Daniss Győző:

Glatz Ferenc: Nem törvényre, hanem cselekvési programokra van szükség

Népszabadság 1997.07.05. 27.o.

A tanácskozás megnyitójában az MTA elnöke a nyelv dolgában is hangsúlyozta a politika és a tudomány együttműködésének fontosságát, és ismertette a nyelvvel kapcsolatos teendőkre vonatkozó tízpontos téziscsomagját. A tanácskozás után Glatz Ferenccel az anyanyelvnek a jövő században várható szerepéről beszélgettünk.

– Új reformkorban élünk. A régire, a XIX. századira az volt jellemző, hogy az ipari-technikai forradalom kisugárzott a térségünkre, szabad munkaerőt, polgárias politikai intézményrendszert kívánt, megkívánta a minél többek számára elérhető, tehát anyanyelvű – nemcsak az írásra-olvasásra-számolásra, hanem valamelyes földrajzra, történelemre, irodalomra is kiterjedő – oktatást. Mindehhez magyar szakkönyv, magyar szaknyelv szükségeltetett. A mai reformkorban hasonlóképpen gazdasági felzárkózásról van szó. Az informatika forradalmáról. Ami nem egyszerűen a számítógépet, az ismeretközvetítő technikák robbanását jelenti, hanem a tudás gyors terjedésének lehetőségét, a tudás felértékelődését. Erre fel kell készíteni az állampolgárt. A XXI. századnak pontosan, szabatosan gondolkodó emberekre van szüksége. Az ilyen gondolkodáshoz kiművelt, korszerű nyelv szükséges. Hogy ezen a legújabb, legárnyaltabb gondolatokat is kifejezni képes nyelven – anyanyelvén – az alsó fokú iskolától az egyetemekig minden diák hozzájusson a legkorszerűbb tudáshoz. Nem hiszek az abszolút többnyelvűségben. Akármelyik „nagy nyelv” elsősorban a közvetítés nyelve lesz a jövő században – bár tagadhatatlanul ezeken a nyelveken születik majd meg számos „kis nyelvű” országban fogant tudományos eredmény is.

Bizonyos vagyok abban, hogy az anyanyelv korszerűségében, használhatóságában nem az a legfontosabb, hogy hány idegen szó kerül bele, hogy hány „külföldi” fogalmat vagyunk képesek lefordítani, megmagyarítani. Ennél sokkal fontosabb a gondolkodás – természetesen a nyelvben megformálódó gondolkodás – kiművelése.

– Bármelyik nyelven vagy csakis az anyanyelven?

– Ha nem leszünk képesek a mai világot pontosan tükröző eszközzé fejleszteni a magyart, akkor a gyerekeink, unokáink más nyelven sem tudják majd szabatosan, egyértelműen kifejezni magukat, „kultúrájuk” szubkultúrává sekélyesedik. Az oktatás zöme, a hivatali ügyintézés, a törvénykezés a kis országokban a jövő században is az illető ország hivatalos nyelvén, a többség anyanyelvén zajlik majd, és azt sem hiszem, hogy a baráti, érzelmi kapcsolatok többségéből kiveszhet az anyanyelv.

– Kis országok esetében csupán az anyanyelvnek a tudása az említetteket figyelembe véve sem lehet elég a világban való boldoguláshoz. Mindez szükségessé teszi valamelyik nagy nyelv, „közlekedő” nyelv ismeretét. Hogyan lehet lefaragni abból a hátrányból, hogy míg egy világnyelvet anyanyelvének valló gyerek teljes tanulmányi idejében szaktárgyakat tanulhat, a kis nyelvű országok diákjainak kétezer-háromezer órát kell fordítaniuk már az első világnyelv elsajátítására?

– Ez nem okvetlenül hátrány! Hiszen aki megtanul egy másik nyelvet, az nemcsak szavakat meg igeragozást tanul, hanem megismer egy másik gondolkodásmódot, kultúrát is. Ráadásképpen ezután ő az anyanyelvén is szabatosabban, árnyaltabban fog majd fogalmazni, szélesebb látóhatárú lesz a világa. Az államnak, az adófizetőknek ehhez minden lehetséges intézményi és anyagi segítséget meg kell adni. Ezek a kiadások nem kicsik, de jól kamatoznak. Egyébiránt ez az anyanyelv művelésére, megtanítására is érvényes. E tekintetben azonban jókora különbségek vannak a nagy nyelvű és a kis nyelvű társadalmak, nemzetek között. Egy nagy lélekszámú országban, amelyikben sok tízmillió, talán százmillió ember is ugyanazt a nyelvet beszéli, mondjuk egy, a nyelvi pontossághoz múlhatatlanul szükséges értelmező szótár kiadása kifizetődő vállalkozás. Ahol azonban csak néhány milliós piacról van szó, az államnak is segítenie kell.

– Enyhíthet az anyagi gondokon, ha valamely ország határain kívül is élnek az ő államnyelvét beszélők.

– Ez igaz, és kiváltképpen igaz a Kárpát-medence országaira. Csakhogy az anyanyelv tudásának, használatának fontosságát még nem mindenütt ismerték fel. Említettem, hogy a tudást mindenki az anyanyelvén szerezheti meg a legkönnyebben és a legalaposabban. Tehát például nekünk érdekünk, hogy egy, a német vagy szlovák anyanyelvét jól ismerő gyerek Magyarországon is németül vagy szlovákul jusson minél több ismerethez. Így felkészülve értékesebb felnőtt lesz belőle, ha úgy tetszik, tehetősebb adófizető. Ez természetesen a határainkon kívül élő magyar anyanyelvűekre is vonatkozik.

– Akad olyan hely, ahol nyelvtörvénnyel, nyelvrendeletekkel éppen hogy akadályozzák az anyanyelv természetes életét. Mostanában nálunk is fel-felvetődik valamiféle nyelvtörvény – igaz, nem a szomszédos országok államnyelve ellen irányuló nyelvtörvény – igénye.

– Nem hiszem, hogy nekünk szükségünk lenne nyelvtörvényre. Inkább azt gondolom szükségesnek, hogy bizonyos más törvényekben jelenjen meg az anyanyelv fejlesztésének, korszerűsítésének igénye. Hogy ne lehessen a magyar állam polgáraival, az állam területén található javakkal kapcsolatos nemzetközi szerződéseket csak idegen nyelven aláírni. Hogy a reklámról szóló törvény foglalkozzon a reklámok nyelvével. Hogy az oktatással foglalkozó törvényben jelenjen meg: több időt, energiát kell fordítani az anyanyelv magas szintű beszélt és írásbeli elsajátítására. És megint nemcsak alanyról és állítmányról vagy tárgyas ragozásról van szó. Hanem arról, hogy a gyerekek okvetlenül sajátítsák el a különböző helyzetekben, különböző emberekkel való írásos vagy szóbeli gondolatcsere legjobb módját. Nyelvtörvény helyett jól végiggondolt cselekvési programokat tartok szükségesnek. Az anyanyelvű kézikönyv-irodalom, szótárirodalom fejlesztésére, a nyelv spontán gazdagodásának-szegényedésének figyelésére, az új szakmák szókincsanyagának fejlesztésére gondolok, és így tovább. Olyan programokra, amelyekben nem ideológiai szempontok tükröződnek, és nem politikai érdekek érvényesülnek, hanem amelyek anyanyelvünket felkészítik a XXI. század megkívánta igények kielégítésére.