OTB 1-08/2001.
OTB 1-66/1998-2002.
Jegyzőkönyv
az Országgyűlés
oktatási és tudományos bizottságának
2001. augusztus 29-én, szerdán, 13 órai kezdettel
a Képviselői Irodaház V. emelet 532-535. számú
üléstermében megtartott üléséről
2
Napirend:
1. Tájékoztató a kormány II.
félévi, oktatást és tudományt érintő jogalkotási
programjáról.
Előadó: Gál András Levente, az Oktatási Minisztérium
közigazgatási államtitkára
2. A magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról szóló T/4899. számú törvényjavaslat (általános vita)
3. A bizottság II. félévi munkatervének egyeztetése
4. Egyebek
Elnököl: Lezsák Sándor (MDF), a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezetők: Ipacs Tiborné és Molnár Emese
3
Az ülés résztvevői
A bizottság részéről:
Lezsák Sándor (MDF), a bizottság elnöke
Révész Máriusz (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Gubicza Tibor (Fidesz)
Pánczél Károly (Fidesz)
Dr. Pósán László (Fidesz)
Sági József (Fidesz)
Dr. Sáringer Gyula (Fidesz)
Tóth Ferenc (Fidesz)
Dr. Bazsa György (MSZP)
Csige József (MSZP)
Csizmár Gábor (MSZP)
Dr. Dán János (FKGP)
Danka Lajos (FKGP)
Vincze László (FKGP)
Balczó Zoltán (MIÉP)
Helyettesítési megbízást adott:
Kádas Mihály (Fidesz) Sági Józsefnek (Fidesz)
Kiss Péter (MSZP) Csizmár Gábornak (MSZP)
Szabados Tamás (MSZP) Csige Józsefnek (MSZP)
Szilágyi Péter (MSZP) dr. Bazsa Györgynek (MSZP)
Danka Lajos (FKGP) távollétében dr. Dán Jánosnak (FKGP)
4
Meghívottak:
Gál András Levente
közigazgatási államtitkár (Oktatási Minisztérium)
Farkas Krisztina miniszter tanácsadó (Oktatási Minisztérium)
Lagundi Norbert főosztályvezető (Oktatási Minisztérium)
Soós Attila osztályvezető (Oktatási Minisztérium)
Dr. Vágvölgyi Péter főosztályvezető (Igazságügyi
Minisztérium)
Dr. Balázs Géza, az Magyar Tudományos Akadémia nyelvi
bizottságának titkára
Csöndes Mária (Magyar Tudományos Akadémia)
Dr. Deme László, a nyelvtudomány doktora
15
(Szünet: 13.53 - 13.57 óráig.)
ELNÖK: Tisztelt bizottság,
folytatjuk a munkát. Megkérdezem, hogy az igazságügyi
tárcától jelen lévő, a kormány képviselőjeként
ideérkező dr. Vágvölgyi Péter jelen van-e. (Dr.
Vágvölgyi Péter jelzi jelenlétét.) Jó napot kívánok!
Tisztelt Bizottság! Jó két hete kaptuk meg a T/4899. sorszámot viselő
nyelvvédelmitörvény-tervezetet. Arról kell döntenünk, hogy
általános vitára alkalmasnak tartja-e a bizottság a
törvénytervezetet. A kormány képviselőjén kívül
köszöntöm a körünkben megjelent Deme professzor urat és
Balázs Géza urat. Megkérdezem, van-e még valaki, aki
ehhez a törvénytervezethez érkezett. (Senki nem
jelentkezik.) Nincs, köszönöm
szépen.
Akkor kérem röviden megindokolni a törvénytervezetet, azt
követően a kérdések, észrevételek jönnek. Parancsoljon!
16
DR. VÁGVÖLGYI PÉTER (Igazságügyi
Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt bizottság,
Vágvölgyi Péter, az Igazságügyi Minisztérium közjogi
kodifikációs főosztályának a vezetője vagyok. Az itt fekvő
törvényjavaslat benyújtásának okait röviden a
következőkben foglalnám össze:
Az elmúlt években a technikai fejlődés új lehetőségeket
nyújtott a távközlés, a tömegtájékoztatás területén.
Ennek alapvetően természetesen pozitív következményei
voltak, ugyanakkor negatív jelenségek is tapasztalhatók e
tárgykörben. Ezek közé tartozik az, hogy a különböző reklámokban,
üzletfeliratokban és egyébként a közéletünket
gyakorlatilag elárasztották a lakosság széles körének
tájékoztatását szolgáló tájékoztató táblákon az idegen
nyelvű kifejezések. Hovatovább ez olyan méreteket öltött
már, hogy veszélybe került az az alkotmányos alapjog, amely
tulajdonképpen a közérdekű információhoz való hozzájutás
jogát jelenti, aminek nyilvánvalóan előfeltétele az, hogy a
magyar lakosság az anyanyelvén fogadhassa be azokat az
információkat, amelyeket a széles közvélemény tájékoztatására kívánnak
megjelentetni. Ez az egyik alapvető és legfontosabb indoka
ennek a törvényjavaslatnak.
Nagyon fontos hangsúlyozni azt, hogy a törvényjavaslat
megpróbálta arra a körre szorítani a normatív
rendelkezéseket, amely körben ezek a nyelvrontó hatások a
leginkább érzékelhetőek: alapvetően a gazdasági szféra, a
reklámhordozók, illetőleg a különböző üzleti
elnevezések, feliratok és a tömegtájékoztatást szolgáló
egyéb feliratok. Ez nem egy kirekesztő jellegű szabályozás,
és ez nemcsak egy jól
hangzó szlogen, hanem a törvényjavaslat konkrét
rendelkezéseiben is tetten érhető. A lényeg az, hogy az itt
megjelölt területeken az idegen nyelvű megjelenítést nem
zárja ki, tehát magyar nyelven kell megjeleníteni, de ez nem
kizárólagos, a követelménynek úgy is eleget lehet tenni,
hogy a magyar nyelv gyakorlatilag kiegészítésként jelenik
meg, tehát az idegen nyelvű megjelenítés mellett ugyanolyan
méretben, ugyanolyan érzékelhető módon magyar nyelven is meg
kell jeleníteni a gazdasági reklámokat, függetlenül attól, milyen reklámhordozón
jelennek meg. Természetesen ugyanezek a követelmények
vonatkoznak a közterületeken, középületekben elhelyezett
tájékoztató táblákra, és gyakorlatilag az egyéb, a
lakosság széles rétegének szóló tájékoztatókra.
