E cikknek nem aprólékos szakmai elemzés a célja -- ez a szakemberekre, az edzőkre és a szövetség illetékeseire vár --, csupán néhány gondolatot, érdekességet szeretne visszaidézni az elmúlt bajnokságról.

Természetesen sok egyéni meglátást, véleményt is szeretnék hozzátenni. Szó lesz benne minden csapatról, egy-egy játékosról, az ösztönző rendszerről, és még sok másról, ami a bajnoki évben előfordult.

Sok érdekességet, izgalmas nagy küzdelmet és feltétlenül színvonal-emelkedést hozott az 1975-ös év az NB I-ben.

A jó nemzetközi szereplés egyik fontos feltétele a magas szintű hazai bajnokság. Ez érvényes a kézilabdára is. Csak küzdelmes, kiegyensúlyozott, nagy iramú mérkőzések termelik ki a nemzetközi mércével mérhető tehetségeket, csak a kiélezett harcban edzett játékosok képesek megállni helyüket a sorozatmérkőzéses világversenyeken. Az ehhez szükséges képességek csak a már említett bajnokságban szerezhetők meg. Ha egy szóval kellene jellemeznem a bajnokságot, akkor azt mondanám: kiegyensúlyozottság.

Egy-két példa:

-- Ki gondolta volna, hogy a sokáig bajnokesélyes Honvéd időn túli hétméteressel szerez 1 pontot a biztos kieső Újpesti Dózsa ellen;

-- vagy hogy a Csömör--Debrecen mérkőzés biztos csömöri győzelmet hoz.

Feltétlenül ide kívánkozik a Szondy SE győzelme Pécsett az utolsó fordulóban, hiszen ezzel a Pécs kiesése pecsételődött volna meg, ha a Csömör nyerni tudott volna Ózdon.

Vajon mikor volt olyan kiélezett küzdelem a bajnokság 6. helyéért, mint most? Három csapatnak is volt még esélye erre az utolsó fordulóban. Ebből kettő egymás ellen harcolt. Számtalan más meglepetés is akadt a bajnokság folyamán, amiről hely hiányában nem tudok most szólni.

Nem akarok túlzásokba esni, ilyenkor mindig jobb hideg fejjel mérlegelni a dolgokat, mértéktartóan levonni a tanulságokat és ésszerűen alkalmazni a pozitívumokat.

A jó bajnokság, hangsúlyozom, csak alap, az egyik összetevő a jó nemzetközi szerepléshez.

Akár a válogatottat, akár a BEK-ben szereplő vagy barátságos nemzetközi tornán szereplő klubcsapatainkat nézzük: azt kell látnunk, hogy nem kényeztetnek el bennünket túl sok kiemelkedő eredménnyel, tehát bátran mondhatom, van honnan előrelépni. Az előrelépéshez azonban sok más tényezőn is javítani kell, és ez a szövetségre meg a szakemberekre vár. Bízom benne, hogy a problémák megoldásával eljut a magyar csapat az olimpiára, hiszen senkinek nem kell magyarázni, mit jelentene az egész magyar férfi kézilabdázásnak egy jó olimpiai szereplés.

A csapatokról:

2. Bp. Honvéd

A Honvéd--Debrecen mérkőzés előtt ez a csapat kapta a legtöbb esélyt a szakemberektől és a nézőktől is. Talán ők maguk is így gondolták, és ez megbosszulta magát.

Játékosanyaguk a legjobb, fiatalok, lelkesek igazi erőkézilabdát játszanak, talán hátrányuk is ez a fiatalos lendületesség. Ha megfelelő mérkőzéstapasztalattal párosul, ők lehetnek a jövő bajnokai.

Filmre vették a soronkövetkező ellenfelet, alaposan kielemezték, taktikailag jól felkészültek a mérkőzésekre. A kezdeti merev helytartás os játékon túllépve sokmozgásos, változatos lett a támadásuk, szellemes megoldásokkal fűszerezve.

A korszerű játékhoz elengedhetetlenül szükséges átlövőkkel rendelkeznek, és kapusukat is megtalálták Verőcziben.

