message=Az emberi beszédkeltés egyik legfontosabb eszköze a hanglejtés, amit fizikailag az alapfrekvencia változtatásával hoz létre a beszélő. Ez a változás adja többek között a beszéd dallamát. A beszéddallamot alapvetően háromféle formával lehet jellemezni: emelkedő, ereszkedő és lebegő (egyenletes). E kategóriákon belül több szintet különböztetnek meg: gyengén emelkedő, emelkedő és szökő, illetve gyengén ereszkedő, ereszkedő, eső. Ezeket dallamépítő elemeknek fogjuk nevezni. A hanglejtés vizsgálatának, ismeretének, modellezésének fontos szerepe van mind a beszédfelismerésben, mind a beszédszintézisben.
A magyarban a hanglejtésnek mondat szinten van jelentés megkülönböztető szerepe. A mondat dallamának egésze a mondat fajtájától és összetettségétől függ. A kijelentő mondat általános dallamformája az ereszkedő, a kérdő mondatoknál a dallamépítő elemek legkülönfélébb kombinációjából áll elő a végleges dallamforma, a felszólító és óhajtó mondatok is sajátos dallamformával rendelkeznek.
A mondatszintű dallamok kezdő- és végpontjai szoros összefüggésben vannak egymással és ezt a nyelv határozza meg. Ez az összefüggés azt jelenti, hogy az egyes mondafajták dallammenetének megvalósulási frekvenciatartománya adott hangfekvésen belül kötött, egymással összefügg.
A hangszalagrezgés frekvenciáját sok tényező befolyásolhatja. Ilyenek a beszélő alkata, neme, a pillanatnyi érzelmi állapota, a kiejtett közlés tartalma és a nyelvi szabályok, amelyek megkötik, hogy az egyes mondatfajták megkülönböztetéséhez milyen általános dallamformát kell megvalósítani. Beszédtechnológiai szempontból csak a nyelvi szabályokkal foglalkozunk.
A mondatszintű dallamok kezdő- és végpontjai szoros összefüggésben vannak egymással és ezt a nyelv határozza meg. Ez az összefüggés azt jelenti, hogy az egyes mondafajták dallammenetének megvalósulási frekvenciatartománya adott hangfekvésen belül kötött, egymással összefügg, egymásból következik. Az ábrán a leggyakoribb mondatfajták alapvető dallamformáinak egymáshoz való viszonyát mutatjuk be relatív alapfrekvencia-értékekkel ábrázolva. A függőleges tengely az alapfrekvencia százalékos értékét mutatja, a vízszintes tengely a mondat szótagjait tartalmazza. Az egyes mondatok dallammenetének relatív értékét a kijelentő mondat indulási frekvenciájához viszonyítjuk. Ez a referncia pont. Konkrét számításhoz ezt a pontot Hz-ben kell megadni. A fenti összefüggések tehát függetlenek a hangfekvéstől. Ha például 100 Hz-nek vesszük a kijelentő mondat indulási értékét, akkor az ábrából Hz-ben olvashatjuk le a dallamformák kiindulási-, köztes- és végpontjainak értékét. A magyar mondatdallamok általános tendenciája az ábra alapján az eső dallamforma, csak a kiindulási pontokban van eltérés. Egyedüli kivétel az eldöntendő kérdés.
