Hanthy Kinga

A kígyó farka
Piacképes termék-e a nyelvmûvelés?
Magyar Nemzet, 2007. május 19. (33. oldal)

 

Eszményi nyelv, minta, érték, közös norma, szabvány – címszó az új magyar nyelvhasználati szótárból. A kötet szerkesztõje Balázs Géza és Zimányi Árpád. Elsõ látásra egy szelíd nyelvmûvelõ szándékú lexikonnal állunk szemben, de gyorsan kiderülhet, hogy több annál: a nyelvészháború következõ kitüntetett célpontja. Bár csak a kisebbség érdeklõdik a beszélt és írott anyanyelv jelene és jövõje iránt, e szubkultúra indulatai hevesek, a vita hullámai elérik a tudományos és politikai élet köreit.

Nem tetszett már az sem néhányaknak, hogy Balázs Géza 1996-ban a Magyar Tudományos Akadémia kebelén létrehozta a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoportot. Mert mi az, hogy nyelvstratégia? Miért lenne szüksége egy organikusan fejlõdõ nyelvnek stratégiai tervezésre? Tudta az a dolgát évezredeken keresztül, és bár sokan borongtak már állapota fölött, sokan féltették, mégis él és virul minden nyelvmûvelõ igyekezet mellett, vagy éppen ellenére.
Emlékezetes, hogy a jó szándékú reklámnyelvi törvény körül is milyen magasra csaptak az indulatok, pedig nem volt szó másról, csak hogy a boltosok, vendéglõsök írják ki magyarul is a bejáratuk fölé, mit árulnak. Egy nyelvet nem kell és politikailag nem is korrekt törvénnyel védeni, zengték az ellenzõk. Pedig a felháborodás mögött elsõsorban anyagi érdekféltés volt, hiszen pénzbe került a portál átfestése, az óriásplakátok, hirdetések újradizájnolása. A háború elült, a törvény életbe lépett, a helyzet azonban lényegileg nem javult. Az idegen nyelvet nem beszélõ magyarok többsége továbbra is tanácstalanul bolyong az érthetetlen feliratok erdejében. Nyelvész szemszögbõl persze izgalmas lehet e nyelvi káosz. Az idegen szavak idõ múltával ízesülnek, némi hangtani módosulással beépülnek a magyarba, mint egykor a „fenerossz pora”, ma meg a „békon”. A magyar kimondja, a nyelvész feljegyzi, a nyelvmûvelõ hajlamú nyelvész pedig véleményezi. Na, itt a baj!
A Pauz-Westermann kiadó jóvoltából most megjelent, Balázs Géza és Zimányi Árpád szerkesztette Magyar nyelvhasználati szótár új szótártípus, elõzményei a nyelvhelyességi, magyarító és helyesírási szótárak, és minden olyan kiadvány, amelyik szándéka szerint a nyelv használóját kívánja segíteni abban, hogy tudatosabban, helyesebben fejezze ki magát az anyanyelvén. Mondjuk ki bátran, egyike a nyelvmûvelõ szándékú munkáknak, amelyeket a szerkesztõk és szerzõk – Balázs és Zimányi mellett Bódi Zoltán, Dede Éva és Minya Károly – bátran vállalnak. De lássuk, miért is kell ma bátorság ehhez! (Vajon lenne-e ma is mersze Vágó Istvánnak nyelvmûvelõ mûsor vezetéséhez?) Olvassuk el tehát az alábbi, interneten közzétett véleményt, és talán megértjük, hol húzódik a nyelvháború frontvonala, és mi köze van ehhez a világnézetnek:
„Talán az újságírásnál is fontosabb az iskolai tanítók és tanárok hatása, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Tisztelet s megbecsülés a kivételnek, de a pedagógusok túlnyomó többsége nem tudja, hogy milyen érzelmeket vált ki diákjaiban egy-egy – akár jó szándékú – nyelvi megjegyzésével. Az a tanár, aki diákjára ráförmed, mert az adeverincát mond bizonyítvány helyett, vagy szekretárt titkár helyett, valószínûleg nem tudja, hogy esetleg a kisdiák édesanyját szidja akaratlanul. A kétnyelvû gyermek ugyanis nem azért használ »tisztátalan« magyart, mert »rossz magyar ember«, sem nem azért, hogy bosszantsa tanítóját. Egyszerûen azon a nyelven beszél, amelyet szüleitõl s a környezetében levõktõl megtanult. A diákot letorkoló, kijavító tanár megszégyeníti növendékét; azt a nyelvet, esetleg egyetlen szót, bélyegzi meg, amelyet a gyerek édesanyjától tanult. Ugyanezt teszi egyébként minden magyarországi tanító is, amikor a nyelvjárást beszélõ diák minkjét kijavítja mire. Az »üzenet« úgy szól, hogy »rendes, mûvelt, igazi stb. magyar ember« nem salapétát mond, hanem munkaruhát, nem halasszukot, hanem halasztjukot és így tovább. A tanár által megbélyegzett nyelvi alakot, szót a gyerek édesanyjától tanulta, tehát neki a tanító üzenete úgy szól, hogy édesanyja »nem rendes, mûvelt, igazi stb. magyar ember«. Az ilyen tanár – akaratlanul is – szidja diákja édesanyját.”
