message=A magyar magánhangzók
A magyarban 14 magánhangzó van, amelyeket a következő betűkkel jelölünk: á, a, o, ó, u, ú, ü, ű, i, í, ö, ő, é, e .
Képzés
A képző mozgások szempontjából 9 magánhangzót különböztetünk meg, közülük 5 rövid-hosszú párt alkot. A párok hosszú tagjának képzési helye szinte ugyanaz, mint a rövidé, hangszínezete azonban kissé különbözik. Ez abból adódik, hogy a hosszúakat kissé zártabban ejtjük, mint a rövid párjukat. A magánhangzókat a nyelv vízszintes és függőleges mozgása szerint osztályozzuk. E szerint lehetnek elöl vagy hátul képzettek, illetve különböző nyelvállásúak. Az állkapocs nyitási foka szerint lehetnek zártak, félig zártak és nyitottak. További osztályozási szempont az ajakműködés, amelynek eredményeként lehetnek ajakrésesek és ajakkerekítésesek. Az ajakréses magánhangzók második formánsa magasabb, mint az ajakkerekítéseseké. Nyílt ejtés esetén az első formáns lefelé, a második esetenként felfelé tolódik.
A magánhangzók egyszerű szerkezetűek, folyamatosan, önmagukban is ejthetők. A mássalhangzók képzési helye hatással van az őket megelőző, illetve követő magánhangzók képzésére. A magánhangzók akusztikai szerkezetének lényeges eleme az úgynevezett hangátmeneti szakasz, amellyel a szomszédos hangokhoz kapcsolódnak. A magánhangzó artikulációja sok esetben megjelenik a szomszédos mássalhangzó képzésében. Az egymásra hatás ilyenkor kölcsönös.
Formánsok
A magánhangzók formánsai sávokban helyezkednek el. A formánsok egymás közötti relatív távolsága határozza meg a hang karakterét. Ha az F1 magasabban van a sávján belül, akkor az F2 is valószínűleg magasabban lesz a saját sávján belül. A magánhangzók első két formánsának elhelyezkedését az is befolyásolja, hogy előttük, illetve utánuk milyen frekvenciaszerkezetű hang van. Például az o magánhangzó F2-je alacsonyabb, a ko hangkapcsolatban, mint a nyo-ban. Az ny F2-je ugyanis olyan magasan van az o F2-jéhez képest, hogy az ny-ből az o-ba való artikulációs átmenet során az o nem tudja elérni a legoptimálisabb képzési helyzetet, tehá a második formánsa magasabban realizálódik. Egy-egy magánhangzónak tehát sokféle hangzása létezik a beszédben, ez egyrészről a hangkörnyezettől, másrészről a beszélő személy ejtésétől függ.
Időtartamok
A magánhangzók időtartama a folyamatos beszédben elsősorban a hangkörnyezettől függ. Ezen felül még a következő tényezők alakítják ki a magánhangzó végleges hosszát a hangsorban: a hang elhelyezkedése a szón belül, a szó hossza, a szó elhelyezkedése a mondatban. A hang hangsúlyos, illetve hangsúlytalan volta nem befolyásolja lényegesen az időtartamot. A magánhangzó időtartama attól is függ, hogy folyamatos beszédben ejtik-e vagy izolált szóban. Ez utóbbiban a hang általában hosszabb. A magánhangzók átlagos, specifikus időtartamait grafikonokban ábrázoljuk. Ezek az adatok a folyamatos beszédre megállapított specifikus időtartamok eloszlását mutatják ms-ban, 13 hang/s-os artikulációs sebességre az összes CVC hangkapcsolatban (529 hangkapcsolati forma magánhangzónként). Az átlagos időtartam-adatok képet mutatnak arról, hogy a folyamatos beszédben milyen időarányok vannak jelen a magánhangzók ejtése során. Az adatok felolvasásból származó beszédre vonatkoznak, nem spontán ejtésre.
A magánhangzók időtartam-arányai szerint a rövid magánhangzók közül a legrövidebb az i hang, a leghosszabb az ö hang. Az é és az á közül az előbbi a rövidebb. A rövid magánhangzók hosszú párjainak az időtartama a rövid változat 160-200 százaléka. A beszédszintézisnél a jó hangzás legalapvetőbb kritériuma, hogy a hangsor magánhangzóinak időtartamát a lehető legpontosabban tudjuk megadni. Ennek modellezése nehéz, többszintű szabályrendszerre van szükség.
Az átlagos specifikus időtartam-adatok képet adnak arról, hogy a folyamatos beszédben milyen időarányok vannak jelen a magánhangzók ejtése során.