A törvényjavaslat egy olyan szabályozást kíván
megvalósítani, amely nyilvánvalóan kellőképpen rugalmas is.
Tudomásul kell venni, hogy vannak olyan kifejezések a magyar
nyelvben, amelyek nyilvánvalóan idegen eredetűek, de már
meghonosodtak, tehát ezeket nyilván nem kell külön szabályozni. Illetőleg annak
érdekében, hogy ne legyen megkerülhető az itt felsorolt
követelményrendszer, ezért a Magyar Tudományos Akadémia
Nyelvtudományi Intézetének állásfoglalása az irányadó
azokban az esetekben, amikor kétség merül fel, hogy
meghonosodott idegen kifejezésről, szófordulatról van-e szó
vagy sem.
A törvényjavaslat rendelkezik az eljáró hatóságokról,
amelyek ezeket a követelményeket ellenőrzik: a
Fogyasztóvédelmi Felügyelőség a reklámok tekintetében,
illetőleg a jegyzők, valamint általában az üzletekkel kapcsolatos
engedélyezési jogkör keretében, az üzletfeliratok
tekintetében. ezen túlmenően általában a közérdekű
tájékoztatást tartalmazó feliratok esetében szinten a
jegyző. A közforgalmi közlekedési eszközön a
közlekedés-biztonsággal és egyéb ilyen tájékoztatókkal
kapcsolatban pedig a Területi Közlekedési Felügyelet az,
amely a rávonatkozó szabályok szerint ellenőrzi ezeknek a
követelményeknek a betartását, és szükség esetén fellép
a jogsértő állapot megszüntetéséért. Adott esetben ez bírságolási jogkört is jelent,
illetőleg a kötelezett költségére el lehet végezni bizonyos
esetekben a megfelelő kiegészítést.
17
Itt tehát kifejezett
szabályozást a törvényjavaslat nem tartalmaz, hanem a
vonatkozó törvényi szabályokra utal, amely az
eszközrendszert ezeknek az ellenőrző hatóságoknak megadja.
Még két lényeges dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az
egyik az, hogy természetszerűen ez nem egy nyelvtörvény a
szó hagyományos értelmében, amely Európának különösen
ezen a részén elég rosszízű, tehát nem egy kirekesztő
szabályozás. Ezt aláhúzandó, a törvényjavaslat maga
kifejezetten rendelkezik arról, hogy ez a törvény nem érinti
a nemzeti kisebbségi nyelven megjelenő feliratokat és az ezzel
kapcsolatos törvényi kötelezettségeket. Másfelől, ami
szintén nagyon lényeges, az az, hogy megfelelő átmeneti
szabályokat állapít meg arra, hogy a törvényi
követelményeknek megfelelhessenek az érintettek. Tehát a
megfelelő felkészülési idő biztosítása, illetőleg a
költségek csökkentése érdekében, például a reklámok tekintetében egy négyhónapos
átmeneti időszak van, egyéves az egyéb feliratok
tekintetében, ilyen módon ezek jelentősen csökkenthetik,
adott esetben fölöslegessé tehetik az ezzel járó
költségeket.
Amit még végezetül szeretnék elmondani, hogy itt egy nagyon
széles körű egyeztetés volt, olyannyira, hogy tulajdonképpen
a törvényjavaslatban foglaltak alapgondolatát a Professzorok
Világtanácsa 1999-ben tartott ülésén fogalmazták meg, és
hasonló módon, hasonló területeken is megoldási móddal
javasolták a nyelv védelme érdekében a szabályozás
kialakítását. A Reklámszövetség is egyetért az ebben
foglaltakkal, illetve az önkormányzati szövetségeket is
megkérdeztük és egyetértésüket fejezték ki. Köszönöm
szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Vágvölgyi Péter úr értelmezését, indoklását. Megkérdezem vendégeinket először, hogy kívánnak-e valamit hozzáfűzni. Tessék, Deme professzor úr.
DR. DEME LÁSZLÓ, a
nyelvtudomány doktora: Elnézést, én 60 év óta adok elő
állva a felsőoktatásban, és szólalok fel állva a
közéletben, engedtessék meg nekem, talán jobban is értjük
egymást.
Nagyon örvendetes ez a forma, ami itt megszületett, mert
mindenféle ilyen nyelvtörvény és nyelvvédelmi törvény,
amire rájár a szánk, mert tulajdonképpen védjük a magyar
nyelvet, de minden ilyesféle ebben a huzatos
Kárpát-medencében és egy kicsit tovább mind tulajdonképpen
úgy kirekesztő, hogy berekesztő. Tehát elsősorban a hazai
kisebbségekkel szemben védi az államszervező nemzet nyelvét,
és államszervezőt mondtam, nem államalkotót, mert minden
közösség államalkotó az
államon belül, része, de az államszervező feladat nem jog,
hanem felelősség elsősorban.
Ezért én nagyon melegen javasolnám, hogy találjunk egy
megfelelő becenevet ennek a törvénynek. Tudniillik:
törvényjavaslat a magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az
üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények
közzététele során való használatára. Pontos, erről van
szó, de nem ezt fogják mondani, hogy „a törvény a stb.
használatára” szerint, hanem azt, hogy a nyelvtörvény
szerint. Mint ahogy elnök úrnak
sem volt más választása, nyelvvédő törvényt mondott. Ha
már kell valami, akkor a „nyelvtisztasági törvény” még
mindig jobb volna, bár erre is lehet azt mondani: miért, talán
bepiszkolják az idegen szavak? Nem, de a nyelvnek a maga
szerkezete és a maga állománya az, amely a tiszta
állagát adja. Szóval valami hivatalos becenevet kellene ennek
adni, találni, olyat, amely kevésbé magyarázható - nem
mondom, hogy nem, mert mindenfélével lehet magyarázni -
félre.
