...8000 embernek, sőt egy egész városnak

Bizonyára sokan emlékeznek még a férfi kézilabda NB I. elmúlt évi küzdelmeire, amikor az alaposan megerősödött Debreceni Dózsa mindössze két ponttal maradt le a dobogóról. A csapat nagyon bízott a jó folytatásban, abban, hogy idén, a klub fennállásának 25. éves évfordulóján érmet szereznek. A ragyogó kezdés után mindenki a Debreceni Dózsában látta 1975. férfi kézilabda bajnokcsapatát. A csapat edzője, Ökrös István - nyilván erre való célzattal - meg is jegyezte: "Végre a helyi sajtót sikerült leszoktatnunk a durrogtatásról. Megértették, hogy hiába állunk a bajnokság élén, mindig a következő mérkőzésünk a legnehezebb." És ezt értették meg a csapat tagjai is, akik a sorsdöntő mérkőzésen - ha csak egy góllal is - legyőzték a nagy riválist, a Bp. Honvéd csapatát, s ezzel - elvileg -megnyerték a bajnokságot, öt nappal később az elv gyakorlattá vált, s a Tatabányai Bányász után egy évvel újra vidéki csapat, a Debreceni Dózsa végzett a bajnokság élén.
A játékosokkal, valamint edzőjükkel a Bp. Honvéd elleni mérkőzésük előtt beszéltem, véleményük tehát - már ami végső helyezésüket illeti - csak esetleges volt.

KÖRÜLMÉNYEK

Kissé meglepte a sportág híveit, amikor tavasszal, a Dózsa első hazai mérkőzéséről négyezres nézőszámot jelentett a "Népsport". Eleinte mindenki elírásra gondolt, ám ez a szám tovább emelkedett, és egy héttel később a televízió közönsége már 6000 embert látott, utolsó hazai mérkőzésükön pedig már nyolcezren ünnepelték a bajnokcsapatot. Szó nincs arról, hogy ez a nyolcezer néző tökéletesen látta a mérkőzést, de a szám mégis elgondolkoztató. Általában ritka az olyan labdarúgópálya, amelynek a befogadó képessége tízezer alatt van. Ha egy ilyen pályára kimegy háromezer szurkoló - ami majdnem általánosítható -, a férőhelyek 70%-a kihasználatlanul marad. A kézilabdapályák mérete, a sportág népszerűsége, lényegesen kisebb a labdarúgásénál, üres helyekre meg minek tervezzenek lelátót. Igaz, Debrecenben évekkel ezelőtt, amikor a csapat még gyengébb volt, alsóbb osztályban játszott, sem volt ritka a háromezer néző. De most maradjunk inkább a nyolcezernél.
A Ferencváros elleni mérkőzéseket láttam. A találkozó délután hat órakor kezdődött, de már négykor legalább százan álltak - és kiabáltak - az akkor még zárt kapun kívül. Majd megrohamozták a lelátókat, és a mérkőzés végéig tartott a hangzavar, a különböző hangszerek valamint a buzdítás "jóvoltából". Hatalmas ovációval köszöntötték a pályára lépő csapatokat, s a hazai kedvencek egy-egy - bemelegítés közbeni - jól eltalált lövését is szinte bajnokságot eldöntő gólként ünnepelték. A mérkőzésen pedig a játékvezetői sípszót ritkán lehetett hallani. De a játékvezetőt és az ellenfelet is nagyon ritkán "korholják". A közönséggel tehát, a "különleges nyolcezerrel" többé-kevésbé megismerkedtünk.
Nézzük a pálya közvetlen környékét -, kerítésen belül. Az új öltözőépületnek mintegy folytatása a Dózsa edzőterme. A teremben - centiméterek híján - szabályos méretű kézilabdapályát találunk, Ökrös edző különféle technikai feltételeket hiányol belőle, - sok NB I-es csapatunk pedig az ilyen termet. Az edző elmondta, hogy ebben a teremben tartják a Debreceni MTE csapatával közös edzéseket - hetenként többször. Új és feltétlenül követésre méltó vonás: a város kisebb csapatának segítése.
A terem mellé pihenőhelyiségeket terveznek, ahol a játékosok a napi két edzés közti időt el tudják tölteni.

HONNAN JUTOTTAK IDÁIG?

