message=A magyar zárhangok
A felpattanó zárhangok zöngés-zöngétlen párokat alkotnak. Írásunkban a b-p, d-t, gy-ty, g-k betűkkel jelöljük őket. Gerjesztésük zöngés, illetve zöngétlen. Belső idő-, frekvencia- és intenzitásszerkezetük két fő részből - zárból és zárfelpattanásból - áll, amelyeket az artikuláció határoz meg. A zöngés zárhangoknál a hang teljes képzése során rezegnek a hangszalagok. A hang első szakaszában úgynevezett fojtott zöngeképzés van, a hang végén jön létre a zöngés zárfelpattanás. Zöngétlen zárhangoknál a hang első és hosszabbik része a néma fázis. Ez alatt, hangszalagrezgés nélkül, a tüdőből levegőt préselünk a zár mögötti üregbe . A zár felpattantása után ez a nagy nyomású levegő áramlik ki, és ez adja a hang zörejkomponensét. A zárképzés az artikulációs csatornában az egyes hangpárokra jellemző helyen jön létre. A g és k hang képzési helye változhat, a többié nem.
A zárhangok teljes időtartama a zárszakasz és a zárfelpattanás idejének összege. A teljes időtartam változó, egyrészt hangkörnyezettől függ, másrészt attól, hogy a hangot folyamatos beszédben ejtik-e vagy izolált szóban. Izolált szóban a hang általában hosszabb. A zárhangok hosszú változatának időtartama a rövid hang 160-200 százaléka. Ekkor csak a zárszakasz nyúlik meg.
A zárhangok időtartam-arányai azt mutatják, hogy a zöngések rövidebbek, mint a zöngétlenek. A zárhangok rövidebbek továbbá két magánhangzó között, mint más hangkörnyezetben.
A zárhangpárok és a magánhangzók kapcsolódásánál a magánhangzó hangátmeneti szakaszában a formánsmozgások közel ugyanazok, függetlenül attól, hogy a zárhang zöngés, avagy zöngétlen. Ez abból adódik, hogy az artikulációs mozgások függetlenek a hang gerjesztésétől. A zárhangpárokat követő hangátmeneti szakaszok tehát nagyon hasonlóak. Ezt ki lehet használni a hangsebészetben, ugyanis ezek a hangrészek szükség esetén egymással helyettesíthetők.
A b hang
A b (bilabiális) zöngés zárhang zöngerészből és az azt követő zárfelpattanásból áll. A zárfelpattanás akusztikai szerkezete hasonló hangsorkezdő,illetve hangsor belseji helyzetben, ettől különböző hangsorzáró pozícióban. A zöngerész általában 15-25 dB-lel kisebb intenzitású, mint a b hangot követő magánhangzó. A zárfelpattanáskor az intenzitás meredeken nő, és beleolvad a magánhangzó kezdeti szakaszába. Tehát a magánhangzó zönge kezdési ideje és a zárfelpattanás egybeolvad. A zárfelpattanás CV helyzetben rövid, 10-15 ms; hangsorzáró helyzetben hosszú, 40-50 ms. A hosszú b hang közel kétszer olyan hosszú zöngeszakasszal rendelkezik, mint a rövid. A zárfelpattanás időtartama a hosszú hangnál viszont nem változik.
A b hang zárfelpattanásának formánsai mozognak a hangot követő magánhangzó függvényében. Ez a mozgás az F2 -re a legjellemzőbb:
ha VF2 600 Hz és 1600 Hz között van, akkor bF2 közel megegyezik VF2-vel
ha VF2 1600 Hz felett van, akkor bF2 értéke: (VF2+1600)/2 Hz
Hangsorzáró helyzetben a hang zárfelpattanása határozott formánsszerkezetet mutat:
bF1: kb. 400Hz ; bF2: kb. 1200Hz; bF3: kb. 2300Hz
A b hang zárfelpattanása frekvenciaszerkezet szempontjából közepes mértékben illeszkedik az őt követő magánhangzó formánsszerkezetéhez. Ez azt jelenti, hogy a két hang kapcsolódásánál mind a b hang zárfelpattanása, mind a magánhangzó egymáshoz közelíti formánsait.