Hangzósság
Ha az egyes magánhangzókat ugyanazzal a levegőenergiával szólaltatjuk meg, akkor a megszólalási energia változik a formánsok eloszlásának a függvényében. A legnagyobb energiájú az á és e hang, a legkisebb az u, ü, i. Minél nagyobb az adott hang rezgésképéből képzett spektrum alatti terület, annál hangzósabb az adott magánhangzó. A hangzóssági szintek a folyamatos beszédben korrigálódnak. Ez azt jelenti, hogy - ha a hangsorépítés úgy kívánja - a kevésbé hangzós magánhangzók képzéséhez automatikusan nagyobb levegőenergiát biztosítunk a beszéd során és fordítva. A hangzóssági szintek automatikus korrigálását a nyelvi kiejtési szabályok határozzák meg. A magyarban a szó első szótagjában általában nagyobb az energia, mint a szó végén. Ez az első szótagi hangsúlyozásból is ered. Ezért, ha a szó első magánhangzója kis hangzóssági szintű, akkor annak képzési energiáját megnöveli a beszélő. Ugyanúgy, ha a szó végén nagyobb hangzósságú magánhangzó van, akkor annak energiáját automatikusan csökkenti a beszélő. Például a kifárad szó elején az i hang energiáját megnöveljük, az a hangét pedig csökkentjük. Az állati szóban viszont a beszélő nem végez az előbbihez hasonló automatikus korrekciót, mivel a szó magánhangzóinak sorrendje olyan, hogy a csökkenő hangzóssági szint önmagától megvalósul, tehát a nyelvi követelmény automatikusan teljesül.
Az á hang
Az á magánhangzó képzésénél az állkapocs lefelé nyitódik, a nyelv a legalacsonyabb szinten van. Az á hang első 3 formánsának értéke: áF1: 700-800 Hz; áF2: 1300-1400 Hz, áF3: 2300-2500 Hz. Ez a magánhangzó a leghangzósabb, ezért ehhez szokták viszonyítani a többi hang szintjét. A hang időfüggvénye gazdag komponensekben. Az á hang a magyarban a hosszú magánhangzók kategóriájába tartozik, átlagosan ez a leghosszabb magyar magánhangzó. Létezik röviden ejtett változata is (ezt írásunkban nem jelöljük). Ez főleg idegen szavakban, cég- és személynevekben fordul elő (például: bájt, IBM). Az á hang rövid változatával számolni kell mind a beszédfelismerésnél, mind pedig az automatikus szövegfelolvasók tervezésénél.
Az a hang
Az a magánhangzó képzésénél az állkapocs enyhén nyitódik lefelé, a nyelv a középső szint alatti helyzetet foglalja el. Ez a hang jellegzetes magyar magánhangzó,amely az á és az o hang között helyezkedik el. Ezért más anyanyelvűek számára kiejtésének elsajátítása nehéz. Az a hang első 3 formánsának értéke: aF1: 500-600 Hz; aF2: 900-1100 Hz, aF3: 2200-2400 Hz. A hang időfüggvényéből három periódust mutatunk be, látható, hogy a rezgéskép eléggé gazdag komponensekben. Az a hang a magyarban a rövid magánhangzók kategóriájába tartozik.
Az o hang
Az o magánhangzó képzésénél az állkapocs csak kissé nyitódik, a hangot ajakkerekítéssel képezzük. A nyelv kissé hátra tolódik, szintje közepes magasságú. Az o hang első 3 formánsainak értéke: oF1: 400-500 Hz; oF2: 700-900 Hz, oF3: 2200-2400 Hz. Mivel a hang első két formánsa igen alacsonyan és közel van egymáshoz, a harmadik formáns pedig tőlük nagyon távol, a hang kis energiájú lesz. Az amplitúdómetszeten látható, hogy a spektrális terület kicsi. A hang időfüggvényéből három periódust mutatunk be. Az o hangnak a magyarban van rövid és hosszú változata is, írásunkban mindkettőt jelöljük. A hosszú változat hangszínezete kissé különbözik a rövidétől, ezért mind a beszédfelismerésnél, mind az automatikus szövegfelolvasók tervezésénél mindkét hangot külön kell kezelni.
Az u hang
Az u magánhangzó képzésénél az állkapocs szinte zárt, a hangot ajakkerekítéssel képezzük. A nyelv teljesen hátra tolódik. Az u hang első 3 formánsának értéke: uF1: 250-350 Hz; uF2: 500-600 Hz, uF3: 1800- 2000 Hz. Mivel a hang első két formánsa igen alacsony frekvenciájú és közel van egymáshoz, a harmadik formáns pedig tőlük nagyon távol, az u a legkisebb energiájú hang a magyarban. Az amplitúdómetszeten látható, hogy a spektrális terület igen kicsi, a hangot főleg az első két formáns alakítja ki. A hang időfüggvényéből három periódust mutatunk be, rezgésformája egyszerű. Az u hangnak a magyarban van rövid és hosszú változata is, írásunkban mindkettőt jelöljük. A hosszú változat hangszínezete kissé különbözik a rövidétől, ezért mind a beszédfelismerésnél, mind az automatikus szövegfelolvasók tervezésénél mindkét hangot külön kell kezelni.