A csapat múltjáról, majd végül jelenéről, Debrecen kézilabdasportjáról a Dózsa ügyvezető elnökétől, Molnár Tibor őrnagytól kaptam összefoglalót.
- Debrecen kézilabda-élete a felszabadulás utáni években szerveződött. Csapataink részt vettek az öt város tornáján és különféle bajnokságokban is. Két női csapat - a DVSC és a Petőfi - magyar bajnokságot is nyert. Hogy most három NB II. osztályú női csapata is van a városnak, de feljebb egy sem tud jutni, annak okát én a központosítás hiányában látom. A Dózsa 1950-ben alakult meg, s azóta napjainkig azonos személyek vezetik, s vezetésük alatt idáig fejlődött. Természetesen sok átszervezésen ment keresztül az egyesület, hiszen a többi tizenhárom szakosztálya közül sokat leépítettek. Női csapatukat - amely az NB I/B. osztályig is eljutott -, azért szüntették meg, mert az utánpótlás centralizációja nem volt meg. Napjainkban a férfi kézilabdásoknál már más a helyzet: a városi sportiskola "aládolgozik" a Dózsának. A jó szereplés feltételei adottak, stadionunkat tízezresre szeretnénk bővíteni. A szurkoló-utánpótlás nevelésével is foglalkozunk. A diákokat ingyen engedjük mérkőzéseinkre, megszerették ezt a játékot, s mindennapos látogatóink. A közönség bajnokságot vár a csapattól. Tervünk, célkitűzésünk ennél szerényebb: a dobogóra várjuk csapatunkat. A bajnokság megnyerésére - többek között - azért teszünk nagy erőfeszítéseket, mert nem kerülne érdemtelen helyre a bajnoki cím. Ekkora támogatást egyik csapat sem kap a közönségétől, mint a Debreceni Dózsa.

TÖBBSZEMKÖZT A JELENRŐL

Mind a játékosok, mind a csapat vezetői külön megkértek, a játékosok válaszainál ne nevezzem meg a játékost, minden egyes játékos véleményét a csapat véleményeként kezeljem. Ennek a kérésnek néhányszor nem tudtam egyértelműen eleget tenni, hiszen volt amolyan "speciális" kérdésem is, amely a csapat "régi", illetve amely az "új" játékosainak szólt és erről rájuk lehet ismerni.
- Milyen érzés, és milyen plusz-feladatot ró a játékosokra az eddigi kiesés elleni harc után a bajnokságért játszani?
- Ugyanolyan nehéz a bajnokságért játszani, mint a kiesés ellen. Az idegi terhelés szinte ugyanakkora, csak ez kellemesebb gond. - Két éve a tizenkettedik helyen végzett a csapat, tavaly pedig az idegeskedésen is múlt, hogy nem kerültünk dobogóra. Idén a közvélemény elvárja a bajnokságot.
- Hogyan fogadták az új embereket Debrecenben?
- Az eredmény mindent megmutat. - Debrecenben ilyen még nem volt, hogy máshonnan jöttek volna játszani. Egy embernek inkább kell alkalmazkodni a többséghez, de - úgy érzem - segítettünk nekik.
- Nem gondolták-e, hogy a Dózsa esetében igazolódik az a mondás, amely szerint sok jó játékos nem alkot jó csapatot?
- Olyan csapatba akartam jönni, amely a bajnokság élén lehet, és ahol helyem is van a csapatban. Ez a két összetevő itt, a Dózsánál adott. Jó, hogy más a játékstílus, más a szellem, de úgy érzem, gyorsan sikerült beilleszkednem az új társak közé. Egyébként én nem tartom, hogy sok jó játékos jó csapatot eredményez, ehhez elengedhetetlen még a jó csapatmunka és a jó szellem is. - Nem vitatom, hogy a beilleszkedésemmel voltak problémák, de a csapat "elvisel". S hogy ez mennyire igaz, arra példa volt a Csepel elleni mérkőzésünkön az az "egy mindenkiért, mindenki egyért" felfogás, amely végül is győzelmünket eredményezte.
- Közel egy évi munka után, a bajnokság kapujában, hogyan értékelik a követelményrendszert?
- Nagy a különbség az edzések számát tekintve, az elmúlt évek munkája és mostani edzésmunkánk között. Nem tudni, kijön-e, és ha igen, mikor, a többletmunka eredménye. - Edzőnk szerint még nem nagyon jött ki a nagyobb terhelés eredménye. Hogy rossz felkészülés miatt vagy más okból, ezt szintén nem tudjuk. - Nem vagyok ellensége a sok munkának. Még idős játékosok is végezzenek minőségileg sok munkát, de náluk más, egzisztenciális problémákra is tekintettel kell lenni. Azt kellene eldönteni, hogy a munkahely az első vagy az edzés. Ez a mostani helyzet az amatőrizmus és a profizmus között van, de pillanatnyilag nem rossz. Bár előző egyesületemben tíz-tizenegyszer gyakoroltam egy héten, amikor Debrecenbe kerültem, csak heti öt edzésünk volt. Más probléma, hogy a munkahelyeken nem mindig lelkesednek a sportolókért. - Minden csapatnak a saját profiljára kell alakítania a követelményrendszert, úgy, hogy az a kor és a stílus optimális összetétele legyen. Valamennyi csapatnál nem lehetnek azonosak a követelmények. Olyan munkát kell minőségi szinten végezni, amely a csapatnak a legmegfelelőbb. - Új volt az ilyen mértékű terhelés, mert egy év várakozás után kerültem a Dózsához. Nehéz volt megszokni, de van jövője a követelményrendszernek! A korosztályok közti problémák megoldását tartom a legfontosabbnak, mert másként áll a követelményekhez egy tizennyolc és egy huszonkilenc éves játékos.
- Minek tulajdonítják a közönség érdeklődését?
- Debrecenben igénylik a minőségi sportot, s mivel első osztályú konkurencia nincs, különösen érdekli a tömeget. Emellett külön vonzza őket a csapat jó szereplése is. Debrecenben szinte "sikk" mérkőzésre járni. Közönségünk igényli a bajnokságot, ez idegesítette a csapatot, ennek tudható be az, hogy a társaság hamar dűlőre akart jutni, így mérkőzéseket vesztett el, s esélyesből visszaestünk oda, hogy "van lehetőségünk". Ezt a lehetőséget "fogjuk most meg". - Közönségünk ért a kézilabdához, s elvárják tőlünk a jó szereplést. - Célkitűzésünk volt az első négy közé jutás, de már mindenki bajnokságot vár. A mércét mindig magasabbra kell helyeznünk. - Annyira érdekli a közönséget a játékunk, hogy olyan dolgokat tartanak számon, ami nekünk eszünkbe sem jutna. A Csepel elleni mérkőzésen például hangos ovációval fogadták a csapat 500. bajnoki gólját. Arról nem is beszélve, hogy anyagilag mit jelent ez az egyesületnek. Bár az úttörők, a sportiskolások és a pártoló tagok ingyen jöhetnek be a mérkőzéseinkre, az említett mérkőzés után 48000 forint bevételt számoltunk össze. - Győztes mérkőzés után szinte a legjobb eltűnnünk a városból!!!
- A közönség álláspontja tehát ismert: "kötelező" bajnokságot nyerni. S az "érdekeltek" mit várnak a sorsdöntő mérkőzésen?
Egyöntetű véleményünk az, hogy győznünk kell a Honvéd ellen. Ha nem fegyelmezetlenségek miatt veszítjük el a mérkőzést és - nyilván - a bajnokságot is, nyugodtan szembenézhetünk közönségünkkel és önmagunkkal. De nem szeretnénk, ha erre sor kerülne. Ez inkább egészséges önbizalom, mint önteltség.
- Végül. az eredmény ismert!