3. Spartacus

Bevallom, nem gondoltam volna, hogy dobogón lesznek. Kapusaik középszerűek, egy átlövőjük van. Ezzel együtt sikerült nekik egy megfelelő stílust kialakítani, és ezt végig játszani is. Sok átadásos, sokmozgásos támadó játékkal megvárták, amíg az ellenfél hibázott. Viszont jól szerepeltek idegenben, és főleg jól védekeztek. Rutinos kulcsjátékosainak köszönheti a csapat a harmadik helyet.

4. Tatabányai Bányász

Ugyanezzel a játékkal tavaly bajnokságot nyertek, tavaly viszont sokkal jobban akarták a győzelmet mint idén.

A Vasas SC--Tatabánya mérkőzés után beszéltem Albrecht Miklóssal, aki csodálkozva mondta: nem érti a fiúkat, idegenben teljesen enerváltan, szétesőn játszanak, hazai pályán viszont az egyetlen csapat volt, amelyik nem vesztett pontot. Pedig a jó otthoni szereplésnek párosulnia kell a megfelelő idegenbeli eredményekkel.

5. Elektromos TE

Ők maguk is elégedetlenek a helyezésükkel. Gyenge tavaszi szereplésük után ragyogó őszi sorozatot produkáltak, és ha Ózdon nyernek, ők a másodikok. Kiss Zoltán egyre jobban beilleszkedik és beérik a csapatba. A Vass fivérek mellé lassan megtaláljak a megfelelő kiegészítő embereket. Ha jövőre az őszihez hasonló egyenletes teljesítményt nyújtanak végig az egész bajnokságban, akkor a dobogó bármelyik fokán végezhetnek.

6. ETO

A már szebb napokat is megért győri csapat az utolsó fordulóban csípte el az "A" kategória utolsó helyét. Hasonlóan az Elektromoshoz, ők is a jobb őszi szereplésüknek köszönhetik ezt a helyet. A jó játékosanyag, a korszerű játékfelfogás, ötletes "ész"-játék, rapszodikus szerepléssel párosult náluk. Mindig van egy-két tehetséges fiatal játékosuk, akit fokozatosan beépítenek a csapatba, így állandóan jó játékosállománnyal rendelkeznek. Ha sikerül javítaniuk e hullámzó teljesítményen, előrébb végezhetnek.

7. FTC

Jó átigazolásokkal jelentősen megerősödtek erre az évre, és úgy is indultak, hogy nagyot lépnek előre. Az őszi felkészülés nem sikerült, összehasonlíthatatlanul gyengébben jábszottak mint tavasszal. Meg kell keresni az okát. Lettner kapusuk teljesítménye várakozáson felüli volt, Verőczi mellett ő fejlődött a legtöbbet a kapusok között.

8. Vasas SC

Senki sem számolt velük a bajnokság előtt, ennek ellenére a tavaszi idegenbeli jó szereplés egy jó végső helyezésre engedett következtetni. Végül is ez elmaradt. Okok:

1. A kezdőcsapat három játékosa huzamosabb ideig sérült volt.

2. Gyenge védekezés.

3. Csík János kiesését nem sikerült megfelelően pótolni, főleg védekezésben.

A szakvezetést dicséri, hogy három 10 gólos vereség ellenére is higgadtan, türelmesen sikerült kilábalni a bajból, és a végére ismét belelendült a csapat. Sok tehetséges fiatal van a csapatban, akiknek a teljesítményét egyenletesebbé, biztosabbá kell tenni, és akkor kiléphetnek a középszerűségből.

9. Szondy SE

Ők is jelentősen megerősödtek, a Terem Kupában elért helyezésük, de főleg a játékuk alapján sokkal jobb eredményre számítottak. Túlságosan sokat vártak Bartalos Bélától, és bíztak benne, aki a tavalyi évben kimagasló teljesítményt produkált. Az ő viszonylag gyengébb idei teljesítménye és a fiataljaik rutintalansága okozta a gyengébb szereplést. Pedig játékuk korszerű: gyors lerohanásos indítások és átlövések mellett technikailag jól képzett játékosaik vannak, de ez ebben az évben még nem hozott eredményt.