Az ü hang
Az ü magánhangzó képzésénél az állkapocs szinte zárt, a hangot ajakkerekítéssel képezzük. A nyelv elöl van, ez utóbbi különbözteti meg az ü-t az u-tól. A nyelv elülső helyzete miatt a hang második formánsa magas frekvenciaértékű. Az ü hang első 3 formánsának értéke: üF1: 250-350 Hz; üF2: 1600-1800 Hz, üF3: 2600- 2800 Hz. A hang időfüggvényéből három periódust mutatunk be. A magas frekvenciájú második formáns hatására a hang rezgésformája csipkézett. Az ü hangnak a magyarban van rövid és hosszú változata is, írásunkban mindkettőt jelöljük. A hosszú változat hangszínezete alig különbözik a rövidétől.
Az i hang
Az i magánhangzó képzésénél az állkapocs szinte zárt, a hangot teljesen széthúzott ajkakkal képezzük. A nyelv magas állásban és elöl van. A nyelv elülső helyzete miatt a hang második formánsa magas frekvenciaértékű. Az i hang első 3 formánsának értéke: iF1: 250-350 Hz; iF2: 2300-2500 Hz, iF3: 2800- 3000 Hz. A hang időfüggvényéből három periódust mutatunk be. A magas frekvenciájú második formáns hatására a hang rezgésformája csipkézett. Az i hangnak a magyarban van rövid és hosszú változata is, írásunkban mindkettőt jelöljük. A hosszú és a rövid változat hangszínezetében igen kicsi az eltérés.
Az é hang
Az é magánhangzó képzésénél az állkapocs közepesen nyitott, a hangot ajakréssel képezzük. A nyelv középmagas állásban és elöl van. A nyelv elülső helyzete miatt a hang második formánsa magas frekvenciaértékű. Az é hang első 3 formánsának értéke: éF1: 400-500 Hz; éF2: 2000-2100 Hz, éF3: 2600- 2900 Hz. A hang időfüggvényéből három periódust mutatunk be. A magas frekvenciájú második formáns hatására a hang rezgésformája csipkézett. Az é hang a magyarban a hosszú magánhangzók kategóriájába tartozik.
Az ö hang
Az ö magánhangzó képzésénél az állkapocs közepesen nyitott, a hangot közepes ajakkerekítéssel képezzük. A nyelv nyugalmi helyzetben van, ezért az artikulációs csatorna minden pontján szinte azonos a keresztmetszet. Ebből adódik, hogy az ö hang formánsainak elhelyezkedése megközelíti a 17 cm hosszú, egyik oldalán lezárt cső egyenletesen eloszló rezonanciafrekvenciáit. Az ö hang első 3 formánsának értéke: öF1: 400-500 Hz; öF2: 1400-1500 Hz; öF3: 2400- 2500 Hz. A formánsok egyenletes eloszlása miatt a hang spektruma alatti terület nagy, ezért a hang nagy energiájú, közelít az á hangéhoz. Az ö hangnak a magyarban van rövid és hosszú változata is, írásunkban mindkettőt jelöljük. A hosszú változat hangszínezete talán a legerősebben különbözik a rövidétől, ezért mind a beszédfelismerésnél, mind az automatikus szövegfelolvasók tervezésénél mindkét hangot külön kell kezelni.
Az e hang
Az e magánhangzó képzésénél az állkapocs félig nyitott, a hangot kissé széthúzott ajakállással képezzük. A nyelv nyugalmi helyzetben van. A hangot csak az állkapocs nagyobb fokú nyitottsága különbözteti meg az é hangtól. Az e hang első 3 formánsának értéke: eF1: 500-600 Hz; eF2: 1600-1800 Hz; eF3: 2300- 2500 Hz. A formánsok viszonylagos egyenletes eloszlása és a viszonylag nyitott állkapocs miatt a hang spektruma alatti terület nagy, ezért a hang energiája nagy, szinte megegyezik az á hangéval. Az e hang a magyarban a rövid magánhangzók kategóriájába tartozik. A hangnak a kiejtésben van nyitottabb és zártabb formája (tájegységtől függően), amit főleg beszédfelismerők tervezésénél célszerű figyelembe venni.