A SIKER KOVÁCSA

Ökrös István edző az esélyeket nagyon reálisan felmérő szakemberek közé tartozik. Mint már az előzőekben említettem, nem szeret nagy távlatokban eredményeket "tervezni", de a soron következő mérkőzésre mindig nagyon gondosan készíti fel csapatát.
- Milyen elképzelésekkel vette át a bajnokság elején a csapatot?
- A csapat váza adott volt. Célul tűztem ki, hogy a meglévő értékeiket a csapat hasznára fordítsák a játékosok, javuljon a közösségi szellem, és taktikailag is "megerősödjön" a gárda. Voltak eddig is kimagasló teljesítmények a csapatban, de a védekezés nem volt egyenletesen jó. A játékosok posztok szerinti speciális képzése, a játék folyamatossága, gyors ritmusváltások, kombinációk, egyéni játék fejlesztése, a szabaddobások arányosabb elosztása -, mind céljaim között szerepelt.
- Elképzeléseiből mit, és milyen mértékben sikerült megoldania?
- Az elmúlt nyolc hónap alatt sokszor játszott a csapat az elképzelésnek megfelelően kimagasló teljesítményt nyújtva, azonban ez nem volt általánosítható. És a teljesítményt nem a pillanatnyi helyezés mutatta, mert mi még a tavaszi idény előtt nem gondoltunk arra, hogy bajnokságot nyerhetünk. A tavaszi idény közepétől - ahogy "jöttek" a jó eredmények, egyre inkább kezdtünk "gondolni" a bajnokság megnyerésének lehetőségére, s ezért "mentek el" biztosra vett mérkőzések. Az első helyről lekerülés légköre gátló tényezővé vált. Ez az edzésmunkában nem mutatkozott meg, azt változatlanul fegyelmezetten végezték a játékosok, csak a mérkőzések idegfeszültségét bírták nehezebben. A követelményrendszerben előírt edzésidő lehetőséget adott rengeteg szakmai kérdés megoldására, így az egyéni foglalkozásokra és az új játékosok beépítésére is. Tervünk az, hogy mind az MTE-vel, mind pedig a sportiskolával a legszorosabban együttműködjünk. Ez a közös edzések leggyümölcsözőbb területe, a tapasztalatok átadása, átvétele. Azt akarjuk, hogy Debrecen kézilabdázását férfi szinten ne csak a Dózsa jelentse, az eredmény azonban csak a későbbiek során válik láthatóvá.
- Véleménye szerint minek tulajdonítható a közönség érdeklődése?
- Több összetevője van a nagy érdeklődésnek: a küzdelem, a jól sikerült esti mérkőzések - ebben természetesen szerepet kap az időjárás is, és az, hogy más szórakoztató műfaj abban az időszakban nincs. Tavasszal az ellenfelek rangja is vonzotta a közönséget. Nem egyértelműen mindenkire kíváncsiak, a kimagasló egyéni teljesítmények a vonzóak. Tömeglélektani összetevő, hogy jól érzik magukat. A csapatot buzdítják, mert tetszik a játék. Játszhat a csapat gyengén, de lássák rajtuk az akarást, a küzdőszellemet, ez a nézők jogos kívánsága. A teljesítményekről egyéni megítéléseik vannak.
- Mit vár a bajnokság további fordulóitól?
- Az első, második hely valamelyikét, de szeretnénk elsők lenni. Nem szabad a közelmúlton keseregni, képesnek tartom a csapatot arra, hogy megnyerje a bajnokságot.

