message=A magyarban nyolcféle réshangnak van betűjele: v, f, z, sz, zs, s, j, h,. Ezeken túl a kiejtésben megjelenik a j hang zöngétlen változata és a h különböző változatai is. A réshangok mind egyszerű szerkezetűek, időben nem tagolódnak. Gerjesztésük lehet zöngés, zörejes és kevert. A réshangok képzésekor a szájüreg adott helyén képezzük a rést. A réshang hangzását a résképzés helye és a rés formája határozza meg.
A réshangok csoportjának két különleges tagja a h és a j hang. A h hangnak többféle zörejes gerjesztésű változata van. Az alapváltozatot szó elején ejtjük: például hal, hó.
A technika szóban ejtett h egészen más akusztikai szerkezettel rendelkezik, mint a hangsorkezdő helyzetű, mivel a résképzés helye is más. A h hangnak zöngés változata is létezik, amikor folyamatos beszédben két magánhangzó közötti helyzetben ejtjük.
A j hang speciális, zörejes változata akkor jöhet létre, amikor a hangot zöngétlen zárhang, illetve zöngétlen réshang után ejtjük: például lépj, hívj fel.
A réshangok időtartamai a folyamatos beszédben változó értékeket mutatnak. A hang teljes időtartama, egyrészt a hangkörnyezettől függ, másrészt attól, hogy a hangot folyamatos beszédben ejtik vagy izolált szóban. A réshangok hosszú változata a rövid hang 180-200%-a.
A réshangok átlagosan rövidebbek két magánhangzó között, mint más hangkörnyezetben. A zöngés-zöngétlen pároknál pedig a zöngések rövidebbek, mint a zöngétlenek.
A v hang
Az v (labiodentális) zöngés réshang. A hang egyszerű szerkezetű, időben nem tagolódik, folyamatosan is ejthető. A v hang 10-15 dB-lel kisebb intenzitású, mint a hozzá kapcsolódó magánhangzó. A hang folyamatosan beleolvad a magánhangzó kezdeti szakaszába. A v hang zöngés eleméhez zörej is hozzáadódhat. Ez főleg hangsorvégi helyzetben fordul elő. A zörej hasonló frekvenciaszerkezetű, mint az f hang, csak kisebb intenzitású.
A v hang hangsor belseji helyzetben általában csak zöngés elemből áll.
A zörejes elem általában a hangsorzáró helyzetű v hangnál jön létre.
Gondos ejtésnél a hangsorzáró v hang vége sva-szerű intenzív zöngés elemmel zárulhat. Például: sav(ö)
A v hang, meghatározott formánsszerkezettel rendelkezik. Formánsai: vF1: 250-300 Hz; vF2: 800-1500Hz; vF3: 2500 Hz. A vF2 mozog a hozzá kapcsolódó magánhangzó függvényében: ha VF2 kisebb, mint 1300 Hz, akkor vF2 800 Hz körüli; ha VF2 1300 Hz és 1500 Hz közötti, akkor vF2 értékét a (VF2+1500)/2 Hz közelítő képlettel számíthatjuk ki; ha VF2 nagyobb, mint 1800 Hz, akkor vF2 1500 Hz körüli.
A v hang első formánsa stabil, állandó értékű. Ezért a magánhangzó első formánsa az átmenet során ehhez hajlik. A második formáns tekintetében az illeszkedés kölcsönös.
A v hang jellemzője, hogy a második és harmadik formáns sávszélessége nagyobb, mint a magánhangzóknál megszokott érték. Ez hozzájárul a v jellegzetes hangzásának kialakulásához.
A v hangban hasonló mikrointonációs szerkezet jön létre, mint a zöngés zárhangoknál. A kapcsolódó magánhangzóban azonban nincs olyan nagymértékű alapfrekvencia-változás, mivel a hang képzésénél itt nem zár, hanem csak rés alakul ki, ezért a levegőáramlás folyamatos (ugyan gyenge).
