Angolul vagy németül: kunyhó vagy kalap
Fodor István a cégérek nyelvéről
Népszabadság • 2001. október 22. • Szerző: Lejegyezte: D. Gy.

Külföldről hozzánk érkező magyar vagy más anyanyelvű nyelvészek, irodalmárok nemegyszer elképednek vagy mosolyognak, amikor meglátják rossz angolságú, sőt rossz magyarságú cégtábláinkat, óriásplakátjainkat – mondja a hosszú ideje szintén külföldön, Kölnben élő és dolgozó Fodor István, a nyelvtudomány doktora. Beszélgetésünk tárgya egy, a súlyos külpolitikai fejlemények árnyékába került, mégis sokakat foglalkoztató, a reklámok nyelvével foglalkozó, a magyar nyelv ebbéli „egyenjogúsítására” törekvő törvényjavaslat.

Magyar feliratok

– Eszményinek azt tartanám – kezdi fejtegetéseit a kutató nyelvész –, ha ezentúl a tulajdonneveken kívül minden cégtábla, plakát, reklámszöveg magyarul íródna. A szoftver-t, a hardver-t persze használhatónak vélem magam is, hiszen amikor ezekkel a fogalmakkal megismerkedtünk, nem sikerült rájuk azonnal jó magyar megfelelőt találni, és a számítógép gyors terjedésével együtt ezek már így honosodtak meg. Honosodtak meg úgy, hogy már nem software és hardware formában írjuk őket. A magyarul írt cégtáblákra természetesen ezentúl is rá lehetne írni angolul vagy más idegen nyelven az olyan tudnivalókat, amelyekre a magyarul nem tudóknak szükségük lehet.

A magyar feliratok mellett szól az is, hogy a magyar lakosságnak a kétnyelvű nemzetiségi kisebbségiekkel együtt is csak a 12 százaléka beszél valamilyen idegen nyelvet. Angolul ennél is kevesebben tudnak. Ráadásul: akik angolul vagy angolul is tudnak, netán éltek valameddig Angliában, csodálkozva olvashatnak úton-útfélen például shop-ot. Pedig Angliában, angol nyelvterületen nemigen írják ki a cipőt árusító üzletre, hogy shoe shop. Annyi van csak a cégtáblákon, hogy shoes. Magyarul is furcsa például a pékbolt felirat. Hiszen ott ugyanúgy nem kenyérsütő mestert árulnak, mint ahogyan menedzsert sem kapni a menedzser vagy manager shop-ban. De a shop-nak legalább pontos az értelmezése, és legalább helyesen írják!

Helyesírási hibák

Mit kezdjünk azonban azzal a pizza hut-tal, amelyik fölé egy kalapot rajzoltatott a cégtábla megrendelője? A hut angolul kunyhót, bódét jelent. A felirat ennyiben „rendben van” – bár magyarul a pizzakunyhó-nál, pizzabódé-nál szerencsésebb lenne például a pizzakuckó. Ahogyan a toy farm-nál is jobb a játékfarm vagy kiváltképpen a játékkuckó. És visszatérve a pizza hut kalapcégérére: a hut németül valóban kalapot jelent – ennek a kalapnak azonban az égvilágon semmi köze sincs a pizzasütő helyhez. Mi történhetett? Valaki nem tudta, hogy milyen nyelven kell olvasni a hut-ot. További gond, hogy a hut betűsort másképpen – á-ba hajló magánhangzónak – kell ejteni, ha angol és másképpen – u-nak –, ha német szövegben szerepel.

A bizonyosan angol szavak esetében sem egyforma a kiejtés az angolul nem, vagy nem jól tudók körében – ebből pedig értelmezési zavarok támadhatnak. A nem pontos tudás még írásban is okozhat zavarokat vagy teremthet furcsa helyzeteket. Néhány éve egy budapesti nyelviskola kapuján rossz angol feliratot láttam. Bementem, hogy az érin-tettek figyelmét felhívjam a hibára. Egy magyarul nem tudó amerikai tanárnőnek mondtam el a gondomat, mire ő azzal válaszolt: „Azt hittem, hogy az a szó magyar!”. És hadd idézzek egy anekdotát: egy angolul gyengén beszélő honfitársunk angolul igyekezett fölolvasni előadását egy nemzetközi tanácskozáson. Utána lelkendez-ve rohant hozzá angol kutatótársa: „Nem is tudtam, hogy a magyar nyelv ennyire hasonlít az angolhoz!”.

Az pedig felháborító, hogy a magyar feliratú cégtáblákon, plakátokon, hirdetésekben is vannak helyesírási, nyelvhelyességi hibák. Elég csak az elemes bútorbolt-ot említeni – ez helyesen elemes bútorok boltja, elemesbútor-bolt vagy egyszerűen: elemes bútorok.

Nyelvi közömbösség

A szinte korlátlanul Magyarországra áramló idegen, főként angol szavakkal, kifejezésekkel a legnagyobb bajom az, hogy megnehezítik az itt élők közötti nyelvi érintkezést. Írásban a megérthetetlenség, szóban ezen kívül a hangrendszerünkbe nehezen beleillő kiejtés, a sokféle kiejtési változat miatt.

Nyelvünk elhalásától természetesen nem kell tartanunk, bár a határainkon kívül élő magyarság egy részének nyelve veszélyeztetett állapotban van. A nyelvművelőkre azonban nagy feladat vár: a magyaron belüli pontatlanságok, tévedések, stílustalanságok elleni küzdelmen kívül fel kell lépniük, lépnünk a fölösleges idegen elemek, elsősorban a legnagyobb számban jelentkező anglicizmusok ellen. Nehezíti a helyzetet, hogy a mai társadalom, az értelmiség is – szemben a XIX. század első felének, a reformkornak nyelvújító, nyelvápoló buzgalmával – az anyanyelv dolgában közömbösnek látszik.

Visszatérve a kiindulópontunkhoz: ha én dönthetnék, megadóztatnék minden cégtáblát, reklámfeliratot – de azon nyomban elengedném mindazok adóját, akik magyarul vagy magyarul is feltüntetik, hogy mit árulnak, mire hívják föl honfitársaink figyelmét.