A b hang és a vele kapcsolódó magánhangzó jellegzetes mikrointonációs szerkezettel rendelkezik. Ennek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a zöngerészben az alapfrekvencia mintegy 10 Hz-cel alacsonyabb, mint a magánhangzóban még monoton ejtésnél is. Ez a csökkenő alapfrekvencia a zöngés zárhang jellemzője, hiszen a levegőáramlás a zönge képzésekor az ajkakkal lezárt szájüregben egyre csökken. Ez azt eredményezi, hogy az alaphang periódusideje is egyre nagyobb lesz, tehát az alapfrekvencia csökken. Ezek a mikrointonációs változások is hozzájárulnak a beszéd természetes hangzásához.
A p hang
A p (bilabiális) zöngétlen zárhang néma zárszakaszból és zörejes zárfelpattanásból áll. A p hang képzési helye megegyezik a b hangéval. A zörejes zárfelpattanás intenzitása 15-25 dB-lel alacsonyabb, mint a hangot követő magánhangzóé. A zárfelpattanás CV helyzetben rövid, 10-20 ms; hangsorzáró helyzetben ezt a rövid zárfelpattanást egy 40-60 ms-os lecsengő zörej követi. A hosszú p hang zárszakasza közel kétszer olyan hosszú, mint a rövid hangé. A zárfelpattanás időtartama azonban nem változik.
A p zárhangban a gerjesztés zöngétlen. A hanghoz kapcsolódó magánhangzóban ezzel ellentétben zöngés gerjesztés van. A két hang összekapcsolódásánál tehát gerjesztésváltás történik. A p hang zárfelpattanása csak akkor rövid, ha a hang nem az utolsó a hangsorban. A hangsorzáró p hang zárfelpattanása jól megformált zörejszerkezettel rendelkezik és utána hosszú lecsengő szakasz zárja a hangot.
A p hang zárfelpattanásának zöreje főleg az 1000-5000 Hz-es frekvenciatartományban tartalmaz komponenseket. A hangot követő magánhangzó nincs jelentős hatással a p hang zárfelpattanásának frekvenciaszerkezetére. A magánhangzó hangátmeneti részében a formánsok hasonló mozgásúak, mint a b hang esetében, hiszen hangpárról van szó. Kis különbséget az okozhat, hogy a zöngétlen gerjesztésből zöngésbe kell váltani. A pV kapcsolatban a koartikulációs illeszkedés jelentősebb részben a magánhangzóban jön létre.
A p hang zárfelpattanása és a hanghoz kapcsolódó magánhangzó kezdete közötti hangrész ideje jellemző a zárhangra. Ezt zöngekezdési időnek nevezik (VOT: voice onset time). A magyar p hangra ez az érték rövid, mintegy 10-20 ms.
A p hangot követő magánhangzóban jellegzetes mikrointonációs változás jön létre. Ennek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a magánhangzó kezdetén az alapfrekvencia 10-15 Hz-cel magasabb, mint a hang végén, még monoton ejtésnél is. Ez a mikrointonációs változás hozzájárul a beszéd természetes hangzásához.
A d hang
A d (dentális) zöngés zárhang zöngeszakaszra és zárfelpattanásra bontható. A zönge rész a hang 80 százalékát teszi ki. A zárfelpattanás akusztikai szerkezete hasonló a hangsor kezdetén és a hangsor belsejében, viszont ettől különböző hangsorzáró helyzetben. A zöngerész általában 15-25 dB-lel alacsonyabb intenzitású, mint a d hangot követő magánhangzó. A zárfelpattanáskor az intenzitás csak kissé növekszik és a hang beleolvad a magánhangzó kezdeti szakaszába. A zárfelpattanás CV helyzetben rövid, 10-15 ms; hangsorzáró helyzetben hosszú, 40-50 ms. A hosszú d hang közel kétszer akkora zöngeszakasszal rendelkezik, mint a rövid. A zárfelpattanás időtartama nem változik.
A d hang zárfelpattanásának formánsai elmozdulnak a hangot követő magánhangzó függvényében. Ez a mozgás az F1 és az F2 formánsoknál jelentős:
ha VF1 kisebb, mint 400Hz, akkor dF1 közel megegyezik a VF1-gyel;
ha VF1nagyobb, mint 400Hz, akkor dF1 közelítőleg 400Hz-en van; ha VF2 kisebb, mint 1300 Hz , akkor dF2 közelítőleg 1300 Hz ;
ha VF2 1300 és 1800 Hz közötti, akkor dF2 közel megegyezik VF2-vel ;
ha VF2 nagyobb, mint 1800 Hz, akkor dF2 közelítőleg 1800 Hz-en van.
