MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/4899.
számú
törvényjavaslat

a magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról

Előadó: dr. Dávid Ibolya
Igazságügy - miniszter

Budapest, 2001. augusztus

2001. évi ........törvény
a magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról

A magyar nyelv a magyar nemzet egyik legfontosabb alkotása, élő közege, amely a magyar kultúra és tudomány legfőbb hordozója. A magyar nyelv védelme a nemzet jövőjének is záloga, ezért a ma élő nemzedékek közös felelőssége a nyelvi környezet épségének megtartása és az utódokra való átörökítése, a nyelv egészséges alkalmazkodóképességének fenntartása.

A magyar nyelv - a magyarság hagyományos befogadó gondolkodásmódjának megfelelően - mindig is kész volt a külső hatások befogadására és azok saját képére formálására. Nyelvünk számtalan kifejezése hű tükre a magyar nemzet történelmi útjának, a honfoglalást megelőző nyelvfejlődés állomásaitól az államalapítást követően a középkori európai kultúra közös forrását jelentő latin nyelvűség meghatározó szerepén át a magyar nyelv tudatos formálására, a modern magyar nyelv megteremtésére irányuló XIX. századi nyelvújításig.

A legutóbbi évtizedekben bekövetkezett technikai fejlődés a távközlés és a tömegtájékoztatás olyan új lehetőségeit bontakoztatta ki, amelyek jelentős hatással vannak minden nemzet nyelvére. Az ennek folytán állandóvá vált idegen nyelvi hatások olyan méreteket öltöttek, amelyekkel a magyar nyelv egészséges önfejlődése, szűrőképessége és átformáló ereje csak nehezen képes lépést tartani. Miközben tehát a nyelv fejlődése elengedhetetlen igény, azonközben a nemkívánatos hatások ellensúlyozása törvényhozási lépéseket is sürget.

Az Alkotmány 61. §-ában biztosított információszabadság tényleges gyakorlásának is elemi feltétele, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárainak lehetőségük legyen a hozzájuk címzett, közérdeklődésre számot tartó közlemények magyar nyelven való befogadására.

A magyar nyelv védelme olyan közérdek, amelynek előmozdítása megkívánja a társadalom, különösen a gazdasági szereplők és a közélet megkülönböztetett figyelmét.

Az Országgyűlés ezért a magyar nyelv megóvása, az információszabadság alkotmányos joga nyelvi hátterének biztosítása érdekében a következő törvényt alkotja:

A gazdasági reklámok és az üzletfeliratok nyelvi követelményei

1. §

(1) Magyar nyelven kiadott sajtótermékben, magyar nyelvű rádió-, illetve televízióműsorban, továbbá szabadtéri reklámhordozón közzétett, a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvényben (a továbbiakban: Grtv.) meghatározott gazdasági reklámban a reklám szövegét - a vállalkozás neve, megjelölése, illetve az árujelző kivételével -, ideértve a jelmondatot (szlogent) is, magyar nyelven meg kell jeleníteni, függetlenül a közzététel módjától.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott követelmény teljesíthető úgy is, hogy - ugyanazon reklámban - az idegen nyelvű szövegen (szövegrészen) kívül annak magyar nyelvű megfelelőjét is megjelenítik, legalább ugyanolyan jól érzékelhetően, valamint legalább ugyanolyan méretben, mint az idegen nyelvű szöveget (szövegrészt).

(3) A magyar nyelven kiadott sajtótermék idegen nyelvű részeiben, mellékletében vagy különkiadásában, valamint az idegen nyelvű rádió-, illetve televízió-műsorban, továbbá azt közvetlenül megelőzően vagy követően közzétett reklámra az (1) bekezdésben foglalt követelményt nem kell alkalmazni.

2. §

(1) Az üzlet feliratain az üzlet elnevezését - a vállalkozás neve és a vezérszó kivételével -, valamint az üzletben, illetőleg az üzlet kirakatában a fogyasztók védelméről szóló 1997. évi CLV. törvényben meghatározott fogyasztók tájékoztatását szolgáló közleményeket magyar nyelven meg kell jeleníteni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott követelmény teljesíthető úgy is, hogy ugyanazon feliraton az idegen nyelvű szövegen (szövegrészen) kívül annak magyar nyelvű megfelelőjét is megjelenítik, legalább ugyanolyan jól érzékelhetően, valamint legalább ugyanolyan méretben, mint az idegen nyelvű szöveget (szövegrészt).