Folyamatos szöveg felolvasásakor a mondatok dallamvonulata úgy kapcsolódik egymáshoz, hogy kifejezze a szöveg tartalmát. A mondat dallamának kezdő- és a megelőző mondat dallamának befejező pontja szoros összefüggésben van egymással. Ez a szövegszintű dallamszerkezet. Az ábrán bemutatjuk, hogy a leggyakoribb mondatfajták dallammenete hogyan függ össze egymással a kijelentő mondat dallamához viszonyítva. Látható, hogy ha egy kijelentés után kiegészítendő kérdés következik, akkor annak az indulási pontja mintegy 30 százalékkal magasabb alapfrekvenciaértékről indul, mint a kijelentés, viszont ugyanarra a frekvenciapontra érkezik. Hasonló tendenciájú a felszólítás dallamformája. Az eldöntendő kérdésnél az indulási pont viszont alacsonyabb, a dallammenet legmagasabb értéke viszont mintegy 30 százalékkal magasabb értéket ér el az utolsó előtti szótag elején és onnan csökken a mondat végéig. A fent bemutatott szövegszintű dallamszerkezeti viszonyokat az automatikus szövegfelolvasó rendszereknél külön szabályrendszerrel valósítják meg. A pontos és részletes szabályok biztosíthatják, hogy például regények, elbeszélések felolvasása ma már elfogadható szinten megoldott magyar nyelven.
A magyar kijelentő mondat dallamát általában az ereszkedő és a lebegő dallammenetek kombinációja jellemzi. A végleges dallamformát a mondat szerkezete határozza meg. Egyszerű, rövid mondatok esetén a dallammenet egyetlen eső elemből áll. Az esés mértéke általánosságban 30-40 százalék. A dallammenet meredekségét a mondat hossza szabja meg. Hosszabb mondatok esetén az ereszkedés csak a mondat elejére jellemző, az ezt követő szakaszban inkább lebegő jellegű a dallam, majd a mondat végén ismét ereszkedővé válik. Az összetett mondatok dallamszerkezetét a tagmondatok dallamainak összessége adja meg. A tagmondatra általánosságban az jellemző, amit az egyszerű mondatra megállapítottunk, azzal a megjegyzéssel, hogy a tagmondat határán a befejezési alapfrekvencia mindig magasabb, mint a mondat fizikai végén. A mondatvégi alapfrekvencia értéke attól is függ, hogy a szöveg hogy folytatódik; bekezdés végén vagy a közlés teljes befejezésekor a legalacsonyabb. Mindezekből az következik, hogy a szövegfelolvasó rendszerekben a kijelentő mondatok dallammenetének megvalósítására összetett szabályrendszert kell készíteni. A bemutatott példában látható, hogy a kijelentő mondat hossza és szerkezete hogyan befolyásolja a dallammenet végleges szerkezetét. Az egyszavas, valamint az egyszerű mondatnál az ereszkedő dallamforma ugyanazon értékről indul és a befejezési pontja is ugyanaz. Csupán az időbeni megvalósulás dönti el, hogy eső, illetve ereszkedő jelzővel látjuk el a dallamformát. A további példákból látható, hogy minél összetettebb a mondatszerkezet, annál többféle dallamforma található a mondatban. A lebegő részek is különbözhetnek frekvenciaértékben attól függően, hogy a mondat mely pontján helyezkednek el.
A magyar kérdő mondatok dallamformái
A kérdéseknél előforduló dallamformák sokkal változatosabbak, mint a kijelentő mondatokban megvalósulók. A kérdések dallamformájának korrekt leírásához pontosan meg kell határozni a dallamformák indulási, törés és érkezési pontjait a hangsor vonatkozásában és az alapfrekvencia értékének szempontjából is. A kérdésnek olyan dallama van, amelyik kifejezi, hogy választ várunk. Percepciós kísérletekben kimutatták, hogy sok esetben elégséges pusztán csak a dallamvonulat is elégséges, hogy megkülönböztessük a kérdést, a kijelentéstől, a felszólítástól. A kérdésekre jellemző dallamvonulatok tehát segítik a percepciót a kommunikációban. A beszédépítés során is hasonló célt kell teljesíteni. Külön vizsgáltuk az egy-, két- és több szótagú kérdéseket, valamint a különleges kérdéseket, mint például a választó és a befejezetlen kérdés. Vizsgáltuk továbbá a mondatba beágyazott kérdést is, a kérdések köré esetlegesen csatlakozó csoportosuló elődallamokat és függelék dallamokat, közelebbről azt, hogy a kérdés előtti, illetve utáni mondatrész(ek) milyen dallamszerkezettel valósulnak meg, hogyan készítik elő esetlegesen a kérdést, hogyan hatnak magának a kérdés-résznek a dallammenetére, módosítják-e azt, vagy nem, ha igen, hogyan?