18
Nagyon nagy reménykedés,
illetőleg feladat mutatkozik a Nyelvtudományi Intézet
részvételével kapcsolatban. Nem tudom, ki ismeri a Magyar
Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének a
történetét - én azért ismerem, mert 1949-ben véletlenül
arra jártam, amikor alapítottam - és ki ismeri a jelenlegi
állapotát. Jelenleg a magyar nyelv kultúrájával két és
fél ember foglalkozik hivatalosan. Nem tudom, hogy ez a két és
fél ember hogy tudja majd megoldani mindazokat a feladatokat,
amelyek a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi
Intézetére hárulnak. Szeretek
megbízható forrásokat idézni, úgyhogy a Magyar Tudomány
című folyóiratból és saját magamtól idézem a
következőket: „A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi
Intézetének ma a fő programja - csupán ennyi -: az
általános és elméleti nyelvészeti kutatások tapasztalatait
fokozott mértékben kell kamatoztatni a magyar nyelvészeti,
ezen belül az élő nyelvi kutatásokra.”. Tehát hogy
kamatoztatni valamire, ez az egyik kérdés.
A másik az, hogy ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy amit az új
világ az óvilágból
felszívott, a saját mentalitásához alkalmazott, azt most
hozzuk vissza, és nem is hogy adaptáljuk, hanem adoptáljuk,
mégpedig az élő nyelvi kutatásokra. Az élő nyelvi
kutatások pedig azt jelentik, amit az állattanásznak jelent a
poloska vizsgálata: megszámolja, hogy hány lába van,
hogy milyen anyagból van a szárnya, és így tovább, és még
azt sem mondja, hogy jó-e vagy rossz, mert az már egy másik
reszort. És ha egy rovartanász mondaná azt, hogy a poloska egy
haszontalan állat, akkor azt mondanák: ejnye-bejnye. Legalábbis ma ez a helyzet a
nyelvműveléssel kapcsolatban. Az Oktatási Minisztérium
szemléletformáló közlönye, a Köznevelés néhány hónapja
közölt egy hosszú kinyilatkozatot egy bizonyos oldalról „SK”
monogrammal - még nincs jogerős ítélet, tehát a
személyiségi jogok védelme miatt a monogramot mondom -, aki
körülbelül azt mondta: ami Magyarországon nyelvművelés
címén történt és történik, az reménytelen, fölösleges
és káros; tulajdonképpen megbélyegzi a különböző
beszélőrétegeket, amikor nem fogadja el a nyelvhasználatukat, és ebben
ugyanúgy benne vannak a legidegenszavasabb és legnagyképűbb
reklámok, mint például a szleng és sok minden egyéb. A
Magyar Tudományos Akadémián a szociolingvisztikai
kutatásokat, tehát a magyar élő nyelvi kutatásokat
osztályvezetőként egy orosz-angol szakot végzett kiváló
kolléga irányítja, aki ennek az előbb említett szemléletnek
az egyik legharcosabb képviselője.
Az Akadémiának volt egy anyanyelvi bizottsága. Az
Akadémiának ma csak magyar nyelvi bizottsága van, mert a Nyelvtudományi Intézet igazgatója és a
nyelv- és irodalomtudományi osztály elnöke abban a
felfogásban él, hogy az anyanyelv nem kiemelt jelenség a
többi nyelvek között, az az egyik nyelv, tehát mi az, hogy
anyanyelv. Nem tudom, ezek után mit tudunk várni, mit tudunk
rábízni a Nyelvtudományi Intézetre és arra a két és fél
emberre, aki valahogy még ott ragadt, de véletlenül. Valamikor
az értelmező szótárt, az Akadémiai Grammatikát, a Magyar
Nyelvjárások Atlaszát, s a többit, ebben az intézményben
hoztuk létre, és most ez a
szerencsétlen két és fél ember dolgozik ott.
Tehát tulajdonképpen nagyon fontosnak tartanám, hogy éppen az
oktatási és tudományos bizottság tekintse át egyszer az
anyanyelv gondozásának az ügyét, mert itt nagyon érdekes
dolgok vannak. Vannak lelkes kutatók, vannak lelkes
nyelvművelők, illetőleg a modernisták úgy mondjak, hogy
vannak nyelvészek és vannak nyelvművelők: a nyelvművelők
teszik a kárt és - természetesen - a nyelvészek kapták a
nagy ösztöndíjakat, azok kapták a kutatási segélyeket, és
most már egyre inkább ők
rohamozzák a pozíciókat még a magyar nyelvészeti
tanszékeken is. Tehát jó volna ezt áttekinteni, és akkor,
azt hiszem, meg tudnánk állapítani, hogy intézeten
19
belül vagy intézeten kívül vagy intézet mellett hol lehet létrehozni egy olyan bázist, amely ezeknek a nagyon fontos és hasznos célkitűzéseknek valóban segítséget tud adni, amely ezeket támogatni tudja és amely ezeket a megvalósításuk felé tudja lendíteni. Nagy a veszélye annak, hogy a Nyelvtudományi Intézet elvállalja ezt feladatot, még nagyobb a veszélye, hogy el is szabotálja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Balázs tanár urat arra kérem, hogy nagyon röviden szóljon hozzá, mert erősen behatárolt az időnk. Tessék, parancsoljon!
DR. BALÁZS GÉZA, az Magyar Tudományos Akadémia Magyar
Nyelvi Bizottságának titkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt
Bizottság! Pár mondatban egészíteném ki Deme professzor
urat. Nagyon rokonszenves ez a törvény, nagyon rokonszenves az
a törekvés, hogy a magyar nyelvet védjük - a korrektség
jegyében hozzá kell tennem azt,
hogy az akadémiai bizottság nem javasolta az „anyanyelvi
törvény”-t, nem javasolt „nyelvtörvény”-t, de ez nem
olyan nyelvtörvény, amit ők ne javasolnának, csak ez már nem
került vissza. Kiegészítésként néhány információt
szeretnék hozzátenni.