Egyes közérdekű közlemények nyelvi követelményei

3. §

(1) A közterületen, a középületeken, a mindenki számára nyitva álló magánterületen és épületeken elhelyezett, a polgárok tájékoztatását szolgáló, valamint a Magyarországon nyilvántartásba vett közforgalmú közlekedési eszközökön elhelyezett, az utasoknak a közlekedésbiztonsággal, illetve a közforgalmú közlekedési eszközök igénybevételével összefüggő tájékoztatását szolgáló - a gazdasági reklámtevékenység körén kívül eső - közleményeket tartalmazó feliratok szövegét magyar nyelven meg kell jeleníteni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott követelmény teljesíthető úgy is, hogy ugyanazon feliraton az idegen nyelvű szövegen (szövegrészen) kívül annak magyar nyelvű megfelelőjét is megjelenítik, legalább ugyanolyan jól érzékelhetően, valamint legalább ugyanolyan méretben, mint az idegen nyelvű szöveget.

Eljáró hatóságok

4. §

(1) Az 1. §-ban foglalt követelmények érvényesülését a fogyasztóvédelmi felügyelőség ellenőrzi. Ha az ellenőrzés során e törvény előírásait sértő reklámot észlel, a Grtv-ben meghatározott jogkörében eljárva intézkedik a jogsértő állapot megszüntetéséről.

(2) A 2. §-ban foglalt követelmények érvényesülését az üzlet működési engedélyét kiadó jegyző ellenőrzi. Ha az ellenőrzés során e törvény előírásait sértő magatartást észlel, a hatáskörére és az eljárására irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően eljárva intézkedik a jogsértő állapot megszüntetéséről.

(3) A 3. §-ban foglalt követelmények érvényesülését

a) a felirat helye szerint illetékes jegyző, a fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat jegyzője az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) előírásai szerint,

b) közforgalmú közlekedési eszközön elhelyezett felirat esetén a közlekedési eszközt üzemeltető szervezet székhelye szerint illetékes területi közlekedési felügyelet a hatáskörére és eljárására irányadó jogszabályi rendelkezések szerint

ellenőrzi és e törvény előírásait sértő felirat észlelése esetén intézkedik a jogsértő állapot megszüntetéséről.

Értelmező rendelkezés

5. §

E törvény alkalmazásában a meghonosodott idegen nyelvű kifejezések nem minősülnek idegen nyelvű szövegnek. Ha valamely idegen nyelvű kifejezés meghonosodottsága tekintetében kétség merül fel, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének állásfoglalása irányadó, amelyet az eljáró hatóság az Áe. rendelkezései szerint szerez be.

Záró rendelkezések

6. §

(1) Ez a törvény a kihirdetésétől számított 60. napon lép hatályba.

(2) A törvény hatálybalépése előtt közzétett, az 1. § hatálya alá eső reklámokra a törvény előírásait a hatálybalépést követő 120. naptól kell alkalmazni. Ezen időpontot követően a törvény hatálybalépése előtt közzétett reklám csak e törvény előírásainak megfelelő megváltoztatása (kiegészítése) esetén tehető közzé, illetőleg tartható fenn a reklám közzététele a továbbiakban.

(3) A törvény hatálybalépése előtt elhelyezett, a 2. § hatálya alá tartozó, az üzlet elnevezését megjelenítő, valamint a fogyasztók tájékoztatását szolgáló más feliratokat, illetőleg a 3. § hatálya alá tartozó feliratokat legkésőbb a hatálybalépést követő egy év elteltével e törvény előírásainak megfelelően kell megváltoztatni (kiegészíteni) vagy kicserélni.

(4) Az e törvényben meghatározott követelmények nem érintik a nemzeti és etnikai kisebbségek külön törvényben biztosított, a helység- és utcaneveknek, a közhivatalok és a közszolgáltatást végző szervek elnevezését feltüntető táblák feliratainak, illetve az e szervek működésére vonatkozó közleményeknek kisebbségi nyelven való feltüntetésére vonatkozó jogait.

(5) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény 14. §-ának (3) és (4) bekezdése a hatályát veszti.