Az f hang
Az f (labiodentális) zöngétlen réshang. A hang egyszerű szerkezetű, időben nem tagolódik, folyamatosan is ejthető. Az f hang a leggyengébb hangok egyike a magyarban, 20-25 dB-lel kisebb intenzitású, mint a hozzá kapcsolódó magánhangzó. Az f-hez kapcsolódó magánhangzó hirtelen intenzitásnövekedéssel indul. A hosszú f hang közel kétszer olyan hosszú, mint a rövid.
Az f hang zöreje nem rendelkezik gócokkal, frekvenciakomponensei az 1000-10000 Hz-es sávban szinte egyenletesen oszlanak el. A zörej szerkezetére a magánhangzó ajakartikulációja enyhe hatással van. Ez azt jelenti, hogy például a fa szótagban az f hang kissé mélyebb tónusú lesz, mint a fi hangkapcsolatban.
A hangot követő magánhangzó formánsaiban is csak kismértékű mozgás mutatható ki a hangátmeneti fázisban. Az f hang képzési helye megegyezik a v hangéval. Ezért a magánhangzóban a formánsok közel ugyanolyan mozgást írnak le, mint a v hang kapcsolódása esetén. Ezek a mozgások kisebb térben zajlanak le, mivel itt zöngétlen gerjesztésből zöngésbe kell váltani. Az f+ V kapcsolatban a koartikulációs frekvenciailleszkedés többnyire csak a magánhangzóban jön létre.
Az f hangot követő magánhangzóban hasonló mikrointonációs változás jön létre, mint a zöngétlen zárhangok utáni helyzetben. Ennek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a magánhangzó kezdetén az alapfrekvencia 10-15 Hz-cel magasabb, mint a hang végén, még monoton ejtésnél is. Az f hangot követő magánhangzóban lezajló, magasról induló és hirtelen csökkenő alapfrekvenciát a zöngétlen réshang utáni hirtelen zöngeindítás okozza.
Az ilyen mikrointonációs változás hozzájárul a beszéd természetes hangzásához.
A z hang
A z (dentialveoláris) zöngés-zörejes (kevert gerjesztésű) réshang. A hang egyszerű szerkezetű, időben nem tagolódik, folyamatosan is ejthető. A z hang 10-20 dB-lel kisebb intenzitású, mint a hozzá kapcsolódó magánhangzó. A hang folyamatosan beleolvad a hozzá kapcsolódó magánhangzó kezdeti szakaszába.
A z hangban egyszerre van jelen a zöngés és a zörejes gerjesztés. A zörej a képzési helynél kialakított résnél jön létre. Gondos ejtésnél a hangsorzáró z hang vége sva-szerű intenzív zöngés elemmel zárulhat. Például: néz(ö).
A z hang, meghatározott formánsszerkezettel rendelkezik, ehhez keverednek a zörejből adódó frekvenciakomponensek. A zöngés elem formánsai: zF1: 250-300 Hz ; zF2: 1300-1800Hz ; zF3: 2600 Hz. A zF2 frekvenciaértéke (a megadott sávon belül) enyhén követi VF2-jének értékét. Ha VF2 alacsony, akkor zF2 is alacsony és ellenkezőleg. A z hang zörejkomponense ugyanolyan frekvenciaszerkezetű, mint az sz. A z-hez kapcsolódó magánhangzó átmeneti fázisában a formánsok hajlanak a z formánsaihoz. A koartikulációs illeszkedés tehát kölcsönös, de a nagyobb formánsmozgások inkább a magánhangzóban jönnek létre.
A z hang első formánsa stabil, állandó értékű. Ezért a magánhangzó első formánsa hajlik az átmenet során a z első formánsához. A z hang képzési helye megegyezik a t, az sz és a c hang képzési helyével. Ezt ki lehet használni bizonyos beszédtechnológiai fejlesztéseknél, valamint a hangsebészetnél.
A z hangban hasonló mikrointonációs szerkezet jön létre, mint a zöngés zárhangoknál. A kapcsolódó magánhangzóban azonban nincs nagymértékű alapfrekvencia-változás, mivel a hang képzésénél itt nem zár, hanem csak rés alakul ki, ezért a levegőáramlás folyamatos (noha elég gyenge).