Hangsorzáró helyzetben a d hang zárfelpattanása kevert gerjesztésűvé válik.
A zárfelpattanás formánsszerkezete: dF1: 300Hz, dF2: 1600Hz, dF3: 2600Hz
A zörejelem a hangsorzáró t hang frekvenciakomponenseit tartalmazza.
A d hang zárfelpattanása a frekvenciaszerkezet szempontjából közepes mértékben illeszkedik az őt követő magánhangzó formánsszerkezetéhez. Ez azt jelenti, hogy a két hang kapcsolódásánál mind a d hang zárfelpattanása, mind a magánhangzó egymáshoz közelíti formánsait.
A d hang és a hozzá kapcsolódó magánhangzó jellegzetes mikrointonációs szerkezettel rendelkezik. Ennek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a zöngerészben az alapfrekvencia mintegy 10 Hz-cel alacsonyabb, mint a magánhangzóban, még monoton ejtésnél is.
A t hang
A t hang képzési helye megegyezik a d hangéval, tehát (dentális) zöngétlen zárhangról van szó, amelyik néma zárszakaszból és zörejes zárfelpattanásból áll. A zárszakasz a hang mintegy 80%-át teszi ki. A zárfelpattanás egy felpattanási és az azt követő lecsengő zörejből áll. A zárfelpattanás intenzitása 20-25 dB-lel alacsonyabb, mint a hangot követő magánhangzóé. A felpattanás CV helyzetben rövid, 8-10 ms, az azt követő zörej 15-20 ms. Hangsorzáró helyzetben a rövid zárfelpattanást egy 60-80 ms-os lecsengő zörej követi. Ezek frekvenciája kismértékben függ a hangot megelőző magánhangzó ajakartikulációjától (kerekítettnél mélyül, ajakrésesnél magasabb).
A hosszú t hang zárszakasza közel kétszer olyan hosszú, mint a rövid hangé, a zárfelpattanás időtartama viszont nem változik. A t zárhang zárfelpattanása elválik az őt követő magánhangzó induló szakaszától, a zárfelpattanás és az utána következő magánhangzó kezdete közötti, úgynevezett zöngekezdési idő jellemző a t-re. A magyar t hangra ez az érték rövid, mintegy 20-35 ms.
A t hang zárfelpattanásának zörejgócai: Z1=1600-2000Hz és Z2=3000-4000Hz. A zárhanghoz kapcsolódó magánhangzó hatással van a Z1 frekvenciájára:
ha VF2 kisebb, mint 1600 Hz , akkor tZ1 közel 1600 Hz-en van;
ha VF2 1600 Hz és 2000 Hz közötti, akkor tZ1 a VF2-höz közeli értékű;
ha VF2 nagyobb, mint 2000 Hz, akkor tZ1 megközelítőleg 2000 Hz lesz.
A magánhangzó hangátmeneti részében a formánsok hasonló mozgásúak, mint a d hang kapcsolódásánál, hiszen hangpárról van szó. A magánhangzó hangátmeneti szakaszában a formánsok közel ugyanolyan mozgást írnak le, mint a d esetében. Kis különbséget az okozhat, hogy a zöngétlen gerjesztésből zöngésbe kell váltani.
A t hanghoz kapcsolódó magánhangzó jellegzetes mikrointonációs szerkezettel rendelkezik. Ennek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a magánhangzó kezdetén az alapfrekvencia 10-15 Hz-cel magasabb, mint a hang végén, még monoton ejtésnél is. Ez a mikrointonációs változás hozzájárul a beszéd természetes hangzásához.