Az egyik az, hogy Lengyelországban például van elfogadott
nyelvtörvény, amelynek a fordítása megjelent a Magyar Nyelv
legutóbbi számában. Ez bizonyos tekintetben sokkal több, mint
a magyar nyelvtörvény, bizonyos tekintetben pedig sokkal
kevesebb, mert ilyen részletes
szabályozásokat nem alkalmaz például a feliratokkal
kapcsolatban, például nincs benne szó a kétnyelvűségről
és egyebekről. Ez tehát egy nagyon érdekes párhuzam lehetne.
Annyit tennék még hozzá, hogy összegyűjtöttem, mi az, amire
nem terjed ki ez a törvény, és ezért is lenne szükség
mindazokra a tevékenységekre, amelyeket Deme professzor úr
említett: a média nyelve, semmi, egy szó nincs róla,
cégelnevezések. Egy ismerősöm nem túl régen bejegyeztette a
„Blümtré Bt.”-t, ilyen szó a világon nincs, a franciában, sehol,
Magyarországon bejegyzik; a „Második szereposztás”-t nem
jegyezték be, mert az túl hosszúnak minősült. A jogalkotás
nyelvével kapcsolatban - tudom, hogy ez egy érzékeny terület
- el kell mondanom, hogy az adótörvényekhez mellékelt
utasításokat sem lehet világosan érteni, én például nem
nagyon értem, pedig több diplomám van. Ilyenek még a
használati utasítások, a jótállások, szerződések és
egyebek.
Befejezésül egyetlenegy gondolat: én támogatni tudom ezt a
törvényt, nagyon örülök
neki, de úgy, ahogy most le van írva. végrehajthatatlan lesz.
A Nyelvtudományi Intézet munkatársai négy évvel ezelőtt egy
olyan nyilatkozatot tettek - Élet és Irodalom, 1997. május 9.,
a győzelem napja -, hogy minden idegenszó-üldözés
idegengyűlölethez vezet. Tehát az idegen szavakat nem lehet
kifogásolni. Ezt ők aláírták, az igazgató is aláírta.
Szívesen közreadom, itt fogom hagyni, nekem van belőle
másolatom. Javaslatom és kérésem van önökhöz ezzel
kapcsolatban, jelenleg önök tehetik ezt meg egyedül. Szükség lenne egy anyanyelvi testületre,
amelyben a társadalom széles rétegeiből, tehát
színészektől kezdve nyelvészekig és politikusokon keresztül
lenne egy testület, persze szakemberekkel képzelem el, és az
segítené végrehajtani ezt a törvényt. Ha önök a
Nyelvtudományi Intézetre fogják ezt bízni, minden el lesz
fogadva. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Dr. Balázs Géza, a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Bizottságának a titkára, ebben a minőségben hívtuk őt meg.
20
Tisztelt Bizottság! Képviselőtársaimé a szó. Tessék, parancsoljanak! Sági képviselő úr.
SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Professzor úr! A kormány képviselőjének nem emlékszem a nevére.
ELNÖK: Vágvölgyi Péter.
SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Nem is
tudom, hogy kinek tegyem fel a kérdést. Igazából ezt a
kérdést nyelvészeknek, nyelvművelőknek kellene feltenni,
vagy a minisztérium képviselőjének kellene feltenni, én is
úgy érzem, hogy ez a törvény ebben a formájában ugyan jó,
üdvözlendő, de végrehajthatatlan. Magam is, amikor még
tanítottam, nagyon sokszor vitába keveredtem egy-két tanár
kollégámmal és diákommal is a túlzott idegenszó-használat
miatt. Akkor ők azzal érveltek, hogy nincs magyar megfelelője,
vagy az idegen nyelvi kifejezés sokszor alkalmasabb az adott
szó, kifejezés körülírására, mert a magyarban hosszú a
körülírása. Nem tudtam ezzel vitatkozni, mert ilyenekkel
jöttek, hogy a stop táblát hogyan tudnám most lefordítani?
Milyen szónak minősül ez? Idegen kifejezésnek vagy magyarnak?
A windows-operációs rendszer elterjedt, a second hand-ek elterjedtek, ezek mind
egytől-egyig olyan idegen kifejezések, olyan idegen szavak,
amelyek a magyar nyelvben és más helyen már rögzültek. Akkor
mondhatnám a sportkifejezéseket, például „out”, „korner”,
amely szintén a mindennapos használatunkban benne van…
(Dr. Deme László: Volt.)… vagy mondhatnám a szettet,
a boxot, vagy a technikából a diszk, a DVD, ezek most
gyökeresednek meg.
Nem tudom, én sem tudom eldönteni, hogy ezek közül melyiket
használhatjuk, melyikre van magyar kifejezés, mert a
törvényjavaslat 5. §-a ezt látszik rendezni, hogy majd ezt a
Nyelvtudományi Intézet eldönti, hogy melyik a helyénvaló,
ami megint csak hónapokba telik, és addig lehet, hogy meg is
gyökeresedik.
Tehát nem tudom, hogy kinek
tegyem fel a kérdéseimet, hogyan lehet majd ezt szankcionálni,
ellenőrizni? Benne van persze az, hogy egy év vagy két év
alatt kell lecserélni ezeket a táblákat, de akkor ott van a
másik kérdésem, hogy van-e értelme így egyáltalán
minden szabályozásnak? Ami szerintem egy jó reklám, egy jó
kis idegen nyelvi szójáték, amit minden magyar ember ismer:
„gut, besser, gösser”, ha át kellene magyarosítani, nem
tudom, hogyan lehet ezt a magyar nyelvben megejteni?
Tehát lehetne sorolni egy csomó olyan példát, ami alapján
azt mondom, hogy bizony, a törvény még a legjobb szándék
ellenére is csak nagyon nehezen végrehajtható.