A sz hang
Az sz (dentialveoláris) zöngétlen réshang. A hang egyszerű szerkezetű, időben nem tagolódik, folyamatosan is ejthető. Az sz hang intenzitásszerkezet szempontjából három részből áll: kezdeti szakasz, középső, intenzív rész és a hang lecsengési fázisa, amiben az amplitúdó szinte nullára csökken. A hang középső részében az intenzitás 10-15 dB-lel kisebb, mint az sz-hez kapcsolódó magánhangzóban. A magánhangzó hirtelen intenzitásnövekedéssel éri el a normál intenzitás szintjét. A hosszú sz hang közel kétszer olyan hosszú, mint a rövid. Az sz hang kialakításában fontos a képzési hely pontos megvalósítása. Amennyiben a nyelv hegye nem közvetlenül a felső fogsor fogmederrésze felett alkotja a rést, hanem lejjebb (például a fogak alsó részénél), akkor a hang selypes hangzású lesz.
Az sz hang rendelkezik a legmagasabb frekvenciájú frekvenciakomponenssel a magyarban, ezért sziszegő hangnak is szokták nevezni. A zörej elemei a 3000-12000 Hz-es sávban találhatók. Az sz jellegzetes hangzását a magyarban az 5000 Hz feletti zörejkomponensek határozzák meg. Az sz hangban általában két zörejgóc található: szZ1: 5000 Hz körüli; szZ2: 7000-9000Hz. A Z1-ben a zörejkomponens alsó határa kissé mozog a magánhangzó F2-jének a függvényében. Tehát az sz kissé sötétebb hangzású a szú hangkapcsolatban, mint a szí-ben. A hangot követő magánhangzó formánsaiban kismértékű mozgás van jelen az átmeneti fázisban.
Az sz képzési helye megegyezik a z hangéval. Ezért a hozzá kapcsolódó magánhangzóban a formánsok közel ugyanolyan mozgást írnak le, mint a z hanghoz való kapcsolódás esetén. Ezek a mozgások kisebb térben zajlanak le, mivel itt zöngétlen gerjesztésből zöngésbe kell váltani. Az szV kapcsolatban a koartikulációs frekvenciailleszkedés kölcsönösnek mondható.
Az sz hangot követő magánhangzóban hasonló mikrointonációs változás jön létre, mint a zöngétlen zárhangok utáni helyzetben. Ennek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a magánhangzó kezdetén az alapfrekvencia 10-15 Hz-cel magasabb, mint a hang végén, még monoton ejtésnél is. Az ilyen mikrointonációs változás hozzájárul a beszéd természetes hangzásához. Az sz hangot követő magánhangzóban lezajló, magasról induló és hirtelen csökkenő alapfrekvencia kialakulását a zöngétlen réshang utáni hirtelen zönge indítás okozza.
A zs hang
A zs (alveoláris) zöngés-zörejes (kevert gerjesztésű) réshang. A hang egyszerű szerkezetű, időben nem tagolódik, folyamatosan is ejthető, mintegy 10-15 dB-lel kisebb intenzitású, mint a hozzá kapcsolódó magánhangzó. A zs hang folyamatosan beleolvad a hozzá kapcsolódó magánhangzó kezdeti szakaszába.
A zs hangban egyszerre van jelen a zöngés és zörejes gerjesztés. A zörej a képzési helynél kialakított résnél jön létre. Gondos ejtésnél a hangsorzáró zs hang vége sva-szerű intenzív zöngés elemmel zárulhat. Például: garázs(ö).
A zs hang zöngés eleme meghatározott formánsszerkezettel rendelkezik, ehhez keverednek a zörejből adódó frekvenciakomponensek. A formánsok értékei: zF1: 250-300 Hz; zF2: 1600-2100Hz; zF3: 2400-2600 Hz. A zsF2 értéke (a megadott sávon belül) enyhén követi VF2-jének értékét. Ha VF2 alacsony, akkor zsF2 is alacsony és ellenkezőleg. A hang zörejkomponense ugyanolyan frekvenciaszerkezetű, mint az s hangé. A csatlakozó magánhangzó átmeneti fázisában a formánsok hajlanak a zs formánsaihoz. A koartikulációs illeszkedés tehát kölcsönös, de a formánsmozgások inkább a magánhangzóban jönnek létre. A zs hang első formánsa stabil, állandó értékű. Ezért az első formánst illetően a magánhangzó illeszkedik a zs-hez. A zs hang képzési helye megegyezik az s, a cs képzési helyével, és közel áll az r hangéhoz is. Ezt ki lehet használni bizonyos beszédtechnológiai fejlesztéseknél, valamint a hangsebészetnél.