A kiegészítendő kérdés
A kiegészítendő kérdés általános dallamgörbéjét már Hegedűs Lajos meghatározta a 30-as években A kérdő jelleget egyedül a kérdő névmás mutatja. A kiegészítendő kérdés kérdő névmásának első szótagjában magas alapfrekvenciaérték mérhető, ami ezután, a következő szótagra hirtelen lecsökken. Az ezt követő dallamrész a kijelentő mondatéhoz hasonló, eső. Bemutatjuk a beszélt nyelvben egyre gyakoribban hallható variánst is, amikor is a kérdés utolsó szótagjában a beszélő felkapja az alaphangot.
A kiegészítendő kérdést két részre lehet bontani: az indítási részre (a kérdés magja) és az utána következő ereszkedő részre. Az indítás egységesen sokkal magasabbról történik, mint ami a kijelentő mondatra jellemző. Minél magasabb ez az indítás, annál kifejezőbb a kérdés.
Ha a kérdőszó egyszótagú és magában alkot mondatot, akkor az alapfrekvencia még a magánhangzóban erősen csökken. Ennek megvalósításához a magánhangzó időtartama jelentősen megnyúlhat, hogy legyen fizikailag is idő a csökkentés végrehajtására. A magánhangzó végére az alapfrekvencia alacsonyabb szintre kerül, mint a kijelentő mondat indulási értéke.
Ha a kérdőszó legalább két szótagú, akkor az alapfrekvencia az első magánhangzóban végig az indítási értékhez közel marad, majd a csökkenés a második magánhangzóban, annak végéig jön létre.
A három szótagú és annál hosszabb kérdésekben ettől a ponttól lép be az ereszkedő rész, amelyben az alapfrekvencia a kijelentő mondat végének megfelelő értékre csökken.
A variáns esetében az utolsó szótagban az alapfrekvencia mintegy 10 százaléknyit emelkedik folyamatosan. Ez az emelkedés kiegyenlítődést hoz létre az ereszkedő részben, tehát a kérdés végének megformálása visszahat az azt megelőző részre. Ez úgy jelentkezik, hogy az egyébként ereszkedő rész inkább szinttartóvá válik, hogy előkészítse a dallamvégi felugrást. Méréseink szerint ez a szinttartó rész kicsivel alacsonyabb alaphangról indul, mint akkor, amikor a kérdés végén nem emeljük meg az alaphangot.
A kiegészítendő kérdés elődallammal
Ha a kiegészítendő kérdést egy bevezető rész előzi meg, annak elődallama lesz.
Például: Ezt a témát illetőleg, mikor válaszoltok a kérdéseimre?
Az elődallam alacsonyról induló és kissé emelkedő jellegű, de más formája is lehet, például magasabbról induló és inkább szinttartó. Ezt a beszélő szándéka változtathatja. Az elődallam hatással van a kérdőszó alapfrekvencia képére. A kérdőszó első magánhangzójában itt nem magasról indul az alaphang, hanem fokozatos emelkedéssel éri el a maximális értéket (az elődallam végétől indulva).
Összetett kiegészítendő kérdések
Az összetett kérdésekben, a kérdés dallammenete formailag megismétlődik a mondaton belül.
Például: Mikor fejezed be a munkát és mikor nézed meg a filmet?
Ez az ismétlődés azonban tényleg csak formai, mivel az első kérdés kérdőszavának is és ereszkedő részének is a vége magasabban fejeződik be, mint a nem összetett kérdésnél. Ezzel jelzi a beszélő, hogy nincs a közlés teljesen befejezve. A helyzet hasonló, ha a kérdés után még további tagmondat következik.
