text=A zöngés beszédhangok létrehozásához két független építőelemre van szükség: a gerjesztő jelre (zönge, alaphang, alapfrekvencia: Fo) és az artikulációs csatornára, amelyik a zönge jelét átformálja. Az átformálás során a zönge adott felharmonikusait az üregrendszer rezonanciái felerősítik. Ezeket a felerősített felhangnyalábokat formánsoknak nevezik. A formánsok helye és erőssége határozza meg az adott beszédhang hangzását. A formánsokat sorszámmal jelölik, a legalacsonyabb az első formáns (F1). Ez a magyar beszédhangoknál a 200-800 Hz-es sávba esik.
A beszédhang karakterét az első két formáns alakítja ki. Ezért szokták a beszédhangok csoportjait az F1-F2 síkon ábrázolni. A formánsok elhelyezkedése és egymástól való távolsága a frekvenciatengelyen jellemző a beszédhangra. Ha a formánsok közelednek egymáshoz, akkor erősítik egymást és ellenkezőleg. A zöngés beszédhangok jellemzésekor a formánsok frekvenciáját és sávszélességét szokták megadni (például: F1=200-250 Hz; B1=60 Hz).