message=Az írás diszkrét elemekből építkezik: betűk, szavak, írásjelek. A szavakat szóközzel választjuk el egymástól. A beszédre a folyamatosság a jellemző, gondolatainkat nem szavanként ejtjük, hanem a gondolati egységet egy szónak tekintve azt folyamatos ejtjük ki. A beszédben tehát nincsenek megszakítások a szavak között, sőt a mondat gondolati egységeinek határát is többnyire csak a dallammenet megváltoztatásával érzékeltetjük, nem pedig szünettel. A beszédben a szüneti tagolás sokkal ritkább, mint az írásban. A szünet ugyanakkor fontos eleme a beszédnek, csak magasabb szinten, például a mondatok, tagmondatok között, felsorolásnál stb. A beszédszintézisnél tehát törekedni kell arra, hogy az elkészített beszédjel folyamatos legyen, és arra is, hogy az esetleges tagolásokat a dallammenet megváltoztatásával vagy esetleg szünet beiktatásával csak azokon a helyeken hozzuk létre ahol a mondanivaló megkívánja. Törekedni kell ugyanakkor arra is, hogy a szünetek a hangsor megfelelő helyén jelenjenek meg, ezzel segítve az elmondott gondolatok megértését. A folyamatosság és a tagolás a beszéd szintjén tehát más szabályokat kíván, mint amilyeneket az írásban alkalmaznak.
Az írás betűi sok esetben nem felelnek meg az elhangzó hangoknak. Ez főleg a mássalhangzó kapcsolódásokban fordul elő, az egymás mellett lévő hangok hatnak egymásra, alkalmazkodnak egymáshoz, megváltoztathatják egymást. Némely esetben egymástól távolabb lévő hangoknál is fellép ez a jelenség. Az írás betűi tehát sok esetben nem felelnek meg a hangoknak. A beszédszintetizátorban követni kell a hangzó beszédre vonatkozó nyelvi szabályokat. Ebben a programban csak azokat a hangváltozásokat tárgyaljuk, amelyeket írásunkban nem jelölünk. A mássalhangzók találkozásakor (CC, CCC) felléphet hasonulás, összeolvadás, rövidülés, hangkivetés. A hasonulás lehet előre- és visszafelé ható.
A hasonuláskor a CC kapcsolat egyik eleme úgy változtatja meg a másikat, hogy helyette egy másik fonéma értékű hangot ejtünk. A hasonulás lehet részleges és teljes.
A részleges hasonulásnál a hasonuló hang képzésében közelít a hasonulást előidéző hanghoz. Például: háztető - há(sz)tető . Itt a zöngés-zörejes gerjesztésű réshang zörejes gerjesztésű réshanggá válik a hozzá kapcsolódó zöngétlen mássalhangzó hatására. A részleges hasonulás két csoportra osztható: zöngésség szerinti és a képzés helye szerinti.
A zöngésség szerinti változatnál a két szomszédos mássalhangzó közül az egyik zöngés, a másik zöngétlen. A hasonuláskor a hátul álló megváltoztatja az előtte lévőt zöngésség tekintetében. Ez visszafelé ható hasonulás.
Nem okoznak és nem is hasonulnak a következő hangok: m, n, ny, l, j, r, h.
Hasonulnak és hasonulást is okoznak: b, p, d, t, gy, ty, g, k, f, z, sz, c, zs, s, cs, dz, dzs.
Csak hasonul, de nem okoz hasonulást a v hang.
A zöngésség szerinti részleges hasonulás mind morfémák, mind az összetett szavak tagjainak, mind az egyes szavaknak a határán létrejön.
A képzés helye szerinti részleges hasonulás során az n hang m, ny hanggá válik, ha utána b, p, gy, ty hang áll. Például: rongy-ro(ny)gy
A képzés helye szerinti részleges hasonulás mind morfémák, mind az összetett szavak tagjainak, mind az egyes szavaknak a határán létrejön.
A teljes hasonulásnál a hasonuló hang teljesen azonossá válik a hasonulást előidéző hanggal. Például: hagyja-ha(ggy)a.