Például: Mikor nézed meg azt a filmet, amiről a múlt héten beszéltél?
Mit tennél, ha megnyernéd a főnyereményt?
Itt a kérdést követő részben lehetnek hangsúlyok is. Ezeket azonban nem az alapfrekvencia növelésével hozzuk létre, hanem intenzitásnöveléssel, ugyanis a mondat szintű, egyre mélyülő dallam nem engedi meg az alapfrekvencia növelését. A magasabb rendű dallam itt erősebb.
A kiegészítendő kérdések egyik speciális szituációfüggő formája, amikor nem a kérdőszó kapja meg a hangsúlyt. Ez olyan mondatokban fordul elő, amelyek az és szóval kezdődnek.
Például: És mikor beszéltek az igazgatóval?
Ebben a mondatban az alapfrekvencia csúcsa az igazgató első szótagján van. A kérdőszó alacsony frekvencián van, hangsúlytalanul ejtjük.
Eldöntendő kérdések
Ennek a dallamformának sajátos formája van, általánosságban emelkedő esőnek szokták nevezni. Külön vizsgáltuk az egy-, a kétszótagú és a hosszabb változatokat.
Az egyszótagú esetre speciális, csak emelkedő dallam a jellemző. A fokozatosan növekvő meredekség fontos jellemzője ennek az emelkedő dallamformának. Ezt a vonulatot törtvonalas közelítéssel csak két törésponttal lehet leírni.
A kétszótagú esetre az emelkedő-eső karakter a jellemző. Itt az utolsó magánhangzóban jön létre az emelkedés is és az esés is.
Amennyiben az egy- és két szótagú kérdést egy előkészítő rész előzi meg, akkor erre az elődallamra az enyhén eső jelleg lesz a jellemző, azaz a 100 százalékos pontról indulva a 90 százalékos pontig csökken, a kérdés rész dallammenete változatlan marad.
Például: Ennyi már jó? Ennyi már elég?
Többszótagú eldöntendő kérdés
A többszótagú eldöntendő kérdés ismert dallamformája két részből tevődik össze. Enyhén emelkedő az utolsó előtti szótagig, majd innen emelkedő-eső. Az emelkedő-eső rész pontos szerkezete a következő: az alapfrekvencia az utolsó előtti szótagban a magánhangzó elejére a maximumra emelkedik, majd még ebben a magánhangzóban elkezd csökkenni és a hangsor végéig egyenletesen csökken. A csúcs helyét a szótagszerkezet határozza meg nem függ a szószerkezettől. Így előfordulhat, hogy például névelőre esik: Elhoztad a sót? A kérdés első felében az alaphang magasabb fekvésben is realizálódhat. Az alacsonyabb kezdés közömbösebb, a magasabb indulatosabb. Például: Kész az ebéd?
Eldöntendő kérdés elődallammal.
Amennyiben az eldöntendő kérdés a mondatba ágyazva, annak második felében van, akkor elődallam előzi meg.
Például: Tegnap délután elmentél lovagolni?
Ebben az esetben az elődallam eső jellegű, 100 százalékról indul és 85 százalékra érkezik, majd a kérdés dallama innen indul tovább. Ez az elődallam csak eső lehet, mivel csak ezzel a formával tudjuk elválasztani a kérdéstől (tulajdonképpen egy dallam völgyet képezünk).
Speciális dallamformával valósul meg néhány olyan eldöntendő kérdés, amelyik két egyszótagú szóból áll.
Például: Ő volt? Kell só? Ott lesz? Én is?
Ezekben a kérdésekben az utolsó magánhangzóban egy erőteljes esés tapasztalható. A dallamgörbe két részből áll. Az első szóban az alapfrekvencia mélyről indul és enyhén emelkedik. A második szó elején ugrás van 130 százalékra, majd innen folyamatos csökkenés a 90 százalékos pontra, a kérdés végén. A dallamforma legfontosabb része az ugrás és a meredek csökkenés. Ez biztosítja a megfelelő hangzást. (Ugyanakkor az egyszótagú kérdésre korábban megállapított dallamforma valósul meg a következő mondatokban: Ez ő? Már volt? ).
