text=A digitalizálás a mai technikai lehetőségek mellet nem bonyolult feladat. A digitalizált hullámformán a legtöbb esetben korrekciókat kell végezni. Ide értjük a legegyszerűbb problémákat is, amikor például a bemondó az adott szöveg, szövegrész, szó felolvasása előtt intenzíven vesz levegőt, vagy a száj kinyitása hangadással jár. Ezeket a nem kívánatos zörejeket, hangokat ki kell vágni, illetve amplitúdójukat nullára kell korrigálni. A korrigálás másik csoportja, amikor a hangerőt kell kiegyenlíteni. A felolvasás során a bemondó hangereje változhat (változik is). A szótár elemeinek próbaszerű összekapcsolásával és meghallgatással meg lehet találni azokat az elemeket, amelyek vagy túl intenzívek, vagy túl gyengék. Ezek amplitúdóját az optimális szintre kell korrigálni. Ezen kívül egyedi korrekciók szükségessége is elképzelhető. Itt a leggyakoribb az, amikor hangrészeket kell kivágni és áthelyezni, illetve megszüntetni. Sok esetben a bemondó idonkénti ejtéshibái miatt egyes zárhangok nem eléggé karakteresen jelennek meg a bemondott elemekben, és ezt érezni is lehet a meghallgatásnál. Ilyenkor az a megoldás, hogy a nem megfelelő zárhang helyére keresünk egy másik helyről származó ugyanilyen hangot, és azt a hangsebészeti szabályok betartásával hozzáillesztjük a problémás hangrészhez. Ilyen korrekciós munka után alakul ki a szótár elemeinek végleges halmaza, amely már hibamentesen, jól fog megszólalni az élő rendszerben.
A korrekció második fokozatában a rendszerrel előállított üzeneteket célszerű összehasonlítani hasonló tartalmú természetes ejtésből származó üzenetekkel. Ilyenkor az alapvető akusztikai paramétereket kell vizsgálni: ritmus, dallam, elemidőtartamok. Durva eltérés esetén korrigálni kell az adott elemet.