A zs hangban hasonló mikrointonációs szerkezet jön létre, mint a zöngés zárhangoknál. A kapcsolódó magánhangzóban azonban nincs olyan nagymértékű alapfrekvencia-változás, mivel a hang képzésénél itt nem zár, hanem csak rés alakul ki, ezért a levegőáramlás folyamatos a két hang kapcsolódásakor.
Az s hang
Az s (alveoláris) zöngétlen réshang, egyszerű szerkezetű, időben nem tagolódik, folyamatosan is ejthető. Az s hang intenzitásszerkezet szempontjából három részből áll: kezdeti szakasz, középső, intenzív rész és a hang lecsengési fázisa, amiben az intenzitása szinte nullára csökken. A hang középső részében az intenzitás 10-15 dB-lel kisebb, mint a hanghoz csatlakozó magánhangzóé. Az s-hez kapcsolódó magánhangzó hirtelen intenzitásnövekedéssel éri el a normál intenzitásszintjét. A hosszú s hang közel kétszer akkora időtartamú, mint a rövid. Az s hang kialakításában fontos a képzési hely pontos megvalósítása. Amennyiben a nyelv hegye nem a felső fogsor feletti (alveoláris) részen képezi a rést, hanem lejjebb, akkor a hang selypes hangzású lesz.
Az s hang zörej elemei az 1800-6500 Hz-es sávban találhatók. Ebben a sávban általában egy intenzív zörejgóc alakul ki: sZ1: 2500-3500Hz. A Z1 zörejkomponensének alsó határa kissé mozog a hanghoz csatlakozó magánhangzó F2-jének a függvényében, hiszen az s képzése közben már erre a magánhangzóra artikulálunk. Tehát az s kissé sötétebb hangzású a só hangkapcsolatban, mint a sí-ben. Az s hangot követő magánhangzó formánsaiban kismértékű mozgás van jelen az átmeneti fázisban.
Az s hang tónusára a magánhangzó hatással van. Mélyebb, ha mély magánhangzóhoz kapcsolódik, magasabb, ha magas követi. Az s hang képzési helye megegyezik a zs hangéval. Ezért a magánhangzóban a formánsok közel ugyanolyan mozgást írnak le, mint a zs hanghoz való kapcsolódás esetén. Ezek a mozgások kisebb térben zajlanak le, mivel itt zöngétlen gerjesztésből zöngésbe kell váltani. A koartikulációs frekvenciailleszkedés itt kölcsönösnek mondható.
Az s hangot követő magánhangzóban hasonló mikrointonációs változás jön létre, mint a zöngétlen zárhangok utániakban. Ennek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a magánhangzó kezdetén az alapfrekvencia 10-15 Hz-cel magasabb, mint a hang végén, még monoton ejtésnél is. Az ilyen mikrointonációs változás hozzájárul a beszéd természetes hangzásához. Az s hangot követő magánhangzóban lezajló, magasról induló és hirtelen csökkenő alapfrekvenciát a zöngétlen réshang utáni hirtelen zönge indítás okozza.
A j hang
A j (palatális) zöngés réshang, egyszerű szerkezetű, időben nem tagolódik, folyamatosan is ejthető, intenzitása szinte ugyanolyan értékű, mint a hozzá kapcsolódó magánhangzóé. A j hang időtartama széles skálán mozog (30-100 ms), erősen függ a hangsorbeli helyzetétől. A hosszú j hang közel kétszer olyan hosszú időtartamú, mint a rövid.
A j hang kifejezetten magánhangzó jellegű, ezért zengő hangnak is szokták nevezni. Képzéséből adódóan a formánsszerkezete igen hasonló a magánhangzókéhoz. Nyomatékos ejtésnél a zöngés hangba zörej is beépülhet.
