Nem tiltani, de megkövetelni!
Dr. Grétsy László a készülő nyelvtörvényről
2001. augusztus 7. (MTI-Press)
- A durva vagy obszcén szavak, kifejezések mindennaposak, s a média révén betörnek otthonunkba is. A készülő nyelvtörvény azonban nemcsak ezek használata ellen lép fel majd, a tiltás helyett a józan ész és a jó ízlés erejével.
- Sokan az internetet hibáztatják, de én úgy vélem, inkább tömegtájékoztató eszközök a felelősek azért, hogy a gyerekek szókincsébe mindinkább beépülnek a trágár szavak és a durva kifejezések. Ebbe a pornográfia is belefér. Magam is támogatom azokat a civil kezdeményezéseket, amelyek megpróbálják az erőszakot, az agressziót és a szexuális aberráltságot terjesztő, hirdető vagy csak bemutató műsorokat visszaszorítani!
Grétsy László nyelvészprofesszor felelte ezt kérdésünkre. Az Anyanyelvápolók Országos Szövetségének elnökét, aki gyakran megfordul az országban egy-egy anyanyelvi őrjáraton, egyebek mellett a trágárság veszélyeiről, a készülő nyelvtörvényről, a sajtónyelvről és a divatszavakról is kérdeztük.
- Sok pedagógustól hallom, hogy a kisdiákok körében mindennapos a mosdatlan szájú beszéd, és e téren szinte tájékozottabbak a szüleiknél. Ez a "műveltség" azonban nagyon rosszat jelent. Olyan társadalomban élünk, ahol eláraszt bennünket a tömegtájékoztatás, de ügyes jelzésekkel, felvilágosítással, ötletes pedagógiai fogásokkal, a szülőkkel való tárgyalásokkal és főleg a tömegtájékoztató intézmények vezetőivel való egyezkedésekkel mégiscsak el kellene érnünk, hogy próbálják megszűrni a műsorokat. Másként agresszívak lesznek a gyerekek, és növekszik a fiatalok körében a bűnözés. Így van ez ugyan a világ számos országában, de tiltakozik bennem a jóérzés. Ma már túl vagyunk azon a korszakon, hogy prűdségből kiakadunk a trágár szavakon, ha viszont valakinek minden mondata valamilyen trágársággal végződik, akkor joggal véljük: az illető gondolkodása is ilyen alantas.
- Ám nemcsak a trágár szó, hanem az idegen szavak, kifejezések túlzott, vagy indokolatlan használata is nyelvünk elleni vétek...
- A rendszerváltás óta megnőtt az idegennyelv-tanulásra való hajlandóság. Régen az orosz nyelvvel viaskodtak a gyerekek, és nem tudtak megtanulni oroszul a középiskolában sem. Az angol nyelvet viszont nagyobb kedvvel tanulják. Beiratkoznak a tanfolyamokra és megpróbálják letenni a nyelvvizsgát. Ez dicséretes dolog. Az viszont nem tetszik, hogy az üzleti feliratok, plakátok sok helyütt angol nyelven íródtak. El kell érnünk, hogy minél többen tanuljanak idegen nyelvet, de emellett a nemzeti öntudatot is őrizni, erősíteni kell, így jó volna leérni, hogy az üzletek szlogenjében ne hemzsegjenek az idegen szavak.
- Új nyelvtörvény készül. Mire vonatkozik majd?
- A nyelvhasználatnak csak egy szűk területére: a reklámokra, az üzleti és a köztéri feliratokra. Ennek az a lényege, hogy az üzleteknek a nevén kívül minden közlendőjét magyarul is ki kell írni. Feltüntethetik angolul, svédül, hottentottául is - ez nem baj, hiszen belépünk az EU-ba és egyre nő az idegenforgalmunk -, de magyarul is meg kell jelenniük a feliratoknak. Szeretném, ha ez megvalósulna. Összpárti egyeztetés kell hozzá - szerintem ez meglesz -, hiszen semmit sem tilt, csak megköveteli azt, hogy az omlásveszély felirat ne csak angolul legyen kiírva, mert angol a fővállalkozó, hanem magyarul is, nehogy a járókelő fejére essen egy tégla.
- A nyelvfejlődés során mindig feltűntek új szokások, nyelvi jelenségek. A nyelvész mit tapasztal a harmadik évezred elején?
- Divatszavak mindig lesznek. Most például az "igazándiból" szót különösen sokan és sokszor használják. Sokak szemét-fülét bántja ugyan, de mégsem ront egy nyelven, ha itt-ott egy szót felkap a közvélemény. A "tanyasi" kifejezést is sokan elvetik. Tucatjaival kapom a leveleket, hogyan lehet ilyen otromba szót használni. A levélírók a tanyait érzik helyesnek, a tanyasit sértőnek tartják. Nem tudom, miért, hiszen ez utóbbi csak egy népies kifejezés. A szavaknak megvan tehát a maguk élete, divatja, becsülete, ugyanúgy, mint a keresztneveknek. Régen az Elemér a legszebb, legkedveltebb férfinevek közé tartozott. Ma is szép név, de nemigen adják a szülők ezt a nevet a gyerekeiknek, mert nincs divatban. Jönnek a Zsoltok, a Zsomborok, s olyan keresztnevek, amelyek korábban nem is léteztek. És - sokszor egy-egy szappanoperának köszönhetően - a szirupos, idegen mintájú keresztnevek. E téren is kell valamilyen szabályozás, de nem törvény.
- A sajtónyelvet sokan, sok helyen szidják. A professzor úr szerint milyen az újságírás nyelve?
- A helyesírás tekintetében kritikán aluli. Ez azért van, mert a számítógépes szedés óta nincs ott az a bizonyos emberi tényező. Nincs korrektor, nincs senki, aki végignézze a lapot a megjelenés előtt. A számítógép nagy áldás, de így nagy átok is. A legnagyobb példányszámú lapok is tele vannak rossz elválasztásokkal. Ha valaki viszont átnézné az oldalakat, vagy legalább a legjobb helyesírási programot végigfuttatná a cikkeken, akkor kevesebb hibával jelennének meg a cikkek. A sajtónyelv többi részéről egyébként nem ilyen elmarasztaló a véleményem. Ma is vannak jó tollú, szellemes újságírók, akik ügyesen bánnak a nyelvvel, és olykor új szavakat is alkotnak. Itt-ott terjed a szleng a nagy lapokban, a bulvársajtóban még inkább, és megjelenik az argó - sajnos a trágárság is -, mert manapság mindent szabad. Nem ezer, hanem tízezer lap van, és hiányzik az ellenőrzés. Ha valaki Magyarországon milliókat tesz az asztalra, akkor megkapja a lapalapítási engedélyt, és senki nem kérdezi meg tőle, hogy beosztottjai között akad-e legalább egyetlen személy, aki hivatalosan is ért a nyelvhez és az újságíráshoz.
Lőrincz Sándor