Tehát a kérdésem úgy hangzik, hogy tudnak-e emellé
forrásokat rendelni vagy olyan rendeletet, amelynek alapján
valóban megvalósítható a pontos gyakorlata.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kérdés egyértelműen a kormány képviselőjéhez szól, hiszen a törvény végrehajtásáért a kormányzat felel, de hagyjuk későbbre. Tessék, Bazsa képviselő úr.
DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Bizottság! Én alapjában véve, és talán mi a szakmabeli tudósok véleményével azonos állásponton vagyunk, ez a törvény szükséges, úgy gondolom, hogy hasznos lesz, segíteni fog abban, amit célul tűzött ki. Olyan célokra gondolok, amelyeket a kormány képviselője szép logikusan elmondott, egyébként jobbára le is van írva az indoklásban. Én optimista volnék, hogy ez a
21
törvény akkor is segít, ha a
végrehajtásában vannak és lesznek nehézségek, merthogy
valóban sokszor nehéz a magyar nyelvben elképzelni, hogy
hogyan mondjuk azt magyarul, amit az angol a maga nyelvében
angolul mond, mert ő nem használ ám magyar kifejezéseket
segítségül, hanem valamire ráfogja, hogy az most diszk vagy
DVD, de a magyarban - ahogy elmondta Sági képviselőtársam -
egy időben még gyerekként mi kornert rúgtunk, taccsot
dobtunk, ofszájd volt, bekk volt, és manapság szögletet
rúgunk, partdobás van, kéz van, les van, úgyhogy csak az a
kérdés, hogy akarjuk-e, mert a les valamikor nem jelentette azt
a magyarban, amit a futballban jelent, mert nem volt esetleg
futball, vagy sokáig csak ofszájd volt és utána majd
elkezdjük megszokni, a diszkből is lehet lemez vagy mágneses
lemez vagy merevlemez vagy rugalmas lemez, én nem volnék
ennyire pesszimista.
Kétségtelen, hogy a magyar vicceket, a pesti viccet sem lehet
jól lefordítani más nyelvre, a „gut, besser, gösser” tényleg nehezen fordítható, azt gondolom,
hogy valahol a rugalmasságot is meg lehet majd ez ügyben
találni. Tehát nem hinném, hogy ezeken múlna a dolog.
Ami a törvény „nevét” illeti, én most magamnak most
felírtam egy reklámmagyarító törvény elnevezést, nem
hangzik jól, de vannak nálam szakértőbb és a magyar nyelvet
jobban művelő, bíró tagjai is a bizottságnak és másutt is.
Tehát azt gondolom, hogy ezt meg lehetne találni, mert ez
valóban nem az, ami most így közszájon forog, és talán jó
is volna időben, mert a
státustörvénnyel is úgy jártunk, hogy rajta ragadt a
státustörvényen az, ami nem lett belőle, és ez sem
nyelvvédő törvény. Nagyon szimpatikusnak tartom, hogy
tényleg nem kiszorító, úgy, ahogy Deme professzor úr mondta,
mint mások esetében, hanem megenged minden mást, és
én még azt is hozzátenném, hogy ha végrehajtják azért nagy
hányadban, még egy kicsit tanítja is a magyar közembert, mert
látja az idegen kifejezést és látja mellette a magyar
kifejezést, és egy kicsit nyelvet is tanul. Hát miért ne
tanulna ezen az úton is valamennyit, hátha. Sokakra ragad rá,
ugyanakkor a zene is tanít, a popzene - vagy minek kell nevezni
-, abból is rengeteget tanul a magyar fiatalság. (Dr. Pósán László: Főleg a harlemi
rapzene!) Jó, mindegy.
Tehát én azt gondolom, hogy egyébként a végrehajthatóságot
illetően itt van ez a nemdohányzókat védő törvény, azt is
úgy, ahogy hajtjuk csak végre, de azért nem ártott, azt
gondolom, hogy csak használt.
Azt vélem tehát, hogy érdemes mellette lennünk és
inkább segítenünk. Azt azért hozzáteszem,
hogy még fogok - vagy már alá is írtam - olyan módosítót
benyújtani, ami a helyes magyar nyelvhasználatot realizálja
vagy valósítja meg a törvényben - hogy ne a realizálást
mondjam -, mert a cím maga, önmagában ezzel a töltelék „való”
szóval idegesítő. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jánosi alelnök úr, utána Dán képviselő úr.
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Én magam is egyetértek a
törvény céljaival, azzal az eszközrendszerrel, amit latba
vet, bár nekem is vannak aggályaim a végrehajthatósággal kapcsolatban. Ezzel összefüggésben
tennék fel majd kérdést.
Először azonban egy szubjektív megjegyzés. Én végtelenül
sajnálom, hogy a törvény nem terjed ki a média nyelvére.
Tehát azt gondolom, hogy a borzasztó furcsán magyarított
reklámszövegek nagyobb kárt okoznak a magyar nyelvnek
és az ízlésvilágnak, mint az idegen szavak, amelyek részben
befogadottakká váltak már a magyar nyelvben, részben bizonyos
rétegekben már ismertek.
22
Nem akarok példákat mondani, de ahogyan egynémely reklám
magyar szavakkal, de nem magyar
nyelven rombolja a társadalom nyelvi érzékét, az valami
egészen tragikus. Azt gondolom, érdemes lenne majd
végiggondolni, hogy ilyen irányba milyen feltételekkel és
milyen eszközrendszerrel lehet továbbvinni ezt a törvényi
kezdeményt.
Az aggályaim, amivel kapcsolatban a kérdést szeretném
feltenni. Felvetődött-e az előkészítő tárgyalások során
az anyagi következmény-rendszere ennek az egész törvénynek?
Tudniillik mindannyian gondolhatjuk, hogy nem kicsi anyagi
terhelést jelent ez azoknak, akikre a törvény hatálya vonatkozni fog.
Nem egyszerűen egy bolt feliratának átfestése tartozik ide,
hanem gondoljunk az olyan reklámfelületekre, például
szabadtéri reklámhordozókra, mint a tűzfalakra festett
hatalmas reklámfelületek. Vagy gondoljunk a bérházak tetején
álló, óriási kiterjedésű reklám-, neonreklám-feliratokra!