A gy hang
A gy (palatális) zöngés zárhang. Ennek a mássalhangzónak az osztályozásában nincs egységes vélemény. Vannak, akik zár-rés hangnak tartják. A hang zöngerészből és az azt követő zárnyitódási szakaszból áll. A zönge teszi ki a hang nagy részét. A zárnyitódás akusztikai szerkezete hasonló a hangsor kezdetén és a hangsor belsejében, hangsorzáró helyzetben azonban más. A zöngerész általában 15-25 dB-lel alacsonyabb intenzitású, mint a gy hangot követő magánhangzóé. A zárnyitódáskor az intenzitás csak kissé növekszik, és a hang beleolvad a magánhangzó kezdeti szakaszába. A zár nyitódása CV helyzetben 25-30 ms; hangsorzáró helyzetben hosszú, 60-80 ms. Hangsorzáró helyzetben a zárfeloldódáskor a hang kevert gerjesztésűvé válik, és a hang végén a zöngés zárfeloldódási részre a ty -re jellemző zörej szuperponálódik. Ez dominál a hang végén. A hosszú gy hang közel kétszer akkora zöngeszakasszal rendelkezik, mint a rövid. A zárnyitódásra fordított idő ilyenkor sem változik.
A gy zárhang zárfeloldódási része folyamatosan összeolvad a követő magánhangzó kezdeti szakaszával, mivel a hangszalagok rezgése folyamatos.
A gy hang stabil frekvenciaszerkezettel rendelkezik, a zárfeloldódás formánsai egyáltalán nem illeszkednek a hanghoz kapcsolódó magánhangzóhoz. A gy hang zárfeloldódásának formánsszerkezete a következő:
gyF1: 300Hz; gyF2: 2100Hz; gyF3: 3500 Hz. A stabil frekvenciaszerkezet azt eredményezi, hogy a gy hang zárfeloldódásának frekvenciaszerkezete határozza meg a magánhangzó hangátmeneti részében létrejövő formánsmozgást. A gy -hez kapcsolódó magánhangzó formánsai hajlanak a gy formánsaihoz. Ezért a magánhangzóban nagymértékű formánsmozgások jöhetnek létre, ha a két hang formánsai távol vannak egymástól. Ilyenkor a magánhangzóban a hangátmeneti szakasz hosszabb, mint a kölcsönös illeszkedésnél. A gy hang és egy magánhangzó kapcsolódásánál tehát nem beszélhetünk kölcsönös illeszkedésről, csak a magánhangzó illeszkedik.
A gy hang és a hozzá kapcsolódó magánhangzó jellegzetes mikrointonációs szerkezettel rendelkezik. Ennek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a zöngeszakasz magas Fo értékkel indul, és a zönge végére az alapfrekvencia mintegy 15-20 Hz-cel alacsonyabbra csökken, mint amilyen értéke a magánhangzó induló részében lesz. Hasonló csökkenés figyelheto meg a magánhangzó kezdeti periódusaiban is.
A gy hang zöngéjében keletkező csökkenő alapfrekvencia a zöngés zárhang jellemzője, hiszen a levegőáramlás a zönge képzésekor az ajkakkal lezárt szájüregben egyre csökken. Ez azt eredményezi, hogy az alaphang frekvenciája is csökken. A gy-hez csatlakozó magánhangzó elején is megfigyelhető hasonló csökkenő alapfrekvenciájú szakasz.
A ty hang
A ty (palatális) zöngétlen zárhang a gy párja. E mássalhangzó osztályozásában nincs egységes vélemény. Vannak, akik zár-rés hangnak tartják. A hang néma zárszakaszból és az azt követő zörejes zárfeloldódásból áll. A néma szakasz teszi ki a hang nagy részét. A zárfeloldódás egy fokozatosan erősödő és egy ugyanolyan hosszú lecsengő zörejből áll. A zár feloldódásakor kialakult zörej intenzitása 20-25 dB-lel alacsonyabb, mint a hangot követő magánhangzóé. A zárfeloldódás CV helyzetben 35-40 ms; hangsorzáró helyzetben viszont elérheti a 100 ms-ot is. A hosszú ty hang zárszakasza közel kétszer olyan hosszú, mint a rövid hangé. A zárfelpattanás időtartama itt sem változik.
A ty zárhang zárfelpattanása jól elhatárolódik az őt követő magánhangzó induló szakaszától. A zár feloldódása és a zönge kezdődése között eltelt idő jelentős, értéke a magyarban 25-35 ms.