INDOKOLÁS

a magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról szóló törvényjavaslathoz

Általános indokolás

A hazánkban, illetve a határon túl élő magyar tudósokat tömörítő Magyar Professzorok Világtanácsa, valamint nyelvvédő civil szervezetek kezdeményezték egy olyan törvényi szabályozás megalkotását, amely a terjedőben lévő, a magyar nyelvet rontó idegen nyelvi hatások ellensúlyozására alkalmas, és elsősorban a reklámok területén határozna meg nyelvi követelményeket. Ugyanakkor kifejezték azon állásfoglalásukat, hogy nem lenne kívánatos egy kirekesztő célzatú ún. "nyelvtörvény".

Az elmúlt évtized tapasztalatai egyértelművé tették, hogy a világpiac részévé vált Magyarországon a globalizációs folyamatok mellékhatásaként jelentkező, nyelvromlást előidéző tendenciák ellen törvényi eszközökkel is szükséges fellépni. Mivel a nemkívánatos idegen nyelvi hatások a legerőteljesebben a gazdasági életben, elsősorban a reklámtevékenységben mutatkoznak meg, e területen indokolt az állami szabályozás eszközeit alkalmazni az említett hatásokat ellensúlyozása érdekében. Ugyancsak számottevő káros befolyása van a nyelvében élő nemzetre az üzletfeliratok, illetve a közélet színterein megjelenő feliratok nyelvi színvonalának, egyre szaporodó idegennyelvű szóhasználatának.

A Kormány a valós társadalmi igényt tükröző kezdeményezéssel egyetértve készítette elő a törvényjavaslatot, amelybe bevonta a nyelvészettudomány kiemelkedő képviselőit is. A Javaslat megközelítésmódja figyelemmel van részint a gazdasági érdekekre, részint az idegenforgalom szempontjaira, ezért nem tiltó, hanem kiegészítő jellegű követelményeket állapít meg. Nem tiltja meg az idegen nyelvű kifejezések használatát, hanem azt követeli meg, hogy a reklámokon, feliratokon idegen nyelvű kifejezés, szövegrész akkor használható, ha ugyanott annak magyar nyelvű megfelelőjét is megjelenítik, legalább ugyanolyan terjedelemben.

A Javaslat az előírt kötelezettségek teljesítésének ellenőrzésével összefüggő hatáskört a fogyasztóvédelem szervezetéhez, a közlekedési hatósághoz, illetőleg a települési önkormányzat jegyzőjéhez telepíti. Az említett hatóságok a hatáskörükre irányadó jogszabályi rendelkezések szerint járnak el, beleértve a végrehajtásra, a kötelezettségek kikényszerítésére vonatkozó előírásokat is, ezért azt a Javaslat külön nem szabályozza.

A Javaslat a nyelvi követelmények bevezetésével óhatatlanul együtt járó költségek csökkentése érdekében méltányosan állapítja meg az alkalmazkodáshoz szükséges átmeneti idő mértékét: a reklámok esetében a törvény hatálybalépését követő 120 nap után, a feliratok esetében egy év elteltével kötelező a kicserélés vagy a megfelelő kiegészítés, ha a reklám vagy felirat nem felel meg a törvény követelményeinek.

A Javaslattal a Magyar Tudományos Akadémia és az önkormányzati érdekképviseleti szervezetek egyetértenek. A Magyar Reklámszövetség úgy foglalt állást, hogy bár egyetért a Javaslatban megjelenő célkitűzésekkel, azonban törvényi szabályozás helyett a reklámszakma önszabályozását, illetve a Kormánnyal és az MTA-val közös cselekvési program kidolgozását tartja szükségesnek.

A Kormány álláspontja e kérdésben az, hogy a rendkívül mértéktartóan meghatározott törvényi szabályozás széles mozgásteret hagy a szakmai önszabályozásra, ezért a kétféle szabályozás megfelelően kiegészítheti egymást, de az önszabályozás nem helyettesítheti a törvényi rendezést.

A Javaslat a széleskörű, tiltó jellegű beavatkozások helyett az idegen nyelvi hatások legérzékenyebb területein állapít meg betartható és a különböző érdekeket messzemenően figyelembe vevő követelményeket, ezért a Javaslat szerinti szabályozás hatékony eszköze lehet a magyar nyelv védelmének.