10. Pécsi MSC

Jó középszerű játékos anyaggal rendelkező csapat. A bentmaradásnál többet, úgy hiszem, nem is vártak a csapattól. Szerencsével bár, de ez sikerült. A védekezésükön kell javítaniuk, és jobban kihasználniok a hazai pálya előnyét, akkor talán előrébb tudnak végezni.

A négy kiesőről csak egy-egy mondatot:

1. Újpesti Dózsa: "Biztosabban" estek ki mint azt várni lehetett.

2. Csepel: Kezdettől fogva "volt esélye" a kiesésre.

3. Ózd: Marosi későn állt csatasorba.

4. Csömör: A kevés edzést és a hiányos tudást óriási lelkesedéssel pótolták. Ha az utolsó fordulóban nem adják fel, akkor bentmaradnak. Szereplésük így is meglepő.

Néhány szó a játékosokról:

Varga István: Külön kategória. Teljesítménye sokáig emlékezetes lesz mindenkinek, aki látta őt játszani. Szabaddobásait és az ebből használható variációkat sorra kiaknázta a csapat. Ebben a kiegyenlített bajnokságban bátran mondhatom, hogy az a csapat nyert volna bajnokságot, ahol Varga játszik. Hosszú idő óta ő az egyetlen nemzetközi mércével mért átlövőnk, szerencse, hogy ezt ismét a válogatottban is bizonyíthatja. Kár lett volna elherdálni.

Vass Károly: Ki gondolta volna, hogy ez a 100 kilón felüli, csupaszív játékos még tud újítani ebben az évben is. Kezdetben átlövő volt, az utóbbi időben azonban kitűnően használható a beállós posztján is. Edzőjét dicséri, hogy megfelelő helyet talált neki. Dolgoztam vele együtt a válogatottban is, és mondhatom, óriási akarat kell ilyen testet mozgatni, esni, felállni és újra tovább futni. Dicséretére legyen mondva, még most, 30 éven felül is, szívvel-lélekkel csinálja. Egyetlen negatívuma: sokat vitatkozik a társaival.

Verőczi Gábor: Megjött az önbizalma. Erről a lomha mozgású, szemre lassú kapusról senki sem gondolta volna, hogy ilyen egyenletes kiemelkedő teljesítményre lesz képes. Sokat számított nála, hogy befejezte az iskoláit és pihentebb, több ideje jut a kézilabdázásra. Amellett megnyerő modorú, szerény fiatalember, aki, ha igy folytatja, kiemelkedő egyénisége lehet a magyar kézilabdázásnak.

Kontra Zsolt: Katonai behívója tette lehetővé számára, hogy az ifjúsági válogatottság után megpróbáljon bizonyítani az NB I-ben is. Annak ellenére, hogy a kiemelkedő és gyenge teljesítmény váltakozott nála, fizikai adottságai és technikai képzettsége alapján a legjobb magyar balszélső lehet. Feltétlenül javítania kell a védekezésen, de továbbra is így kell szeretnie a kézilabdát, nem túlértékelve egy-egy jó teljesítményt. Fejlődéséhez megvan a lehetőség, a válogatottban sok nemzetközi mérkőzést játszhat.

Horváth József: Bizonyítani akart és ez sikerült is neki a tavaszi idény folyamán. Ekkor ragyogó védekezések sorozatát produkálta, kiemelkedően a Vasas legjobbja volt. Ősszel a csapat gyengébb védekezésével párhuzamosan az ő teljesítménye is csökkent, viszont emelkedett "kommentációinak" száma. Sokat beszélt és erről neki is le kell szoknia, mert hátrányosan befolyásolja saját teljesítményét. Ezzel együtt Verőczivel ketten a bajnokság két legjobb kapusteljesítményét produkálták.

Sokat fejlődtek és biztató a szereplésük a jövőt illetően még a következőknek: Molnár (Spartacus), Hegedüs (Pécs), Kiss Zolzán (Elektromos), Süvöltős (Debrecen), Magyar (Vasas), Kovács Péter (Honvéd), Lettner, Kovács Miklós, Tábori (FTC), Pál (Szondy), Kőszegi (Pécs).