Kordás István és dr. Süvőltős Mihály emlékszik vissza a nagy generációra.

1975-ben a vidéki csapatok közül elsőként nyert magyar bajnokságot az azóta már legendává vált Debreceni Dózsa. Hazai mérkőzéseiken éveken át telt ház volt, több ezren szorongtak a Mikes Kelemen utcai stadionban. Sárközi, Varga, Süvőltős és a többiek igazi példaképek lettek, imádták őket Debrecenben. Sok gyerek miattuk kezdett kézilabdázni. A válogatott elképzelhetetlen volt debreceniek nélkül. Hamarosan harminc éve lesz, hogy egy felejthetetlen szezon végén bezsebelték a bajnoki címet. Most ezekre a pillanatokra emlékezünk vissza.

Kordás István volt a gárda egyik jobbátlövője. A játékos Balmazújvárosról került Debrecenbe, ahol több mint másfél évtizeden át ontotta a gólokat. Az egykori klasszis így emlékezett vissza a nagy szezonra:

– Nem volt ugyan kimondva, hogy nekünk meg kell nyerni azt a bajnokságot, de mindenki tudta, hogy kiváló játékosállományunk van. Nem sokkal azelőtt jött a csapathoz Varga, Sárközi és Mészáros. Összeszokott, rutinos társaság voltunk. Bár sok nagy öreg elment az együttestől a hetvenes évek elején, de volt nálunk egy tehetséges újhullám. A bajnokság nagy részében mi vezettünk, a Honvéd volt a nagy rivális. Az utolsó előtti fordulóban pont ez a két csapat találkozott úgy, hogy akkor éppen ők voltak előrébb a táblázaton. Egy ponttal több volt nekik. Rengetegen kísértek el minket a sorsdöntő meccsre, amit nagy izgalmak közepette megnyertünk és az utolsó játéknap ugyan még hátra volt, de mindenki tudta, hogy mi akkor már nem hibázunk. Nem is tettük, hoztuk azt az összecsapást is és biztossá vált, hogy bajnokok vagyunk. Már a Honvéd elleni mérkőzés után is nagy ünneplést csaptunk a szurkolókkal együtt. Rajongóink a vállukon vittek minket a városban. Óriási volt, leírhatatlan! A záró fordulóban, amikor a Pécset itthon megvertük, a hazai találkozó után a szurkolók mindent letéptek rólunk. Feledhetetlen fieszta vette kezdetét, életünk végéig emlékezni fogunk erre. Olyan jó csapatunk volt, hogy itt szinte mindenki volt válogatott.

A csapatkapitány, dr. Süvőltős Mihály is beleborzong, ha az akkori emlékekre gondol vissza:

–Nem tudtuk, hogy meg fogjuk nyerni a bajnokságot, de azért szerepelt a terveinkben az esetleges győzelem. Nagy erősítést jelentett a Varga Pista és a Sárközi Laci érkezése. A Dózsa ekkoriban korban és játéktudásban is éppen megfelelő állapotban volt. 1974-ben már mindenki érezte, hogy benne van a társaságban a bajnoki cím lehetősége is. Jól indult az idény, mert négyből négyet nyertünk. Ekkor mindenki érezte és látta, hogy esélyesek vagyunk. Egy komoly riválisunk volt, a Budapesti Honvéd.

Megérdemelten lettünk bajnokok, hiszen a legnagyobb ellenfelet a saját pályáján fektettük két vállra. Több, mint ezer szurkoló jött le velünk erre a meccsre. Komora Imre nem akarta beengedni a szurkolóinkat a találkozóra, a Tüzér utcai pályára. A tv-riporter Szőnyi István, aki nagyon szimpatikusnak talált minket azonban segített. Kijelentette, hogy televíziós botrányt csinál, amennyiben a debreceni szurkolókat nem engedik be. Harminc év távlatában is tökéletesen emlékszem az utolsó két percre. 20-20 volt az eredmény és a Honvéd hetest dobott Hertelendi Robi büntetőjét Szabó Pista kivédte. Ha akkor az bemegy, akkor valószínűleg nem lettünk volna bajnokok. Majd ismét a hazai csapat támadott Én elkaptam egy labdát és kapura törtem. Gólt szereztem, és azután Varga Pista örömittasan üvöltötte, hogy ez már megvan. Hazatérve megvártuk a vonattal érkező szurkolókat és hatalmas ünneplést csaptunk. Elmondani is nehéz, milyen nagy szeretetet kaptunk az emberektől. Szinte mindenki ott volt a Vörös Hadsereg útján, mert akkor még így hívták a mai Piac utcát. Életünk végéig emlékezni fogunk erre a nagy sikerre.

Bizony fantasztikus csapat volt az a Debreceni Dózsa. Még a mai napig is megismerik a volt játékosait, tisztelik, szeretik őket. De nemcsak városunkban, hanem másutt is.

A Dózsa 1950-ben alakult 13 szakosztállyal. A kézilabdázók 1960-tól kezdve szerepeltek az NB I-ben. A bajnoki cím mellett 1978-ban második helyen végeztek, előtte egy esztendővel pedig bronzérmesek voltak Süvöltősék. A Magyar Népköztársasági Kupát 1978-ban megnyerték.

Csodacsapat volt. Jó visszaemlékezni rájuk!