Álló sor balról jobbra: Ökrös István edző -- Kordás István -- Lukács László -- Mészáros István -- Molnár Ferenc -- Lukács János -- Varga István Ülnek: Takács Sándor -- Gottdiener László -- Pócsi Attila -- dr. Süvöltős Mihály -- Szabó István -- Sárközi László -- Kormos János

ÜDVÖZLET A GYŐZTESNEK

Mint később kiderült, a csapat valóban képes volt a bajnokság megnyerésére. Megkérdeztem a válogatott edzőjét, Faludi Mihályt, valamint néhány, nem sokkal mögöttük végzett csapat edzőjét, hogyan értékelik az idei bajnokot?
Faludi Mihály: - Ebben a bajnokságban szépen megtervezett csapatjátékot játszottak tudatosan a debreceniek. Megérdemelten nyerték a bajnokságot.
Dékán Rezső (Bp. Honvéd): - Talán a sorsdöntő mérkőzés utáni egyik "Telesport" adásban elhangzott Varga-féle nyilatkozattal kezdeném: "Ezt a mérkőzést sem nyertük volna meg közönségünk buzdítása nélkül." Ez a tény egyáltalán nem kisebbíti a csapat érdemeit, de nagy lélektani előnyt jelent. A vezetőség ügybuzgalmát feltétlenül ki kell emelni, azt, ahogyan megszervezte ezt a csapatot, de nem volt kisebb a csapat lelkesedése sem. Ezzel együtt merem állítani, hogy a Dózsa csak az idén volt a legjobb. Ha csak Varga szabaddobásaira építenek, és más vonatkozásban nem javulnak, nem tudják megismételni a bajnokságot. Bajnokságukat végül is azzal nyerték meg, hogy igyekeztek a leghasznosabb, a játéktudásuknak legjobban megfelelő stílust játszani.
Horváth Jenő (Bp. Spartacus): - Mióta Varga Debrecenbe került, bajnokaspiráns volt a csapat. Bár az őszi eredmények alakulásával a Honvédnak több esélye volt, de a mindent eldöntő mérkőzésre a debreceniek jobban tudtak koncentrálni. Egy kiegyensúlyozott bajnokságot azzal nyertek meg, hogy beérett a csapat. Jövőre is esélyesek, tehát számolni kell velük. Varga megmutatott egy utat a többi csapatnak, a szabaddobások közvetlen kapura lövését. Mi is próbálkozni fogunk ezzel. Mivel bajnokságuk megnyerése óta nem találkoztam velük, ezúton gratulálunk teljesítményükhöz.
Kozlovszky István (Elektromos): - Minden hazai mérkőzésüket megnyerték, elég egységes csapat benyomását keltették, Vargával az élen. Ha idegenben még határozottabban játszanak, még biztosabban nyerhetnek bajnokságot.

Ezt mondták tehát a legyőzöttek. Mit mondhat még erről a riporter: - sportágunk igazi kiegyensúlyozottságára vall, hogy miként az elmúlt évben Tatabányára, az idén újra vidékre "költözött" a bajnoki cím, s ehhez csak gratulálni tudunk a Debreceni Dózsának!

ifj. Ihász István

(Forrás: Kézilabdázás 1975/12: 1-5.)