Egy másik vélemény az e-nyelv.hu-ról, tehát ugyanonnan, Balázs Gézának címezve: „Ön nyilvánvalóan nem tudja, milyen szabály alapján marasztal el mások beszédében bizonyos formákat, mégis megteszi, éspedig rendszeresen és meglehetõsen magabiztos módon. Ettõl az emberek azt hihetik, hogy Ön tud valamit, amit õk nem tudnak, tehát egy részük elkezd aszerint beszélni. De mi lesz akkor, ha kiderül, az, amit Ön szabálynak hisz, úgy rossz, ahogy van, vagy egyáltalán nincs is? Ennek egyenes következménye lesz az, hogy akik Önre hallgatnak, elkezdenek rossz formákat használni, amit különben a világért sem tettek volna. Aztán egy idõ után ez még Önnek is fel fog tûnni, és akkor elkezdi õket kijavítani, egy újabb szabálynak hitt valami alapján.”
És még egy: „A sztenderd nyelvmûvelõi sulykolásával (pl. az iskolai tananyagba való beépítése és a nem magyar szakos tanároknak is tanított nyelvmûvelés) csak azt érték el, hogy Európában élenjáró mértékûvé vált a magyarok nyelvi bizonytalansága. Ez persze egyúttal élteti is a nyelvmûvelést, hiszen így az emberek megtanulták, hogy nem tudják a saját anyanyelvüket, és a nyelvmûvelõk majd »segítenek« nekik. A kígyó saját farkába harapott…”
Ezekkel szemben egy másik: „… ha például valaki egy helyesírási hibáktól hemzsegõ önéletrajzot ad be egy meghirdetett ügyintézõi állásra, jó eséllyel már be sem hívják az elbeszélgetésre. Ilyen a világ – és ez lehet, hogy rossz, de mégiscsak ilyen. A tanárnak nem az lenne a dolga, hogy javítsa a gyerek esélyeit az érvényesülésre, ha már a gyerek egyszer egy ilyen világba született bele? Ez bizony, amennyire látom, a nyelvmûvelés mellett szól némiképpen. (Azt nem tudom, és még nem láttam a mellette szóló bizonyítékot sem eddig, hogy a nyelvmûvelés lenne kizárólag a ludas abban, hogy a munkaadók elvárják a jelentkezõktõl a jó helyesírást. Ha esetleg tud ilyenrõl, természetesen kíváncsi lennék rá.)”