Ezek levétele, átírása, újraszabása azért, azt gondolom,
nem kis költséggel jár. Felvetődött-e ez az előkészítő
tárgyalások során?
De felvethető az anyagi következmény a reklámozó cégekkel kapcsolatban is. Tudniillik mindannyian
tudjuk, hogy a televíziókkal, rádiókkal a nagyobb cégek nem
egy-két hónapra, meg nem is mindig egy évre kötnek
szerződést, hanem hosszabb időtávú keretszerződéseket
kötnek, és már az előre elkészített reklámokat fogadja be
a televízió, rádió, amelyek adott esetben még 120 nap múlva
sem fognak megfelelni azoknak az előírásoknak, amelyeket a
törvény megfogalmaz. Ebben az ügyben végigmentek-e a
tárgyalások? Felvetődtek-e ezzel kapcsolatban aggályok vagy
kérések? Futott-e be ilyen
jelzés a minisztériumhoz? Mert lehet, hogy ez későbbi, a
törvény alkalmazása során előálló konfliktusok
forrásává válik majd.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Dán képviselő úr, parancsoljon!
DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr.
Tisztelt Bizottság! Nagyon-nagyon jónak tartom az elgondolást
és ezt a törvényjavaslatot, pontosan azért, mert úgy érzem,
hogy az a globalizációs folyamat, amely megindult és amelyet
nem tudunk megállítani, azt a veszélyt rejti magában, hogy
hosszú évek vagy évszázadok távlatában
a magyar nyelv sorsa esetleg megpecsételődhet. Úgy érzem,
hogy ahol meg lehet fogni ezt a folyamatot, az a terület
pontosan a reklám-, üzletfeliratok területe, ezeknél lehet
megfogni, nagyon sok egyébnél nem.
Nagyon sajnálom, hogy a két professzor úr nincs teljesen
azonos állásponton. Lehet, hogy én részrehajló vagyok, nekem
a Deme professzor úr hozzászólása és bevezetése nagyon
tetszett. Valóban, a Kárpát-medence huzatos, de ahogy
elindultunk az Etelközből és végigjöttünk az utunkon,
nagyon sok idegen eredetű
szó ragadt meg a nyelvben, amely a mai napon már magyarnak
számít. Az előttem hozzászólók már mondták, hogy amikor
nagyobb volt a német hatás, akkor a németből jött át nagyon
sok szó, amely - nem tudom szebb kifejezéssel mondani: -
honosult. A mai időszakban, amikor a középiskolai oktatás is
meg az egyetemi, főiskolai nyelvoktatás is az angol irányába
megy el, egyre több angol szó telepedik meg a nyelvünkben.
Véleményem szerint - mert nekem mint vidéki képviselőnek az
egyszerű emberek véleményét
is képviselnem kell - valóban úgy van, hogy ha egy egyszerű,
falusi ember bemegy a városba, nézi az üzletkirakatokat és
üzletfeliratokat, valóban nem tudja, miről van szó, nem
beszélve arról, ha bejön a fővárosba, nem beszélve arról,
ha elmegy az ország egy-két üdülőnegyedébe. Véleményem
szerint pontosan ezekkel a dolgokkal kell megőriznünk a
magyarságunkat. Hogy ez a törvénytervezet hogy lesz
végrehajtható, azt én a szakemberekre bíznám.
23
Ugyanígy feltehetném a
kérdést a minisztérium képviselőjének, hogy a Deme
professzor úr által felvetett anyanyelvápolás szervezeti
formáját hogy lehetne megőrizni, mert a két és fél ember,
aki erre felügyel - ne vessen rám senki követ! -, a 15
millióhoz képest viszonyítva véleményem szerint nagyon
kevés.
Már felvetették itt és én is csatlakozom ehhez, a
cégbejegyzések - ha jól tudom, ’88-ban jelent meg a
társulási törvény, akkortól lehetett kft.-t, bt.-t meg a
csoda tudja mit alapítani - ügye. Olyan fantázianevű cégek
jöttek létre, amelyekről valóban minden elmondható, csak az nem, hogy magyaros a
hangzásuk vagy hogy a magyar nyelvből eredeztethetők.
Véleményem szerint ha visszamenőleg nem is, de egy bizonyos
hatálybalépési időponttól kötelezővé kellene tenni, hogy
csak magyaros hangzású cégnevek legyenek. Ugyanez van -
lehet, hogy más pályára megyek, és ezért megint követ
dobnak rám - például a családi utónevek vonatkozásában,
néha olyan utóneveket hallok én is, pedig úgy érzem, az
átlagosnál tájékozottabb vagyok és az átlagosnál nagyobb a
kitekintésem, hogy nekem is
gondolkodnom kell, hogy az illető kisgyermek, aki megszületett,
fiú vagy lány, egyáltalán honnan származtatható az az
utónév, amelyet a gyereknek adtak. Sajnos a társadalom
egészére jellemző - bár most megint volt egy más tendencia
is -, hogy igyekeznek furcsa és valóban a magyar nyelvtől, a
magyar hagyományoktól idegen utóneveket adni, és ez valóban
veszélyezteti a mi magyarságunkat is. Én személy szerint
szerencsés vagyok, mert mindig egyetértésben voltam a
feleségemmel, én magyaros nevű utóneveket adtam a gyerekeimnek. Úgy érzem, hogy az
utónevek vonatkozásában van olyan magyar hagyomány, hogy az
embernek akárhány, tíz vagy tizen-valahány gyereke születik
is, akkor is tud a magyar tárból választani.