Részletes indokolás

Az 1-3. §-hoz

A Javaslat mindazokon a területeken, ahol a gazdasági reklámtevékenység során szöveges - akár írott, akár szóbeli - közlés útján történik a reklám közzététele (a magyar nyelvű sajtótermékekben, rádió- és televízióműsorban, illetve bármilyen szabadtéri reklámhordozón), főszabályként kötelezővé teszi a magyar nyelv használatát. Ezzel a reklámot közzétevő személyek és szervezetek részére elsődleges kötelezettséget állapít meg a magyar nyelv használatára.

Ugyanakkor figyelemmel van a Javaslat arra is, hogy az elmúlt évtizedben Magyarország idegenforgalma jelentősen megnőtt és az évente több millió külföldi látogatja meg az országot. Erre tekintettel lehetővé teszi a reklámtevékenység során a magyar nyelv használatának olyan módját, amely mind a magyar közönség, mind pedig a külföldiek számára előnyös. A nyelvhasználati követelmény ezért teljesíthető azzal is, ha a reklám idegen nyelvű szövegén (szövegrészein) kívül annak magyar nyelvű változata is megjelenik, feltéve, hogy a magyar nyelvű szöveg legalább ugyanolyan jól érzékelhető, valamint legalább ugyanolyan méretű, mint az idegen nyelvű szöveg (szövegrész).

Természetesen a Javaslat ezen előírása minden egyes reklámra nézve követelmény, amely ezért nem teljesíthető azzal, ha az azonos tartalmú reklámok közül egyeseken kétnyelvű szöveg szerepel, a többin pedig csak az idegen nyelvű szöveg.

A "magyar nyelvű megfelelő" természetesen nem jelenti minden esetben a tükörfordítás követelményét, adott esetben az - az információtartalom jellegével összhangban lévő - magyarítás is lehet. Így pl. a reklámeszközök közé tartozó ún. szlogen (jelmondat) esetében a lefordíthatatlan szójáték hasonló magyar szójátékkal is helyettesíthető.

A Javaslat megállapítja az értelemszerű kivételeket, ahol a reklám megcélzott közönségére tekintettel nem indokolt a nyelvi követelmények érvényesítése. Ezek közé tartoznak a magyar nyelvű sajtótermék idegen nyelvű részeiben, mellékleteiben, az idegen nyelvű rádió és televízió-műsorokban, illetve azokat közvetlenül megelőzően és követően közzétett reklámok (1. §).

A Javaslat az üzletek feliratain is főszabályként megköveteli a magyar nyelvű szöveget, mind az üzlet elnevezésének, mind a fogyasztók tájékoztatását szolgáló információk megjelenítése tekintetében. Ez a követelmény azonban - a reklámokhoz hasonlóan - az idegen nyelvű szöveg (szövegrész) magyar nyelvű változatának feltüntetésével is teljesíthető. Kivételként szerepel ez alól a vállalkozás neve és annak rövidített formája, a vezérszó, amelyeknél értelemszerűen nem alkalmazható e követelmény (2. §).

A törvényi szabályozás harmadik köreként a Javaslat a közterületeken, középületeken, valamint a mindenki számára nyitva álló magánterületeken és épületeken elhelyezett, a polgárok tájékoztatását szolgáló közleményekre, illetőleg a közforgalmú közlekedési eszközökön az utasoknak a jármű igénybevételére és a közlekedésbiztonságra vonatkozó tájékoztatását tartalmazó - a gazdasági reklámtevékenység fogalmi körén kívül eső - feliratokra nézve állapítja meg ugyanazokat a követelményeket, amelyek a reklámok, illetve üzletfeliratok tekintetében érvényesülnek (3. §). Az ilyen feliratok közé sorolhatók például a közterületeken elhelyezett vagy a középületeken, illetve azon belül kifüggesztett útbaigazító feliratok, vagy bármilyen szöveges tájékoztatást tartalmazó, információs célú táblák stb.

A 4. §-hoz

A Javaslat a reklámok nyelvi követelményei betartásának ellenőrzési jogkörét a fogyasztóvédelmi felügyelőségekhez telepíti, arra tekintettel, hogy a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (Grtv.) szerint a gazdasági reklámtevékenységre vonatkozó rendelkezések betartásának ellenőrzését a fogyasztóvédelmi felügyelőségek látják el és e jogkörükben lefolytatják az e rendelkezések megsértése miatti eljárásokat. A reklámfelügyeleti eljárás keretében a fogyasztóvédelmi főfelügyelőség elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését, megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását, illetve bírságot szabhat ki a jogsértővel szemben. A bírság többszörös jogsértés esetén halmozottan is kiszabható. A Javaslat erre tekintettel a fogyasztóvédelmi felügyelőség eljárását nem szabályozza, mert azt a Grtv. megfelelően rendezi.

