Hazán kívül, mondom. Házon kívül, pontosít. Hazán kívül, mondom még egyszer, és nem azért, mert mellemen a díszmagyar zsinórját szeretném döngetni, csupáncsak azért, mert érzem, hogy a hajam (nagyképű túlzás) szép lassan égnek meredt a következők hallatán: „X. úr házon kívül van, jelenleg mítingel, hagyjon neki nótot, esetleg keresse a hendin!” Pedig az ember már erősen szokva van a prezentációhoz, a brénsztorminghoz, a tímmunkához, a gazdasági, politikai életben mindennapossá vált innovációról, reálértékről és mondjuk az imázsépítésről már nem is beszélve.

Ha így dörgölőzik az élet a mintát adó, nyugati kultúrához, miért gondoljuk, hogy a kereskedelem és csatolt része, a reklám kevésbé akar kellemkedni? Plázába járunk soppingolni, keressük a liposzómásat vagy a dermoprotektorosat, és közben nem feledjük, hogy Let’s make things better, esetleg Connecting people; nem sorolom.

Én mondjuk már azt sem értem, miért jó egy kereskedőnek, ha fölényesen shopnak nevezi csöppnyi élelmiszerboltját, pubnak szerény ivóját. Kit akar becsalogatni, és kit szeretne kívülrekeszteni? Miért kell a bevásárlóközpontokat gőgösen plázáknak keresztelni, esetleg City Centernek? Kiváltképp akkor, amikor a felmérések szerint a magyar lakosság 88 százaléka nyelvtudás híján értelmezni sem tudja a pöffeszkedő feliratokat, azaz egy-egy idegen üzletnév vagy reklám láttán bután néz ki a fejéből, tétován nyomja le a bolt ajtajának kilincsét vagy olyan arccal bámulja a televíziót, mint aki lábon hordta ki az agyhalált.

Na de.

Vége a fölényeskedésnek, a nagyképűsködésnek, mert az év első napján, némi közéleti és parlamenti huzakodást követően életbe lépett az a törvény, amely szerint az újságokban, a rádió- és televízióműsorokban, az óriásplakátokon, a középületeken, a közterületeken, valamint a tömegközlekedési eszközökön megjelenő, idegen nyelvű reklámok és tájékoztató feliratok alá minden esetben oda kell írni az ott szereplő szavakat, mondatokat magyarul is.

Állítólag a törvény betartására ügyelő Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség feliratértelmező kommandói néhány napja a reklámtáblák, neonfeliratok körül cirkálnak, néha meg-megállnak, állukat masszírozzák, és tűnődnek. Azon például, hogy a nonstop az külföldiül van vagy sem. Meg azon, hogy a „Mobil WC kölcsönzés” a törvény szellemében hogyan értelmezendő. Az Euro Center bevásárlóközpontból az Euro-t vakarják le vagy a Centert? A Duna Plaza esetében a Plazát bevásárlóközpontra kell cserélni vagy a Plaza ezúttal a név része, amit érintetlenül kell hagyniuk? A hotel felirat maradhat-e? És az Autó HIFI felirat?

Állítólag a kereskedők egy része nem is tud a rendeletről, aki mégis, az szörnyülködik, és ebben a pillanatban még azt sem tudja, miképpen oldja meg a házi feladatot, a legtöbb reklámszakember és bolttulajdonos azonban nem is foglalkozik vele. Nyelvet ölt a nyelvtörvényre, mert tudja: kitalálói sem gondolták komolyan, hogy az ostobaságot ilyen könynyen vissza lehet tuszkolni a palackba. Még ha a nyelvőrök éjjel nappal bírságolnak, és földig lóg a nyelvük, akkor sem.