A végrehajtás tekintetében pedig megint az apparátusnak, a
minisztériumnak kell megnéznie, mennyire lehet ezeket
végrehajtani. Természetesen egy-egy törvény annyit ér,
amennyit végre lehet belőle hajtani, de mindenféleképpen azt
kell mondanom: a dohányzásról szóló törvénnyel
kapcsolatban is az a helyzet, hogy amennyit végrehajtunk, annyit ér,
millió trükk van arra, hogy hogy játsszák ki, úgyhogy azt
hiszem, ez a kérdés a végrehajtáson fog múlni. Én
maximálisan támogatom az elgondolást is, a javaslatot is, és
remélem, hogy ebből egy nagyon jó törvény születik, amely
mindannyiunk javára, a magyarok javára, a mi közérzetünk
javára és - mert a mi egyik fontos kincsünk, amit nem lehet
forintosítani - a magyar anyanyelvünk javára szolgál.
Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. Balczó képviselő úr!
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP):
Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! A
MIÉP-képviselőcsoport nevében szeretném előrebocsátani,
hogy támogatjuk ennek a törvényjavaslatnak az általános
vitára bocsátását, meg is fogjuk szavazni ezt a törvényt,
annak ellenére. hogy a magyar nyelv, az anyanyelv védelmének
csak egy szűk területét érinti, és még ezen a téren is
kétségeink vannak a megfelelő érvényesülés kapcsán. Ki
merem mondani: igen, a magyar nyelv védelmére szükség van.
Többször felemeltük a szavunkat ebben a kérdésben. Már
1999-ben javasoltuk, hogy
törvényi szinten történjen meg a magyar nyelv védelmének a
szabályozása, akkor az illetékes államtitkár elzárkózott
ettől - mint tudjuk, ezek szerint az Akadémia álláspontja is
egybeesik ezzel.
Azért merem kimondani minden további nélkül, hogy a
magyar nyelv védelmére szükség van, mert annyira azért
tisztában kell lennünk saját magunkkal, a
kisebbséginyelv-használat magyarországi támogatásával, hogy
természetesen tudjuk:
24
ez nem olyan nyelvtörvény, mint
amilyen néhol a környező országokban van, amelyből teljesen
egyértelmű, hogy miközben az államnyelv védelmét jelenti,
ugyanakkor a kisebbségi nyelvhasználat ellen irányul. Ennyire
azért - nem mondom, hogy büszkék tehetünk, de - tisztában
lehetünk azzal, hogy Magyarországon a
kisebbséginyelvhasználatnak nem az akadályozása, hanem az
ösztönzése van, éppen ezért merhetjük talán mondani: igen,
a magyar nyelv törvényi védelmére is szükség van.
Ahogy az többször elhangzott, ez a javaslat nem kirekesztő -
néha már úgy érzem, ez a „kirekesztő” lett az utóbbi időszak azon bűvszava, amely
nélkül nem is lehet megállapítást tenni (Derültség.),
holott miről van szó? A
globalizmust nyilvánvalóan különböző módon lehet
megítélni, de egyben talán mindenki egyetért: a globális
tömegkultúra ellen fel kell lépni. Hadd hivatkozzak Ankel
Géza professzorra, akinek a Népszabadságban jelent meg -
talán egy éve - egy írása „A világ anglo-amerikai
magánosítása” címmel, amelyben a legerősebb fegyvernek
pontosan a nyelvhasználatot tekintette, az egyes nemzetek
nyelvének a megszűnését pedig az anglo-amerikai
magánosításnak a fő eszközeként jelentette meg. Ma már
szinte ott tartunk - de ez természetesen nem kirekesztő,
megmaradhat az anglo-amerikai szóhasználat -, hogy
tulajdonképpen elnézést kell kérni azért, hogy itt, ma
Magyarországon második nyelvként megjelenhet egy reklámban
vagy egy üzlet feliratán a magyar nyelv. Egy kissé ironikusan,
de végül is itt tartunk, hogy örüljünk annak, hogy erre
lehetőség lesz. Egyetértek azzal, hogy rendkívüli
hiányossága ennek a törvénynek, hogy a média nyelve, amin nevelkedik a
többség, az nem lesz szabályozva, de talán a reklámok
területén azért nyilván az elektronikus médiában megjelenő
reklámokra ez nyilván vonatkozni fog. Tehát a holland nagy
cég - nem akarok reklámot csinálni - nem olyan
reklámmal jelenik meg, hogy egyetlen magyar szó sincsen benne.
Tehát azért ilyen téren nyilván bízunk benne, hogy a
médiában is megjelenik.
Az anyanyelvi testület létrehozása rendkívül fontos lenne,
mértékadó személyiségekkel, mert valóban azon túl kell lépni, amit ez az egyébként hasznos
törvényjavaslat megcéloz. Hogy ennek az érvényesülésével
kapcsolatban miért van esetleg aggályunk, az a következő.
A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényt
nemrégiben módosította az Országgyűlés. Tulajdonképpen
ez az a jogszabály, ahol tételesen szerepelnek azok a
területek, ahol adott esetben a magyar nyelv használatát
biztosítani kell. Itt, e törvényjavaslat tárgyalása során
akkor fel sem merült ilyen szempont. Tehát egy ilyen 6
paragrafusos törvényjavaslatnál az
embernek az a kétsége merül fel, hogy a megfelelő
kodifikálások hiányában nem megint a jogállamiságnak abba a
helyzetébe kerülünk, ahol büszkék lehetünk, hogy vannak
törvényeink, de a törvényeknek a megvalósítására, ha
tetszik a jog eszközeivel való kikényszerítésére vajon
lesz-e eszköz? Ehhez pedig nagyon szorosan kapcsolódik az a
kérdés, ami itt felmerült: a Magyar Tudományos Akadémia
Nyelvtudományi Intézetének a szerepe, lehetősége.
Laikusként nyilvánvalóan én nem is kívánok olyan kérdésbe
beleszólni - ehhez kell a
szakember -, hogy mi az a jövevényszó, ami természetesen,
főleg szakkifejezés, felesleges, indokolatlan lenne most
áttérni a windows operációs rendszerről az ablakok
operációs rendszerre, de talán ahol csak az van kiírva, hogy
second hand, vagy feeling, és a feelingen kívül már a
megfelelő helyes magyar szót már nem is használjuk,
nyilvánvalóan itt nagyon fontos, hogy legyen az a törvényileg
meghatározott, mértékadó intézmény, amely ilyen
kérdésekben dönthet.
