text=A digitális beszédfeldolgozás egyik célterülete a beszéd zöngés és zöngétlen jelrészleteinek a szétválasztása, illetve a zöngés részeken a periódusok megjelölése. Mindkettő a további jelfeldolgozási eljárások egyik alapja.
A digitalizált jelet a Fourier-transzformáció módszerével felbonthatjuk a jelet felépítő spektrális összetevőkre. Az eljárás során úgynevezett ablakfüggvényt vetítenek az analizálandó jelrészletre, és az analízist az ablakban levő jelszakaszra végzik el. A gyakorlatban a jelanalízist a gyors Fourier-transzformáció (Fast-Fourier-Transformation=FFT) segítségével végzik el. Az eredményből meghatározhatók a zöngés és a zöngétlen részek, valamint a hangszalagrezgés (alaphang) frekvenciája.
A digitális jelanalízis másik fontos eljárása a lineáris predikció (LPC). Ez annak a megfigyelésnek a matematikai formában való leírása, hogy bizonyos időben lejátszódó jelenség a jel korábbi időpillanataiban tapasztalt értékeiből megbecsülhető. Az LPC-eljárással meghatározható az artikulációs csatorna átviteli karakterisztikája, vagyis a formánshelyek. Az eljárás továbbá alkalmas a beszédjel tömör ábrázolására is.
A hullámforma összefűzéses eljárás térhódítása szükségessé tette olyan algoritmusok kidolgozását, amelyekkel adott hullámformára meg lehetett oldani a beszéd dallam- és hangidőtartam-változtatását úgy, hogy az eredeti hangszín nem változik. Erre alkalmas a zöngeszinkron átlapolásos összeadó (PSOLA - Pitch Synchronous Overlap Add) eljárás. Ennek lényege, hogy rövid (célszerűen egy periódusnyi) hullámforma-szegmenseket kapcsolunk össze úgy, hogy a beszédjel zöngés szakaszában minden hangperiódusra átlapolt ablakfüggvényt (Hamming, Hanning formájút) fektetünk, majd ezt a hangszakaszt spektrálisan jellemezzük. Ezután ezeket a kiablakolt jelrészleteket egymásra csúsztatjuk és összeadjuk. Így tehát a zöngés hangszakaszok periódusainak az időtartamát, tehát az alapfrekvenciát változtathatjuk meg.