text=Ha az egyes magánhangzókat ugyanazzal a levegőenergiával szólaltatjuk meg, akkor a megszólalási energia változik a formánsok eloszlásának a függvényében. A legnagyobb energiájú az á és az e hang, a legkisebb az u, az ü és az i. Minél nagyobb az adott hang rezgésképéből képzett spektrum alatti terület, annál hangzósabb az adott magánhangzó. A hangzóssági szintek a folyamatos beszédben korrigálódnak. Ez azt jelenti, hogy - ha a hangsorépítés úgy kívánja - a kevésbé hangzós magánhangzók képzéséhez automatikusan nagyobb levegőenergiát biztosítunk a beszéd során és fordítva.
A hangzóssági szintek automatikus korrigálását a nyelvi kiejtési szabályok határozzák meg. A magyarban a szó első szótagjában általában nagyobb az energia, mint a szó végén. Ezért, ha a szó első magánhangzója kis hangzóssági szintű, akkor annak képzési energiáját megnöveli a beszélő. Ugyanúgy, ha a szó végén nagyobb hangzósságú magánhangzó van, akkor annak energiáját automatikusan csökkenti a beszélő.
Például a kifárad szó elején az i hang energiáját megnöveljük, az a hangét pedig csökkentjük. Az állati szóban viszont a beszélő nem végez az előbbihez hasonló automatikus korrekciót, mivel a szó magánhangzóinak sorrendje olyan, hogy a csökkenő hangzóssági szint önmagától megvalósul, tehát a nyelvi követelmény automatikusan teljesül.