Cselek sorozata után tisztára játszotta magát Süvöltős, és felugrásos lövésével szemben a kapus tehetetlen.

Csaknem egy tucat magyar válogatottat adott a debreceni kézilabdasport. Két magyar bajnokság is Debrecen nevéhez fűződik (DKSE és DVSC) és egy sereg sikeres szereplése Debrecen válogatottjainak, a klubcsapatoknak — külföldön és hazai pályán egyaránt. Igaz, jelentős visszaesés történt a sportág életében. A gondok, bajok és problémák mellett azonban vannak eredmények azért most is, főleg a kluboknál. A magyar női junior válogatottban Gomboson kívül a Sterbinszky nővérek kaptak helyet, mindhárman a Dózsa sportolói. A fiúk közül Süvöltős és Benyáts — szintén dózsások — valamint Pócsi kapus az Építőkből lett a magyar junior válogatott tagja. A hat sportoló közül a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt Süvöltös Mihály érte el, és bizony vidéki létére szinte állandó helye van a junior válogatottban.

A jó megjelenésű, szerény, szolid, de humoros természetű Misit nehezen bírtuk szóra, de csak sikerült. „Inkább három mérkőzés, mint egy nyilatkozat” — mondotta.

Beszélgetés közben sok érdekes dolgot tudtunk meg tőle. Most lesz egy éve, hogy meghívást kapott a válogatottba. (1967 augusztusában.) Augusztusban van a születésnapja — így ez a legkedvesebb hónapja. De azért a többi hónapokkal is kijön, hiszen az évek óta kitűnően tanuló Süvöltös Misi jelesen érettségizett — májusban és júniusban. Nagyon-nagyon örül annak is, hogy felvették a Debreceni Orvostudományi Egyetemre. A család egyetlen gyereke, nem elkényeztetett gyerek, sőt. Ezt már sporttársai is tapasztalták mind a válogatottban, mind a csapatban.

1961-ben a DVSC-sportiskolában Nagy Jenő szakoktató keze alatt indult a pályafutása. Nagy szeretettel emlékszik Jenci bácsira, akinek sok mindent köszönhet. Később a Fazekas Mihály Gimnázium csapatában játszott — kitűnően. Majd a DASE NB II-es csapatába került, onnan a Dózsába.

A válogatott sportoló hetenként jár a fővárosba edzésre, és örül annak, hogy Kende György edzője — a válogatottban — nagyszerű technikai felkészültségét vette alapul és figyelembe. Tagadhatatlan, taktikailag van még mit tanulnia. Első külföldi útján — a Bulgáriában megrendezett Barátság kupán — jól sikerült a bemutatkozása. Most a Barátság kupát Magyarországon rendezték meg, és Misi kitűnő formában szerepelt. A román nemzeti válogatott csapatzászlaját kapta elismerésként és emlékül. A bolgárok zászlaját a székesfehérvári Jancsika, a jugoszlávokat pedig a fővárosi Koch nyerte. A tornát pedig természetesen a magyar csapat.

Szorgalmas a tanulásban, szorgalmas az edzéseken, a mérkőzéseken. Társai, vezetői szeretik és becsülik. Amikor tervei és céljai iránt érdeklődtem tőle, a következőket mondotta: — Jó eredménnyel akarom elvégezni az Orvostudományi Egyetemet. Sportorvosként is kívánok majd tevékenykedni. Társaimmal együtt azon leszek, hogy ismét NB I-esek legyünk, és ne csak átszállójegyet váltsunk az I. osztályba. Segíteni akarok sporttársaimnak, hogy Benyátshoz és Pócsihoz hasonlóan minél több debreceni fiú kerüljön a válogatottba. No és persze, célom a magyar válogatottba bekerülni.

Nagy tervek megvalósítása előtt áll Süvöltös Mihály.

Farkas Imre