message=A beszéd kialakításának folyamatában két elméleti szintet - a szegmentálist és a szupraszegmentálist - különböztetjük meg. A szegmentális (alap) szinthez tartoznak az adott nyelv hangjai, azok artikulációs megformálása, a beszédhangok egymáshoz viszonyított relatív intenzitásszintjei, a specifikus időtartamok és a mikrointonációs változások. Erre az alapra építi rá a beszélő a szupraszegmentumokat, vagyis összefoglaló nevén a prozódiát. Ha a két szint közül valamelyik sérült elemet tartalmaz, akkor a beszédjel eltorzul, idegen hangzású lesz. A szegmentális és szupraszegmentális szint a gyakorlatban nehezen választható el egymástól, hiszen a kész beszédjelben mindkettő egyszerre van jelen. A beszédszintézis módszerével azonban a két szint szétválsztható, és egymástól függetlenül vizsgálható. Ennek eredménye például a specifikus időtartamok meghatározása és azokból az átlagidőtartamok kiszámítása a magyar beszédre.
Az, hogy mit soroljunk a beszéd szupraszegmentális szintjét felépítő elemekhez, mindmáig vitatott kérdés. Felfogásunk szerint a három legfontosabb elem a következő: hangidőtartam-változások és szünetek (a beszéd ritmikai komponense), az alapfrekvencia-változások (a beszéd szöveg- és mondatszintű általános dallama, továbbá a szó, és a szótag szintjén végbemenő változások), a hangintenzitás időbeli lefolyása a közlésekben és kapcsolata az időtartam-változással és az alapfrekvencia-változással.
A folyamatos beszéd szupraszegmentális szintű vizsgálata során a következő problémával kell a kutatónak szembenéznie. A vizsgálat tárgya a komplex beszédjel, ami önmagában hordozza az összes szupraszegmentumot, a hangsor időtartam-szerkezetét, az ebben megvalósuló frekvenciamódosulásokat (ezek többnyire az alapfrekvenciában jönnek létre) és az intenzitásszerkezeti módosulásokat is. Ez nehezíti a vizsgálatot a sok paraméter egymásra hatása miatt. A sikeres analízis elvégzéséhez szét kell választani a szinteket. Ezt az analízis szintézissel eljárással és az ilyen vizsgálatok végzésére speciálisan tervezett szoftverrel lehet megvalósítani. Így a leíró jellegű eredményértékelésen túlmenően konkrétan, fonetikai adatokkal, szabályokkal is meg tudtuk határozni a szegmentális és a szupraszegmentális szerkezet vizsgált elemeinek várható működését, a működés tartományát és hangsorbeli helyét. Részleteiben ez azt jelenti, hogy meg lehet határozni a hangsor végleges időszerkezetét (szabályokkal lehet jellemezni a hangsor minden hangjára vonatkoztatva), valamint az alapfrekvenciaváltozások kétszintű szabályrendszerét (mondatdallam és a ráépített szótag és szó szintű alapfrekvencia-változás). A hangsúlyt külön kell vizsgálni. Meg lehet határozni az alapfrekvencia-változás és a hangsúly kapcsolatát, valamint azon jellemző eseteket, amikor a hangsúlyt nem az alapfrekvencia-változással, hanem csak az intenzitás növelésével hozzuk létre.