A ty hang stabil frekvenciaszerkezetű. A zár feloldódásakor keletkezett zörejkomponens zörejgócai: Z1=2000-2600Hz és Z2=3000-4500Hz. A Z1 igen enyhén illeszkedik a hanghoz kapcsolódó magánhangzó F2-jéhez:
ha VF2 kisebb, mint 1500 Hz, akkor tyZ1 közel 2000Hz;
ha VF2 nagyobb,mint 1500 Hz, akkor tyZ1 közel 2600Hz
A ty hanghoz kapcsolódó magánhangzó hangátmeneti részében a formánsok hasonló mozgásúak, mint a gy hang esetében, hiszen hangpárról van szó.
Hangsorzáró helyzetben a zárfelpattanás zörejsávjai mindig ugyanabban a frekvenciasávban vannak.
A hanghoz csatlakozó magánhangzó hangátmeneti részében erős formánsmozgások lehetnek, mivel a ty stabil frekvenciaszerkezetű hang. Ezek a formánsmozgások akkor a legaktívabbak, ha a magánhangzó formánsainak értéke távol esik a ty képzése által meghatározott elméleti formánsértékektől.
A ty hangban a néma fázis utáni zár feloldódása és a hanghoz kapcsolódó magánhangzó megindulása között eltelt zöngekezdési idő jellemző a ty hangra, értéke a magyarban 25-35 ms.
A ty hanghoz kapcsolódó magánhangzó jellegzetes mikrointonációs szerkezettel rendelkezik. Ennek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a magánhangzó első periódusaiban az alapfrekvencia 10-15 Hz-cel magasabb, mint a hang végén, még monoton ejtésnél is. Hasonló, csak ellenkező irányú Fo mozgás figyelhető meg a ty hangot megelőző magánhangzó végén is. A ty hanghoz kapcsolódó magánhangzóban lezajló, magasról induló és hirtelen csökkenő alapfrekvencia-változást a zöngétlen zárhang utáni hirtelen zönge indítás okozza. Ez a mikrointonációs változás a folyamatos beszédben is jelen van és regisztrátumokon kimutatható.
A g hang
A g (veláris) zöngés zárhang. A hang zöngeszakaszból és az azt követő zárfelpattanásból áll. A zönge teszi ki a hang nagy részét. A zárfelpattanás akusztikai szerkezete hasonló hangsor kezdetén és hangsor belsejében, hangsorzáró helyzetben azonban más. A zöngerész általában 15-20 dB-lel alacsonyabb intenzitású, mint a g hangot követő magánhangzó. A zárfelpattanáskor az intenzitás csak kissé növekszik, és a hang beleolvad a magánhangzó kezdeti szakaszába. A zárfelpattanás CV helyzetben 35-40 ms; hangsorzáró helyzetben hosszú, 40-50 ms. A hosszú g hang közel kétszer akkora zöngeszakasszal rendelkezik, mint a rövid. A zárfelpattanás időtartama viszont ilyenkor sem változik.
Hangsorzáró helyzetben a zárfelpattanás önálló, jól megformált formánsszerkezettel rendelkezik. Ilyen helyzetben a hangnak ehhez a részéhez enyhe zörej is hozzáadódhat, amelynek szerkezete megegyezik a k hang zörejével. A g zárhang zárfelpattanása összeolvad az ot követő magánhangzó kezdeti szakaszával, mivel a hangszalagok rezgése folyamatos.
A g hang képzési helye változik a hanghoz kapcsolódó magánhangzó függvényében. A mássalhangzók közül ez a hang rendelkezik a legszélesebb képzési sávval. A hang akusztikai szerkezete tehát erősen magánhangzófüggő. A g hang zönge részből és az azt követő zárfelpattanásból áll. A zárfelpattanás formánsai, főleg az F1 és az F2 erősen illeszkednek a követő magánhangzóhoz:
ha VF1 kisebb, mint 300Hz, akkor gF1 közel 300Hz;
ha VF1 nagyobb, mint 300Hz, akkor gF1 közel 450Hz ;
A gF2 mindig követi a VF2-t, annál kissé 10-15%-kal magasabb értéket vesz fel.
Hangsorzáró helyzetben a g hang zárfelpattanásának formánsszerkezete:
gF1: 300Hz, gF2: 1300Hz, gF3: 2600Hz
A g hang zárfelpattanásának második formánsa erősen illeszkedik az őt követő magánhangzó második formánsához, vagyis a g hang nemigen befolyásolja a magánhangzó formánsszerkezetét. Ezt ki is lehet használni a beszédszintézishez kialakítandó hangelembázisok tervezésénél. A g hang és egy magánhangzó kapcsolódásánál tehát nem beszélhetünk kölcsönös illeszkedésről, csak a g hang illeszkedik.