Nem kívánjuk a továbbiakban e vita részleteivel terhelni az olvasót, aki bizonyára maga is el tudja dönteni, mely gondolat tekintetében kinek a pártján áll. Az viszont örvendetes, hogy anyanyelvünk sorsa és helyzete sok laikus számára sem közömbös, élénk vita folyik nyelvészeti és nyelvpolitikai kérdésekrõl egyaránt. Egy nyelvtudós nyilvánvalóan jobban örül a nyelvi gazdagodásnak, változásnak, mint a normatívaszemléletnek, vagyis az egységesítési szándéknak. Ma már tudjuk, hogy a Kazinczy-féle nyelvújítás sem minden ízében jelentett áldást, a beszélt és a hivatalos nyelv attól kezdõdõen távolodott el egymástól. Hogy most e kettõ kapcsolata milyen, mindenki magán mérheti le. Örülünk, ha egy, akár életünk folyását is meghatározó hivatalos iratnak a felét megértjük. És még ehhez sem árt egy diploma.
Balázs Gézának azonban, aki a hazai nyelvmûvelõ szemléletû nyelvészet új generációját képviseli, egyéb „bûne” is van. Egyrészt vállalja, hogy tudományterületén „idejétmúlt, avítt” szemléletet képvisel, vagyis folytatja Lõrincze Lajos, Grétsy László és jeles kollégáik munkáját. Másrészt tavaly januárban néhány nyelvésszel közösen megnyitotta a Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodát (Manyszi), mely ingyenes gyorssegélyt nyújt bárkinek, akinek nyelvi, nyelvhasználati gondjai akadnak. Az iroda megalakulását az tette lehetõvé, hogy a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport háttereként mûködõ Inter Kultúra-, Nyelv- és Médiakutató Központ Kht. 12 millió forintot nyert a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Édes anyanyelvünk pályázatán. A pályázat a hivatalos, jogi, gazdasági, kereskedelmi és más közérdekû iratok nyelvezetének egyszerûsítése érdekében szolgáltató iroda felállítását kívánta támogatni. A Manyszi angol mintára jött létre, az 1979-ben alakult Plain English Campaign mozgalomhoz (PEC) hasonlóan ahhoz igyekszik tehát segítséget nyújtani, hogy a nyilvános szövegek közérthetõen jelenjenek meg. Felfogásuk szerint gyakran érdekek fûzõdnek ahhoz, hogy egy szöveget az olvasóik ne értsenek meg, ez ellen harcolni tehát egyben a demokrácia szolgálatát jelenti. Az iroda közszolgálati, térítésmentes tevékenysége mellett pénzes szolgáltatásokat is nyújt: lektorálást, igazságügyi nyelvi szakértõi megbízatást, nyelvi tréningek szervezését. Így tehát a Manyszi tevékenysége állami pénzbõl finanszírozott közszolgáltatás, másrészt viszont üzleti vállalkozás. Pénzes szolgáltatásai közül az igazságügyi szakértõi munka iránt a legnagyobb az igény. Stilisztikai, nyelvészeti elemzéssel ugyanis feltárható vagy cáfolható két írásmû szerzõjének azonossága, erre mostanáig a bíróságok alkalmanként kerestek szakértõket.
Az angol nyelvi szolgáltató, a PEC kimutatása szerint partnereik, köztük a British Telecom, a General Electric vagy a Royal Mail, eddig dollárszázezreket takarítottak meg azzal, hogy segítségükkel használati utasításokat, gyakorlati útmutatókat, szerzõdéseket írtak át, rövidítettek le. Elmondható ez legnagyobb megrendelõjükrõl, a brit kormányzatról is, mely az elmúlt húsz évben félmilliárd fontot takarított így meg. A PEC védjegye a kristályjel – a világos, közérthetõ szöveg garanciajegye –, melyet eddig több mint 14 ezer dokumentum és 1500 szervezet kapott meg. A Manyszi nyelvészei egyelõre csak reménykednek abban, hogy az õ védjegyük, az Ez a beszéd! is felkerülhet idõvel mind több írásmûre. Ez eddig rendben is volna, ha mindenki így gondolná.