A j hang stabil frekvenciaszerkezettel rendelkezik: jF1: 200-300Hz; jF2: 2300-2400Hz; jF3: 3000-3400 Hz. A formánsok sávszélessége kissé nagyobb, mint a magánhangzóknál. Ez biztosítja a j hang jellegzetes hangzását. A j hang formánsai egyáltalán nem illeszkednek a kapcsolódó magánhangzóhoz, viszont meghatározzák a kapcsolódó magánhangzó hangátmeneti részében létrejövő formánsmozgást. A magánhangzó formánsai mindig a j formánsértékeiről indulnak. Ezért a jV kapcsolatokban a magánhangzók többségében igen aktív formánsmozgások találhatók. Kivételt képez az i , melynek formánsai szinte megegyeznek a j formánsaival. A j hang és egy magánhangzó kapcsolódásánál tehát nem beszélhetünk kölcsönös illeszkedésről, csak a magánhangzó illeszkedik.
A j hangnak nincs jellemző mikrointonációs szerkezete és a hozzá kapcsolódó magánhangzóban sem alakul ki jelentős alapfrekvencia-változás. A j hangot szinte ugyanúgy képezzük, mint az i magánhangzót. A j hang és egy magánhangzó kapcsolódásakor tehát a hangképzés akadály nélküli, folyamatos. Ezért nincs a hangkapcsolatban mikrointonációs változás.
A zöngétlen j hang
A zöngétlen j hang speciális hangszínezettel rendelkező egyedi hang. A j hang zöngétlen változata írásban nincs jelölve. Ez a zörejes réshang akkor jön létre, amikor a j hangot zöngétlen zárhang, illetve zöngétlen réshang előzi meg és utána szünet, illetve zöngétlen mássalhangzó következik (például: Hívj fel!). A hang időtartama széles skálán mozog (100-300 ms). Különösen hangsorvégi helyzetben hosszú. A zöngétlen j hang frekvenciakomponensei a 2000-6000 Hz-es sávban helyezkednek el, a sáv alsó frekvenciakomponense illeszkedik a megelőző mássalhangzóhoz.
A h hang
A h (faringális) zöngétlen réshang. E mássalhangzó osztályozásában nincs egységes vélemény. Vannak, akik gégehangnak tartják. A h hang egyszerű szerkezetű, időben nem tagolódik, folyamatosan is ejthető. A hang a legkisebb intenzitással ejtett hang a magyarban: 25-35 dB-lel gyengébb intenzitású, mint a hozzá kapcsolódó magánhangzó. Hangsorkezdő helyzetben zöngétlenül ejtjük, két magánhangzó között a h hang zöngéssé válhat. A hosszú h hang közel kétszeres időtartamú, mint a rövid. A hang zöreje egyetlen lényeges, mintegy 1000Hz-nyi szélességű frekvenciakomponenst tartalmaz, amely a hanghoz kapcsolódó magánhangzó F2-jének magasságában helyezkedik el.
Bizonyos szavakban a szóvégi h hangot egyáltalán nem kell kiejteni a magyarban.
Mikrointonáció tekintetében elmondhatjuk, hogy a h hang hatására nem alakul ki jelentős mikrointonációs változás a hozzá csatlakozó magánhangzóban.
A h hang képzése bizonyos szavakban szóvégi helyzetben a veláris területre tolódik. Ilyen szavak például a doh, potroh.
A h hang (veláris) zöngétlen változatát (például: ihlet) írásban nem jelöljük. A hang csak hangsorbelseji, illetve hangsorzáró helyzetben fordul elő. Időtartama viszonylag hosszú, VCV helyzetben 130-160ms, hangsorzáró helyzetben 200-250ms. A hang intenzitása 10-15 dB-lel alacsonyabb, mint a hozzá kapcsolódó magánhangzóé. A zörejkomponens mind frekvenciaszerkezetben, mind a frekvencia illeszkedés;ben hasonló a k hangéhoz. Ebből következik, hogy ez a hang maximálisan illeszkedik a csatlakozó magánhangzó formánsaihoz.