1964-ben osztályozót nyertünk és bejutottunk az NBI-be. Összesen körülbelül negyven évig voltunk ebben a három osztályban: NBII, NBI/B és NBI, ebből körülbelül hetet NBI-ben.

A legemlékezetesebb a Csömör-Debrecen meccs volt, itt nálunk a kézilabdapályán. De akkor az már stadion volt! Akkor azon már betonkerítés, villanyvilágítás, föld helyett bitumen. Akkor azt már úgy írták, hogy kisstadion… Közben megépült a nem akármilyen öltöző, a klubház, mert eleinte csak lavórokban mosakodtunk és hidegvízben. Sok ifis csapat jegyezte meg: Istenem! Ezek NBI-ben? És akkor azt mondta a Trnka Pista a fitymálló ifistáknak: a meccs végére minden megszépül… Megvertük őket, mint szódás a lovát.

A Csömör-Debrecen meccs vége 22 : 21 lett Csömör javára. Rettenetes meccs volt! Szendrei, Somhegyi, európai hírű játékvezetőkkel, ezerötszáz néző… A meccset az döntötte el, hogy a Debrecenben játszott Varga István, a világválogatott tagja, aki tizenegy gólt lőtt. És a senki Csömörben játszott egy Mihályi János nevezetű tetterős, csóró fiú, aki tizenkettőt… Hát szép volt, gyönyörű.

Ez itt háttal Varga István a Debrecenből. Itt meg a mieink: Halász Dénes, Bátovszki Ferkó és Mihályi, aki Vargánál eggyel több gólt dobott a mi szerencsénkre…

(Forrás: http://www.csomorihirek.com/hirmozaik-110811kezilabda.htm)