AZ UPC kiejtése nem feltétlenül ju-pí-szí, hanem bátran u-pé-c. Hasonlóan a következőkhöz: nem édzs-bí-ó, hanem há-bé-ó (HBO), nem pí-édzs-dí, hanem pé-há-dé (PhD). A javasolt magyaros forma oka: az angol (más nyelvi) ábécé betűinek kiejtését nem mindenki ismeri, sokakat elbizonytalanít a kiejtés. Régi jó példa: USA (kiejtése: usa). Természetesen meggyökeresedett idegen formákat már nem szükséges magyarosítani: CIA (ma már szí-áj-éj), BBC (ma már: bí-bí-szí).

M. K. és B. G.

Korábban inkább azt hallottam, hogy azzal, mostanában: avval. És azt is egyre inkább hallom, hogy az mellett és ez mellett, ahelyett, hogy amellett vagy emellett. És: ez esetben vagy ebben az esetben?

A választékos forma: azzal, ezzel, a mellett, e mellett (illetve határozós formában: amellett, emellett), ebben az esetben.

Az az és az ez mutató névmás –val, -vel ragos alakjának két formája van a magyar nyelvben: azzal vagy avval, és ezzel vagy evvel.

Melyik a helyes? A választékos, igényes stílusban inkább a z-s változat járja, sőt talán a gyakoribb is, tehát azzal és ezzel, de természetesen a v-s változat is kifogástalan: avval, evvel. Az azzal és az ezzel esetében előreható (progresszív) hasonulásról van szó, vagyis a szótő z-je hasonul – előrefelé - a rag első hangjához: az + zal. A rag v-je z-vé válik. Újabban azonban fordítva történik, a – val –vel rag v-je visszafelé hasonul, hasonítja a szótő z hangját: avval, evvel. Ezt a hasonulási formát visszaható vagy regresszív hasonulásnak nevezzük.

Természetesen látjuk okát az avval és az evvel felbukkanásának. A hasonló szerkezetekben ugyanis a többi ragos alak mindig visszafelé hasonít: ebben és nem ezben, és főleg nem ezzen; ennél, és nem eznél és főleg nem ezzél; erről és nem ezről, és főleg nem ezzől. Nyilván a visszafelé történő hasonulás érte el az azzal és az nyelvi hagyományra és ezzel együtt a nyelvi választékosságra, inkább az azzal és az ezzel formát használja!

De mi a helyzet az ez mellett-tel? Pl. „Szó nélkül nem mehetünk el ez mellett”.  Nos, ebben az esetben föltétlenül választékosabb, ha úgy tetszik helyesebb az igényes köznyelvben a z nélküli forma, vagyis magánhangzós forma, azaz: e mellett, e nélkül, e helyett, e miatt. Ezek határozószóvá összeforrva is így használatosak: emellett, enélkül, ehelyett, emiatt, tehát nem ez mellett, ez nélkül, ez helyett és ez miatt. 

Más nyelvtani ok van az ez esetben, illetve az ebben az esetben mögött. Hallgassunk csak meg egy-egy mondatot mindkettővel: „Ez esetben kérdezzünk meg egy nyelvészt”.

Ezt nyelvtanilag jobban jelölve így mondhatjuk: „Ebben az esetben kérdezzünk meg egy nyelvészt”.

Mi a különbség a két mondat között: ez esetben – ebben az esetben. Az első esetben nincs a mondatban névelő és a névmási jelzőt nem egyeztetjük a jelzett szóval. A másik esetben a jelző és a jelzett szó között van névelő, és ilyenkor egyeztetjük. Mint a többi esetben:

-         Ezekből a könyvekből még van raktáron.

-         Egyetértés mutatkozik abban a tekintetben.

-         E miatt az ügy miatt vesztek össze.

Természetesen ezek a példák elképzelhetetlenek névelő nélkül. Nincs olyan, hogy:

* - Egyetértés mutatkozik abban tekintetben.

A teljes, háromtagú szerkezet többnyire ma grammatikailag egyszerűsödve így hangzik:

-         E könyvekből még van raktáron.

-         Egyetértés mutatkozik a tekintetben.

-         Ez ügy miatt vesztek össze.

Nyilván a rövidülés, egyszerűsödés jelenségéről van szó. Az eggyel kevesebb egyeztetés - egyszerűsödés. És a jelentés nem látja kárát, mert aligha érti félre valaki, hogy: E könyvekből még van raktáron vagy ezekből a könyvekből még van raktáron.

Aki törekszik a választékosabb és hagyományosabb beszédre, használja a teljes formát!

B. G.