"Azért terjesztem a régies igealakokat, mert zavar, ha egy gyerek csak azt tudja mondani: király!" - mondta egy tanárember barátom nemrég. Azonban az, aki csak egy jelz?t használ, nem a többi szót nem ismeri, hanem egyszer?en más nyelvi-tudatossági szinten áll, a környeetében ennyi szó hangzik el, amit magyarórán hall, azt pedig nem veszi fel automatikusan a szókincsébe. Aki nem kerül igényes környezetbe, a magyaróra nem fogja igényes beszél?vé tenni. A nyelvm?velés Nyelv?röstül, Péchy Blankástul (isten nyugosztalja) együtt szerintem baromság, a nyelvm?vel?k nyelvhasználata nevetségesen affektált (l. Duna tv idevonatkozó nyelv?rz? m?sorai stb).
Véleményem tehát:
1. Senkinek sincs joga mások nyelvhasználatát helyesnek vagy helytelennek min?síteni.
2. Az akadémiai helyesírási kézikönyv hasznos segédeszköz, de sokan szentírásként kezelik, ami szerintem hiba.
3. A nyelvet meg?rizni - felvilágosodáskori demagóg eszme. A nyelv sosem szegényedik, mint ahogy sokan kárognak az elt?nt régies igealakok és az ikes igék miatt. A nyelvek átalakulnak és a folyamatot megállítani sziszifuszi munka, mint azt a nyelvvéd?k is tapasztalnák, ha nem áltatnák magukat olyan hazugságokkal, hogy mesekönyv helyett meséskönyvet, "*árbóc" helyett "árboc"-ot és walkman helyett sétálómagnót mondunk az ? tevékenységüknek köszönhet?en. (l. Péchy Blanka, Vágó István)
4. Az új szavak terjesztése azért baromság az irodalomban és a nyelvvéd? m?sorokban, mert ezek bizony sz?k réteghez jutnak csak el és e közegek nem köznyelvformáló tényez?k.

Elnézést az esetleges durva kifejezésekért, em akarok senkit megbántani és remélem, értelmes vita fog kibontakozni.

Szamorodni

Most, hogy így utólag átfutottam az irományt és elolvastam a választ, rá kellett jönnöm, hogy igazad van. Nem tudtam érdemben sokat mondani, és így pár megjegyzésem akár sértésszámba vehet?. Azért egy kis ráció szorult belém is és szeretnék néhány állításoddal vitatkozni.

A nyelvnek, a nyelvhasználóknak valóban van bizonyos normaigénye. Biztos, hogy ez egy nyelvvéd?k-féle csoportosulás iránti igény? Milyen normához igazodott a magyar nyelv, amikor még ben voltak nyelvvéd?k?

Szerintem ugyanis ez a norma a nyelv természetéb?l fakadóan egy nyelvi mintákból, szövegekb?l álló kánonféleség, mint az irodalom, a közös dalok stb. Ezek segíthetik el? egy nagyobb közösség nyelvközösségének fenntartását, ezekhez lehet igazodni. Amit anyelvm?vel?k elvárnak, az olyanfokú tudatos nyelvhasználatot igényel, mely az emberek nagy részéb?l hiányzik.

Szerintem ma a nyelvvéd?k nagy része - és itt nem feltétlenül erre a topikra gondolok, mert ti egymás közt vitatkoztok, meg néha a hírszerkeszt?vel - önjelölt bábája a nyelvet használóknak. Leginkább az a törekvésük nem tetszik, hogy a nyelvet meg kell óvni az idegen szavaktól. Az, hogy arról lehet írni glosszákat, hogy a stég és a móló legyen palló, arról lehet beszélni, hogy a www vuvuvu, számomra egyet jelent: azt legalábbis a nyelvvéd?knek köszönhetjük, hogy Magyarországon a nyelvújítási láz sohasem cseng le és olyan esetekben is folyton nyomatják, amikor semmi értelme nincs. Nem Vágó István fogja megmondani x millió internetesnek, hogy hogy kell mondani azt, hogy www, a rövidítéssel egyébként sincs semmi baj, szerintem annyit látjuk, hogy elég egyértelm?.

Ha már Vágó István. Én tényeleg Vágó Istvánt értettem Vágó István alatt. Grétsy professzort, amennyire ismerem, mélyen tisztelem, egyébként Vágót is, csak épp ? írta párszáz évvel ezel?tt egy rejtvényújságban azt, hogy terjed a sétálómagnó a walkman helyett, amire azért büszkre, mert az ? nyelvi leleménye.

Ez most neked nem jött össze. De fel a fejjel, mondok egy-két tippet, hogy jól elérd, amire úgy éhezik a bendőd:

-Gyalogolj be az akkadémiára, és mesélj nekik a szellem szabadságáról, vagy
-kukkants be egy tai-box kurzusra, és integesd el nekik a szelídség himnuszát, esetleg
-támaszkodj a számítógép-center pultjára, és mesélj az eladónak a természet szépségéről, neaggyisten
-kopogj be a rendőrségre, és meséld el nekik, hogy te egy hippi volnál, aki szerint be kéne húzniuk fülük-farkuk.

Ha kipróbáltad ezeket, és hasonlóak a reakciók, mint itt - semmi -, akkor gondolkozz el egy kicsit: Mire jó a nyelv valójában? Lehet, hogy nem is lehet a segítségével SEMMIT sem változtatni a világban...? És attól függően, hogy mi a válaszod, dönts el, hogy
a) elmész terroristának, vagy
b) eljössz remetének.

Sok sikert,

Siphersh.

Kis Ádám

Talán túl erős sarkításnak tűnhet ahogyan kérdést próbálok most faragni kíváncsiságomból, de mégis: hogy vagy te azzal, amit nyelvművelésnek nevezel? Számomra a nyelvművelés mindig is azt a szándékot jelentette, hogy a nyelv változékonyságának természetes voltát el nem ismerve próbáljuk befagyasztani bizonyos jellemzőit, illetve elobjektivizálva a nyelv jelenségét preszkriptív magatartással kezelni azt. Rossz dolognak tartottam mindig. Ha jó dolgokat akarok benne látni, a kommunikációs konszenzus dinamikus folyamatának kellene tekintenem, de nem az. Én úgy látom, hogy a nyelvművelés mindig a meghatározás igényével lép fel a nyelvhasználattal szemben, "jó"-ban és "rossz"-ban, helyesben és helytelenben gondolkodik, nem pedig az egymás megértésére irányuló szándékaink természetes fogalmaiban: a megegyezés eszközeiben. Nem látom semmi hasznát annak, ha saját nyelvhasználatunkat -legyen az bármily erős háttértől támogatott mindenféle akadémiköcsögök (párdon...), szabályzatok, hagyományszeretet által is- másokra próbáljuk erőltetni, vagy másoktól elvárjuk az ahhoz való igazodást. Szerintem a nyelv a megértés eszköze kell hogy legyen, a kifejezés legtágabb értelmében véve. Ha más nyelvet használ valaki, mint én, hát odafigyelek, hogy megtanuljam, hogy megértsük egymást, és ő is meg fogja tanulni az én eszközeim jelentését, ha az elfogadás húrjait pendítem meg. A nyelv szétesésétől nem tartok. Nagyon erős kommunikációs törzsek vannak ma jelen. Mindenki meg fogja érteni, amit az újságok írnak, senki nem engedheti meg magának, hogy ne ismerje azt a változatot. Nem kellene parázni.

Szerinted...?