A választó kérdések
A választó kérdés két részből áll, melyek a vagy szóval vannak elválasztva egymástól.
Az első vagy a második lehetőséget választod?
A kérdés dallamformája teljesen eltér az eddig tárgyalt kérdésekéitől. Az első szótag alapfrekvenciája alacsonyabbról indul, mint a kijelentésnél, majd a második szótagon erőteljesen, a harmadikon kevésbé erősen növekszik az alaphang. A negyedik szótagtól kezdve (ha a kérdés első része több, mint négy szótagú) az alaphang nem változik, lebeg az előbb elért értéken. Ez a frekvenciaérték marad meg egészen az első rész utolsó szótagjáig. Ebben a szótagban kissé csökken az alapfrekvencia, majd a vagy szóban ezen az értéken marad, de kissé csökkenhet is. A kérdés második része emelkedéssel kezdődik az első szótagban, a másodikban éles esés következik be, a harmadiktól pedig lassú csökkenéssel fejeződik be a választó kérdés. A végére az alapfrekvencia kissé magasabb lesz, mint a kijelentő mondat végén.
Befejezetlen kérdés
A befejezetlen kérdések magukban hordozzák, hogy a gondolat még folytatódik, ezért dallamgörbéjük mindig magas alapfrekvencia értéken fejeződik be. Ezek a kérdések gyakran az És szóval kezdődnek. Dallamformájukra az enyhén emelkedő szakasz, majd a meredeken emelkedő jellemző. A meredek emelkedés az utolsó három szótagban fokozatosan történik meg, az utolsóban a legmeredekebben.
És a múlt havi fizetése?
Ennek a kérdésfajtának a legfontosabb része a legmeredekebben emelkedő dallamrész. Ezért, ha nincs meg a kívánatos szótagszám, akkor balról jobbra csonkul az előbb leírt dallamforma. Amennyiben hosszabb előrész előzi meg az utolsó szót, akkor ennek az elődallama alacsony lebegő jellegű.
Például: És a múlt hónapban ki nem fizetett fizetése?
Ellenőrző eldöntendő kérdés
Az ilyen kérdésben az ugye? szóval érzékeltetjük az ellenőrzést. A dallamforma ebben a kérdésfajtában attól függ, hogy az ugye szó a mondat elején, illetve a végén van. Az első esetben az ugye szó közepes szintű lebegő dallamelemet kap, az azt követő rész pedig a kiegészítendő kérdés dallamformáját kapja meg.
Például: Ugye elmész külföldre?
Amennyiben a mondat az ugye szóval fejeződik be, akkor az első rész a kijelentő mondat dallamformáját kapja, és az ugye szó a kétszótagú eldöntendő kérdését.
Például: Elmész külföldre, ugye?
A felszólító típusú mondatok dallama és előállításuk
A felszólító mondatokon belül a felszólítást, és a figyelmeztetést tárgyaljuk. A felszólító mondat dallamformája hasonló a kijelentéséhez. A felszólító mondatok tehát a nem indulatos beszédben a magyar beszéd alapvető hanglejtésformáját, az ereszkedőt mutatják. A befejezés magassága attól függ, hogy milyen szituációban hangzik el a felszólítás. Ha a felszólítás befejezetlen jellegű, akkor a befejezés magasabb alaphangon valósul meg. Például: Ne vidd el a tollat! (mert még szükségem van rá!). A felszólítás eme alapformájának van egy variánsa is, hasonlóan, mint a kiegészítendő kérdésnél. A dallamforma itt ugyanaz, mint a korábbi csak az utolsó szótagban a beszélő egy emelkedő dallamrésszel zárja a mondatot. Ez nyomatékosítja a felszólítást.