„Ez az iroda egy vicc. Ahhoz, hogy ez mûködhessék, hosszú évek kitartó munkájával el kellett érni, hogy az emberek azt higgyék, önök (ha nem inge, kérem, ne vegye magára) jobban tudnak magyarul, mint õk. Hogy önök »helyesebben« meg tudnak fogalmazni egy szöveget, mint más. Hogy önök nélkül mi itt csak makognánk össze-vissza, és képtelenek lennénk megérteni egymást. Elnézve szemérmetlen áraikat, erõsen az az ember benyomása, hogy a történet a pénzszerzésrõl szól.” Ilyen és ehhez hasonló vélemények is olvashatók voltak a Manyszi honlapján, melyre rövid idõ, csekély két hónap alatt több mint kétezer levél érkezett, bizonyítandó, hogy a nyelvi, nyelvhasználati kérdések nem mentek ki a divatból. A fórumon vita folyt a nyelvmûvelés értelmetlenségérõl és hasznáról, arról, tudomány-e egyáltalán, vagy inkább áltudomány. De szóvá tették azt is, hogy közhasznú társaságként, közpénzbõl alakulva az iroda egyes szolgáltatásaiért több tízezer forintos szakértõi díjat számol el. A Manyszi vezetõi látva, hogy vannak, akik az internetes fórumot nem nyelvi problémák felvetésére és megvitatására, hanem személyes támadásra használják fel, úgy döntöttek, megszûrik, vagyis cenzúrázzák a leveleket. E lépés miatt néhány munkatárs tiltakozásul elhagyta az irodát. Meglehet, mikor Balázs Gézához csatlakoztak, még nem tudták, mit vállalnak.
A nyelvész régóta szálka azok szemében, akik esküdt ellenségei a nyelvmûvelõ szemléletnek, vagyis Balázs a kezdetek óta a nyelvészháború egyik célpontja. Ennek ellenére volt energiája arra, hogy megpróbálja talpra állítani a fáradó, öregedõ nyelvmûvelõ gárdát, utódokat, fiatalokat nevelt ki, sõt maga is aktív média-nyelvmûvelést végez. Sok álmatlan éjszakát szerezhet még ellenségeinek, ha Balázs Géza mindezt még üzleti alapra is tudja helyezni, ha kiderül, hogy a nyelvi szolgáltatás piacképes, igény van rá, sõt még hasznot is termel.
Errõl szól tehát a Manyszi jövõje.

A Manyszi szolgáltatásai
– ingyenes: nyelvi gyorsszolgálat, hírlevél a hónap nyelvi, nyelvhelyességi kérdéseirõl, az iroda híreirõl;
– 1 Ft/leütés, illetve 250–1000 Ft/oldaltól: hivatalos iratok javítása, szerkesztése, lektorálása, nyelvhelyességi, helyesírási ellenõrzés, üzletfeliratok, reklámszövegek, hirdetések szövegének ellenõrzése, tanácsadás a „reklámnyelvtörvénynek” megfelelõen;
– 15 000 Ft-tól: névadási, keresztnévadási tanácsadás, névtörténet-kutatás: személynevek és helynevek történetének megismeréséhez végzett tudományos kutatómunka;
– 25 000 Ft-tól: (igazságügyi) nyelvi szakértõi munka;
– 30 000 Ft-tól: azonnali telefonos segítség nyelvhelyességi, helyesírási kérdésekben (a megrendelés órájától számítva egy hónapon át, átlag napi 5 kérdésig, havi 300 kérdésig), tartalomelemzés, gyors segítség hivatalos és más szövegek ellenõrzésében, lektorálásában (a megrendeléstõl számítva 24 órán belül egy alkalomra), hivatalos iratok érthetõségének tesztelése;
– 50 000 Ft-tól: tartalomfigyelés, sajtószemle angolul és magyarul, internetes témakeresés, hatékony kommunikáció, közéleti retorika, kommunikációs tréning, levélírás;
– 60 000 Ft/hótól: személyes nyelvi asszisztens – SEGÍTSÉG, AZONNAL!
Egy évre szóló kedvezményes ajánlat elsõsorban cégek, vállalatok, intézmények részére: személyes (mobiltelefonon, e-mailen, faxon elérhetõ) nyelvi asszisztens, aki a legrövidebb idõn belül segít megoldani a munka közben fölmerülõ nyelvi (nyelvhelyességi, helyesírási) problémákat. A Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda a fenti ajánlatot 12 hónapra 800 000 Ft+áfa áron vállalja.