A g hang és a hozzá kapcsolódó magánhangzó jellegzetes mikrointonációs szerkezettel rendelkezik. Ennek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a zönge utolsó szakaszában az alapfrekvencia mintegy 10 Hz-cel alacsonyabb, mint a magánhangzóban, még monoton ejtésnél is. Ezek a mikrointonációs változások is hozzájárulnak a beszéd természetes hangzásához. A g hangban keletkező csökkenő alapfrekvencia-változás a zöngés zárhang jellemzője, hiszen a levegőáramlás a zönge képzésekor az ajkakkal lezárt szájüregben egyre csökken. Ez azt eredményezi, hogy az alaphang frekvenciája is csökken.
A k hang
A k (veláris) zöngétlen zárhang, a g párja. A hang néma zárszakaszból és az azt követő zörejes zárfelpattanásból áll. A néma szakasz teszi ki a hang nagy részét. Utóbbi egy felpattanási zörejelemből és egy azt követő lecsengő részből áll. A zárfelpattanás intenzitása 15-25 dB-lel alacsonyabb, mint a hangot követő magánhangzóé. A felpattanás CV helyzetben rövid, 10-15 ms, az azt követő zörej 20-30 ms; hangsorzáró helyzetben viszont a rövid zárfelpattanást egy 80-90 ms-os lecsengő zörej követi. A hosszú k hang zárszakasza közel kétszer olyan hosszú, mint a rövid hangé. A zárfelpattanás időtartama itt sem változik.
A k zárhang zárfelpattanása jól elválik az őt követő magánhangzó induló szakaszától. Jellemző tendencia, hogy a zöngétlen zárhanghoz kapcsolódó magánhangzó zöngekezdési ideje fokozatosan nő, ahogy a zárhang képzése egyre hátrább tolódik. A leghosszabb ez az idő a leghátrább képzett zöngétlen zárhangnál a k-nál, elérheti a 40-50 ms-ot is.
Hangsorzáró helyzetben a zárfelpattanás zörejgócai illeszkednek a k hangot megelőző magánhangzóhoz hasonlóan, mint hangsorbelseji helyzetben. Ez azt jelenti, hogy például az ak hangkapcsolatban a k zöreje mélyebb tónusú lesz, mint az ik hangkapcsolatban. A hangsorvégi k esetében tehát a hangot megelőző magánhangzó előre hat a k képzésére.
A k hang képzési helye változik a hanghoz kapcsolódó magánhangzó függvényében. A tényleges képzés a veláris területen a V függvényében eltolódik. A mássalhangzók közül ez a hang rendelkezik a legtágabb képzési sávval. A hang akusztikai szerkezete tehát erősen magánhangzófüggő. A k hang zárfelpattanásának zörejgócainak helyét a hanghoz kapcsolódó magánhangzó határozza meg:
kZ1=600-2200Hz és kZ2=4000-4500Hz. A Z1 erősen illeszkedik hangot követő magánhangzó F2-jéhez, annál mindig 10-15 százalékkal magasabb értéken van.
A magánhangzó hangátmeneti részében a formánsok szinte nem mozdulnak el, értékük a tiszta fázis értékéhez áll nagyon közel. Formánsértékeik hasonlóak, mint a g hang kapcsolódásánál, hiszen hangpárról van szó.
A k hang ilyen nagyfokú illeszkedési hajlamát ki lehet használni a beszédtechnológiai fejlesztéseknél, hiszen ez a mássalhangzó nemigen változtatja meg a magánhangzók formánsszerkezetét.
A k hangot követő magánhangzó jellegzetes mikrointonációs szerkezettel rendelkezik. Ennek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a magánhangzó első periódusaiban az alapfrekvencia 10-15 Hz-cel magasabb, mint a hang végén, még monoton ejtésnél is. Ez a mikrointonációs változás hozzájárul a beszéd természetes hangzásához. A k hangot követő magánhangzóban lezajló, magasról induló és hirtelen csökkenő alapfrekvencia-változást a zöngétlen gerjesztésről zöngésre történő váltás is okozza. Ez a mikrointonációs változás a folyamatos beszédben is jelen van, és regisztrátumokon is kimutatható.