A figyelmeztetés dallamformája is alapvetően eső, csak az átfogott frekvenciasáv sokkal kisebb, mint a kijelentő mondatnál, a dallamforma befejező pontja általában magasabban van, mint a kijelentés végén.
Hangsúlyozás
A magyar hangsúlyozási szabály azt mondja ki, hogy a szavak első szótagja a hangsúlyos. A hangsúlyozást befolyásolja a beszélő érzelmi állapota, valamint a szöveg tartalma, annak értelmezése is. Ebből kifolyólag meghatározott esetekben hangsúlyozhatunk más szótagokat is, sőt többet is egy-egy szón belül. A szövegben a szótag lehet hangsúlyos, és lehet kifejezetten hangsúlytalan. E két szint között több fokozat helyezkedhet el, ami a nyelvtől is és a beszélőtől is függ.
A folyamatos beszédben nem egymástól elválasztott szavakat mondunk, hanem a szavakat egymásba fűzzük és úgynevezett szólamokban, frázisokban beszélünk. A mondat egy vagy több szólamból áll. A szólam olyan szófüzér, amely logikailag egy egységet alkot. Ezt folyamatos egységként mondjuk ki, szünet nincs benne. A szólam egésze egy hangsúlyegységet képvisel és csak az első szaván van normál hangsúly. A legerősebb szólamhangsúlyt mondahangsúlynak nevezzük. A hangsúlyozás nagyobb nyomatékot jelent. Ennek következménye lehet a magasabb alaphang, a nagyobb hangerő és a hangidőtartam megnyújtása. A hangsúlyozásnál a beszélő felülbírálhatja a nyelvi szabályt és a hangsúlyt más szótagra is teheti, mint az első. A hangsúlyosság fizikai kifejezésére az erős és normál fokozatot, a hangsúlytalanságra a semleges és hangsúlytalan szintet különböztetjük meg.
A szóhangsúlyozás és az alapfrekvencia
Az alapfrekvenciagörbe tartalmazza a szóhangsúlyozás okozta esetleges változásokat is. Az alapfrekvencia akkor magasabb a hangsúlyozásban, ha a beszédképzéshez felhasznált energia nő és magasabb rendű dallam (például mondatdallam) nem nyomja el az alapfrekvencia emelkedést. A hangszalagok feszítettsége erősebb, tehát növekszik a rezgésszámuk is. Ennek jellemzésére a következő paramétereket kell meghatározni.
- a hangsúlyos szótagon belül hol van az alaphang maximuma (elején, végén);
- milyen a frekvenciamenet a maximum előtt (emelkedő, szinttartó);
- meddig tart a maximum;
- a hangsor mely pontja jelenti a hangsúlyozási maximumból való csökkenés végét;
- mennyire csökken a frekvencia a maximum után.
Meredek csökkenés
A kiemelt hangsúly létrehozásakor az alapfrekvenciaváltozás formája a legjellegzetesebb és egységes képet mutat. Az alapfrekvencia a hangsúlyos szótag magánhangzójának a kezdetén már maximumon van, onnan fokozatosan csökken a magánhangzó végéig. Ilyen dallammenet valósul meg például a fókusz helyzetben lévő szó első szótagjának magánhangzójában, de ilyen szerkezet van jelen az eldöntendő kérdés utolsó előtti szótagjában is. A kiemelkedés a nem hangsúlyos részhez viszonyítva az 50 százalékot is elérheti. Ez tehát egy határozott eső alapfrekvencia változás. Ha a magánhangzót m, n, l, j hang követi (például: mindenki ), akkor a csökkenés végpontja a zöngés mássalhangzó végéig kitolódhat. Erre a formára két példát mutatunk be. A külföldi partnernek is írok levelet. mondatban az első szó első szótagján megvalósul az alaphang meredek esése egészen az l hang végéig. A kórházakba tilos kutyákat bevinni! mondatban az alapfrekvencia az első szóban az első szótagon nincs magasabban, mint a másodikon, a tilos szó első szótagjában viszont a fent leírt - kiemelt hangsúlyra utaló - egy hangon belüli határozott eső alaphangmagasság-változás van.
