text=A beszédhangok megvalósulása a beszélés során nem szeparáltan történik, hanem folyamat jellegű. A hangok kapcsolódnak egymáshoz és így minden hang tartalmaz ilyen vagy olyan mértékben hangátmeneti részt is. Mivel a beszédjel hangjainak az akusztikus képe az artikuláció során alakul ki, a beszéd spektrális képe folyamatosan változik (a formánsok mozognak). Minden hangkapcsolódási helyzetre más és más formánsmozgás érvényes és ez nyelvfüggő. A formánsmozgások és azok jellege (kis, illetve nagy változás, felfelé, illetve lefelé stb.) a hang oszcillografikus időfüggvényében nemigen láthatók. Ezért nem lehet a hangrövidítéshez, illetve a hangnyújtáshoz olyan megoldást alkalmazni, hogy tetszőleges helyen periódusokat kihagyunk hangból, illetve beszúrunk a hangba. Ha ugyanis ezt tesszük, akkor ezzel megtörhetjük a formánsmenetek folytonosságát és ez hangtozuláshoz vezet. Ezért a hangrövidítésekre és hanghosszításokra fonetikai alapú algoritmust kell készíteni.
Az időtartam módosítását százalékban a legcélszerűbb megadni. Ez viszont nem azt jelenti, hogy tetszőleges százalék értékekkel meg is lehet valósítani a változtatást. A ténylegesen megvalósított százalék érték lényegesen eltérhet a megadottól. Ennek az eltérésnek az az oka, hogy az időtartam módosítás függ a periódusidőtől, valamint a hang hosszától. Ez annyit jelent, hogy, ha például egy magánhhangzó 9 periódusból áll és 50 százalékkal kell megnyújtani, akkor az elméletileg 4,5 periódus betoldását jelenti, a gyakorlban viszont 4 periódus beszúrását végezzük el. A priódusok ismétlését célszerű lineárisan elosztani a hang hossza mentén. Ez annyit jelent, hogy, a nyújtáshoz elsőnek a 2. periódust ismételjük meg, a másodiknak az eredeti 4. periódust ismételjük, a harmadik ponton az eredeti 6.-at ismételjük, a negyediknek pedig az eredeti 8. periódust ismételjük meg. A fentiek szerint végrehajtott nyújtás a valóságban csak 44 százalékos lesz a megadott 50 százalékkal szemben.