text=A digitális jelfeldolgozás különböző módszereit a beszédtechnológiában főleg a tömörített ábrázolásra és a beszéd prozódiai jellemzőinek a megvalósítására használják. A digitális jelfeldolgozás első lépcsője az analóg jelek digitalizálása. Ha a folytonos analóg jelből megfelelő időnként mintát veszünk, akkor diszkrét idejű jelet, illetve jelsorozatot kapunk. A mintavételezésnél a mintavételi időpontok azonos To idővel követik egymást. Ennek a mintavételi időköznek a reciproka adja a mintavételi frekvenciát. A mintavételezett jelet ezután amplitúdója szerint véges számú diszkrét intervallumra (lépcsőkre) osztjuk. Ezt a műveletet amplitúdókvantálásnak nevezzük. Kvantálás után már nem fordul elő végtelen sok függvényérték, hanem csak az amplitúdólépcsők számával megegyező véges számú. Az amplitúdókvantálás során keletkező jelfüggvény diszkrét értékű és diszkrét idejű, amelynek független változója a kvantálandó, függő változója pedig a kvantált mennyiség. A digitális mintavételezés következtében véges méretű diszkrét adatszavak keletkeznek. Tehát a folytonos analóg jelet diszkrét adatok sorozatává alakítjuk át. A diszkrét adatsorozatot digitális jel formájában számítógépen tárolhatjuk, továbbíthatjuk, feldolgozhatjuk, módosíthatjuk, illetve ismét analóg jellé alakíthatjuk át.
A digitalizált jelre alkalmazhatunk különböző jelfeldolgozási eljárásokat. Ezeknek célja az lehet, hogy a beszédjel bizonyos paramétereit megváltoztassák (pl. hangidőtartam, dallammenet, formánsmenet), esetleg az, hogy tömörebben tárolják a jelet, illetve más ábrázolási formákba transzformálják át. A jelfeldolgozás során a beszédjel torzul. A jelfeldolgozási módszer akkor jó, ha ez a torzulás a visszaállított beszédjel minőségén nemigen hallható.