Emelkedés-csökkenés
A normál, nem kiemelt hangsúlyozásnál az alaphang emelkedésének végpontja (csúcsa) gyakran a második szótag magánhangzójára tevődik át, annak ellenére, hogy a szóhangsúlyt semmiképpen nem a második szótagon lévőnek halljuk. Ezt a formát a szótagszám befolyásolja, csak a három szótagnál hosszabb szavakban fordult elő. Erre a második formára mutat példát a Magyarországon novemberben esik az eső. mondat. Az első két szón az eltolt csúcs igen világosan látható. Az első magánhangzóban még csak emelkedik az alaphang, majd a második elején éri el a maximumot. Ebben a szótagban csak néhány Hz-et esik, majd a következőben meredeken csökken. A teljes alapfrekvenciaváltozás tehát három szótagnyi területen zajlik le.
Amennyiben a szó három, illetve két szótagú, az eltolt csúcs megvalósulására nincs meg a szükséges szótagszám, ezért a csúcs az első magánhangzón lesz (leginkább a végén), a csökkenés pedig a második magánhangzó végéig lezajlik
Magas lebegés
Az egyszótagú szavaknál az elméleti csúcs utáni csökkenő rész elmarad, ha a következő szó eleje is hangsúlyos. Ebben az esetben eleve nincs lehetőség az alaphang csökkentésére, mivel annak a következő szótagban ismét magas értéken kell lennie. Ekkor az alapfrekvencia magasan lebeg.
Nincs alapfrekvencia emelkedés
A hangsúlyra jellemző magas alapfrekvenciaérték el is maradhat, ha a hangsúlyos szó rövid (maximum 3-4 szótag) és után például vessző következik. A vesszőintonáció hatására az alaphangot fokozatosan megemelhetjük és ez az emelési kényszer (az emelést mélyről kell indítani) elnyomja a hangsúlyos szótagban elvben megvalósulandó alaphang emelkedést, a hangsúlyt ilyenkor a hangerő megnövelése alakítja ki. A Megjött a mongol nagykövet, de nincsen tolmácsunk. mondatban a mondat minden szava hangsúlyozandó, a nagykövet szó első szótagjában az alapfrekvencia mégis a legalacsonyabb. Ebben a szóban a hangsúlyos szótag tehát az őt megelőző szó végén lévő alapfrekvencia értékhez csatlakozik, innen folytatódik a dallam emelkedése a vesszőig. A szót mégsem érezzük hangsúlytalannak.
Beszédtempó, ritmus
A beszédtempó az időegységre jutó beszéd események mennyiségét fejezi ki. Beszédesemény a hang kiejtése és a szünet tartása. Az artikulációs sebesség az időegység alatt elhangzó beszédhangok számát jelenti (szünetek nélkül). Mindkét mennyiséget hang/s-ban fejezik ki. A beszédtempó sohasem lehet kisebb érték, mint az artikulációs sebesség. A beszéd ritmusa a beszédtempó változását, hullámzását és a szüneteket foglalja magába. A beszédtempó, az artikulációs sebesség és a ritmus számos tényezőtől függ: a nyelvtől, a beszélő egyéniségétől, a pillanatnyi érzelmi szinttől, a témától, a beszédhelyzettől stb. Ezért beszédtechnológiai szempontból is fontos a beszéd ritmusszerkezetének részletes vizsgálata és esetleges modellezése. A beszéd időszerkezetének jellemzése a prozódia leírásának fontos eleme. A ritmika ábrázolását az artikulációs sebesség szóra vetített értékével lehet ábrázolni. A bemutatott példákon jól látható, hogy a szöveg tartalma hogyan befolyásolja a beszéd ritmikai szerkezetét. Például egy hirdetési szövegben kevesebb és másfajta változás történik, mint a bemutatott kijelentő mondatban.