text=
A specifikus időtartamok meghatározására itt bemutatott inverz eljárás gondolata a Kempelen Farkas Beszédkutató Laboratóriumban született meg 1998-ban. Az inverz módszer azt jelenti, hogy a hangidőtartamokhoz nem a beszédjelen végzett közvetlen időtartamméréssel jutunk el, hanem közvetett módon, percepciós ítéletek alapján. A bemutatott mérési eljárást a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Távközlési és Telematikai Tanszékének Beszédkutató Laboratóriumában valósították meg, és a méréseket is ott végezték 1999-ben. Ahhoz, hogy minden hármas hangkapcsolat középső hangjára megkapjuk a specifikus időtartamot, több ezer fonetikailag megtervezett mondatot kellett a személyeknek meghallgatni, több körfolyamatban. A munka végére a hullámforma-elembázis építőelemei tartalmazták a hangok specifikus időtartamait. Ezeket az értékeket az elembázisból adatfeldolgozási módszerrel ki lehet nyerni, táblázatokba lehet foglalni, és az eredeti elv szerinti hármas hangkapcsolatok középső hangjára az időtartamot a hangkörnyezet függvényében meg lehet adni ms-ban. Az így megadott specifikus hangidőtartamok adott, 13 hang/s-os artikulációs sebességhez tartoznak.