Az üzletfeliratokkal kapcsolatos ellenőrzési jogkört a Javaslat a települési önkormányzat jegyzőjéhez telepíti, figyelemmel arra, hogy a jegyző adja ki az üzletek működési engedélyét. A jegyző - kereskedelmi hatósági hatáskörében eljárva - a jövőben az általa engedélyezett üzletek feliratainak a Javaslat által megállapított nyelvi követelményei betartása felett is őrködik. Eljárása során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvénynek (Áe.) a hatósági ellenőrzésre és a végrehajtásra vonatkozó rendelkezései irányadók. Ezek megfelelő eszközöket biztosítanak mind az ellenőrzésre, mind a kötelezettségek kikényszerítésére (pl. többszörösen kiszabható, 100 ezer forintig terjedő végrehajtási bírság, az elmulasztott kötelezettségnek a kötelezett költségére és veszélyére való elvégeztetése stb.)

A 3. §-ban szabályozott, közérdekű közleményeket tartalmazó feliratok ellenőrzésének hatásköre megoszlik a Javaslat szerint a területi közlekedési felügyelet és a jegyző között, olymódon, hogy az előbbi a közforgalmú közlekedési eszközökön elhelyezett nem reklámcélú feliratok tekintetében jár el, míg a többi felirat a jegyző hatáskörébe tartozik. Eljárásukra e körben a közlekedési jogszabályok, illetőleg az Áe. szabályai irányadók.

Az 5. §-hoz

A Javaslat a meghonosodott idegen nyelvű kifejezéseket nem tekinti idegen nyelvű szövegnek, így e kifejezésekre nem vonatkozik a magyar nyelvű kiegészítés követelménye. Fölöslegesen szigorú előírás lenne a meghonosodott szavak esetében is érvényesíteni e követelményt, hiszen nyelvünk számtalan kifejezése idegen eredetű. Annak érdekében azonban, hogy erre hivatkozással ne lehessen megkerülni a törvény előírásait, a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ha e tekintetben kétség merül fel, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének állásfoglalása az irányadó. E szervezet szakértői közreműködése biztosítja, hogy a Javaslat tárgykörébe tartozó reklámok és feliratok nyelvi követelményeit magas tudományos színvonalon és egységes szemlélettel lehessen érvényesíteni az esetleges hatósági eljárások során.

A 6. §-hoz

A Javaslat tekintettel van arra, hogy a Javaslatban előírt követelmények megvalósítása hosszabb felkészülési időt igényelhet, illetve költségekkel is járhat. Ezért a Javaslat a hatályba lépését követően olyan átmeneti időket állapít meg, amely alkalmas a felmerülő költségek csökkentésére is. Így a törvény hatálybalépése előtt közzétett reklámok esetében a Javaslat követelményeit 120 nap elteltével kell teljesíteni. Ez az időtartam a rövid ideig, néhány hónapig "élő" reklámok többsége esetében lehetővé teszi, hogy a hatálybalépés előtt közzétett reklámoknál ne legyen szükség a kiegészítésre vagy a cserére.

A feliratok esetében, amelyek tartósabb jellegűek, mint a reklámok, a Javaslat egy évi átmeneti időt határoz meg. Ez az időtartam elégséges felkészülési időt jelent a megfelelő minőségű csere vagy kiegészítés előkészítésére, a szükséges fedezet képzésére. A Javaslat emellett minőségi követelményeket nem határoz meg a feliratokkal kapcsolatban, így minden arra kötelezett a rendelkezésére álló anyagi erővel arányos módon tehet eleget a Javaslat követelményeinek. A Javaslat tehát méltányos és az érintettek érdekeit figyelembe vevő módon állapítja meg a Javaslat követelményrendszerének bevezetését.

A Javaslat továbbá kimondja, hogy a benne foglalt követelmények nem érintik a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben biztosított, a kisebbségi nyelven feltüntetendő feliratokra vonatkozó jogokat. A Javaslat ezzel is hangsúlyozza, hogy nem követ kirekesztő, kisebbségellenes célokat.