (lassítás), illetve kivágásával (gyorsítás) tehetjük meg. A kérdés csupán az, hogy mely hangperiódusokat, illetve hangrészleteket válasszuk ki ehhez a művelethez, hogy a beszédjel torzulása minél kisebb legyen. Az általános, jelfeldolgozási megoldásokban nemigen veszik figyelembe a beszédhangok frekvenciaszerkezetét, a hangok egymásrahatását, hanem egységes matematikai módszerrel határozzák meg a betoldandó, illetve kivágandó beszédrészleteket (esetleg periódusokat). Itt olyan eljárást mutatunk be, amelyik jelfeldolgozás nélkül, a beszédjel közvetlen időfüggvényén alkalmazható. Az eljárás fonetikai indíttatású, figyelembe veszi a beszédhangok belső akusztikai szerkezetét, amikor a hanghosszításhoz, hangrövidítéshez a periódusokat, hangrészeket kijelöli.
A zöngés hangoknál a lassítást, illetve gyorsítást a hangperiódusok ismétlésével, illetve kivágásával lehet megvalósítani. A zöngétlen hangoknál a hangba megfelelő hosszúságú időosztást kell beépíteni, hogy ki lehessen jelölni a megduplázandó, illetve kihagyandó hangrészeket. Ezeknél a hangoknál a módosítás elvileg pontosan elvégezhető (azt az időosztás sűrűsége határozza meg).