text=A beszéd egy folyamatos függvény, amely az artikulációs mozgások akusztikus vetülete. Ebben a folyamatos jelben a jel bizonyos részei megfelelnek a beszédhangok elvárt hangzásának, az azokat közrevevő jelszakaszok pedig a hangátmeneteket képviselik. A hanghatárok megjelölésénél a hangok hangátmeneti, tiszta- és következő hangátmeneti fázisát vesszük egy beszédhangnak.
A hanghatár kijelölése egyszerű, ha a hangok akusztikai paraméterei szemmel láthatólag változnak (gerjesztésváltás, néma fázis, zárfelpattanás). A réshang-magánhangzó, továbbá a zárhang-magánhangzó kapcsolódásnál, mind a gerjesztésváltás, mind az intenzitások különbözősége egyértelművé teszi a hang határát. Ezeket a jelöléseket 5-10 ms-os pontossággal el lehet végezni. Nehézséget okoz a magánhangzó-szerű mássalhangzók határának kijelölése, mivel az időfüggvényen nem figyelhető meg változás, ha ezek a hangok magánhangzóhoz kapcsolódnak. Itt meghallgatással lehet eldönteni a hanghatár helyét. Pontosíthatja és egyértelműsítheti a mérést, ha spektrogramot is készítünk a kérdéses hangkapcsolatról. A hanghatár kijelölése ugyanilyen nehéz a CC és VV kapcsolódásokban.