Sajnos, ezt a nyilatkozatot elolvasva, amire köszönöm,
hogy felhívta a figyelmünket, az merül fel, hogy adott esetben
a két és fél ember rendkívül kevés
25
ehhez a feladathoz, de adott esetben, és ha ilyen a
felfogás, a két és fél is sok. Tehát ez egy nagyon nehéz
terület, ha nincs meg egy konszenzus abban a kérdésben,
legalább az anyanyelvvel foglalkozó, erre hivatott szakemberek
között, hogy akkor mi is legyen az a cél, ahogy a nyelvet
védeni kell.
Tehát még egyszer mondom: támogatni fogjuk ezt a
törvényjavaslatot, de ez a mostani hozzászólás-sor is tulajdonképpen azt
vetette fel, hogy mennyi teendőnk van még, akár ennek a
bizottságnak is, hiszen mi oktatási és tudományos bizottság
vagyunk, tehát megint csak arra utalhatok, hogy ha a
munkaprogramot itt jóvá fogjuk hagyni, esetleg felmerül
az a kérdés - ha a mai ülésünkön hagyjuk jóvá,
területünk kiterjed a tudományos területre -, hogy vajon a
Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének
helyzete is adott esetben egy megvizsgálandó kérdés lehet.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Révész alelnök úr, utána Csige képviselő úr.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr.
Az lenne a felvetésem, hogy tulajdonképpen az eddigi
felszólalók között úgy látom, többé-kevésbé konszenzus
van abban, hogy ezt a törvényt talán ki lehetne egészíteni a
médianyelvre vonatkozóan is. Azt kell mondanom, hogy
megfontolandónak tartanék egy többpárti javaslatot erre
vonatkozóan, tehát hogy külön paragrafussal egészítsük ki
a törvényt, vagy az oktatási bizottság tegyen egy javaslatot
erre vonatkozóan. Hogyha meg tudjuk
oldani ennek a dolognak a kodifikálását, egészítsük ki, itt
van három paragrafus, egy negyedik paragrafust én a magam
részéről szívesen tudnék támogatni a médianyelvre
vonatkozóan. Úgy is tudnám támogatni egyébként, hogy az
oktatási bizottság tegyen egy ilyen javaslatot.
A feladat nem egyszerű, tehát én próbáltam belegondolni.
Tehát nem egyszerű egy ilyen kérdést röviden kodifikálni,
ezzel kapcsolatban lenne a kérdésem, hogy látnak-e erre
valamilyen lehetőséget, hogy ez rövid határidőn belül módosító javaslatként
bekerülhessen a törvénybe, megfogalmazzanak a törvény
előkészítői valami olyasféle javaslatot, ami koherens a
törvényjavaslattal, a törvény szellemével, és azt a
hatást, amit pártállástól függetlenül kívánatosnak
tartunk, segítené elérni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék, Csige képviselő úr.
CSIGE JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Bizottság! Én a
törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartom,
támogatom. Természetesen nem tartom tökéletesnek,
javítható, egészen tökéletes
akkor sem lesz, mégis szükséges. Tökéletesen végre nem
hajtható, annyira nem szankcionálható a dolog, de alapvetően
végrehajtható lesz, ezért érdemes elfogadni ezt a
törvényjavaslatot a korrekciókkal együtt - hogy én is
használjak egy idegen szót. Azt gondolom, hogy nem is érdemes
túlterjeszkedni a jelenlegi határokon ebben a
törvényjavaslatban. Máskor, más közelítésben a magyar
nyelv ügyében vagy egyéb ügyben, nyelvhasználat
kérdésében természetesen lehet majd törvényjavaslatokat
előterjeszteni, elfogadni,
de ha túlzottan kinyitjuk a dolgot és beeresztünk mindent,
akkor félő, hogy elveszítjük azt is, ami már megvolt ebben a
törvényjavaslatban.
Egyébként indokolt minden olyan figyelmeztetés, amely a mai
viszonyok között a nyelvromlás veszélyeire, fenyegetettségre
utal, de azért a nagyharangot nem kell még húzni. Volt már a
mi történetünkben nagyon sokszor olyan helyzet, hogy a
26
magyar nyelv ettől a
jelenleginél nagyobb fenyegetettségnek volt kitéve, és a nép
mégis megőrizte ezt a nyelvet mindnyájunk számára, merthogy
az a bizonyos nép mégiscsak bölcsebb, mint a jog, a kormány -
az akármikori kormány, tehát itt nem egy konkrét kormányra
gondolok - vagy éppenséggel mint mi, parlamenti képviselők.
Úgy gondolom, hogy sem a latinizmus időszakában, sem a német
korszakban, sem az orosz nyelv betüremkedése idején nem
történtek olyan végletes károk, amelyeket a nép ki ne hevert
volna. Egyéként pedig úgy gondolom, hogy ezt a kis törvényt
jól meg kell csinálni, és amit jól megcsináltunk, azt jól
kell végrehajtani, és akkor az
sikeres tesz.
A média- vagy az egyéb irányba való kiterjesztése a dolognak
nekem mindjárt azt juttatta eszembe, hogy például a
parlamentre is lehetne egy ilyen nyelvhasználatot kiterjeszteni,
mert csuda szövegek hangzanak el ott olykor, meglehetősen
magyartalan fogalmazásban. Tehát nem lehet a végtelenségig
terjeszteni ezt a törvényt, de ez jellegénél,
természeténél, láthatóságánál fogva figyelemirányító,
és ezért hasznos törvény lehet, ezért érdemes megcsinálni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék, Sáringer képviselő úr.
DR. SÁRINGER GYULA (Fidesz):
Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az elmúlt
félévben két magyartanár keresett meg engem: egy nyugdíjas
magyartanár és egy aktív magyartanár a fogadóóráim
alkalmával.
Az egyik azt mondta, hogy tessék végigsétálni a keszthelyi
főutcán és megnézni a reklámokat, azon kívül az üzletek
fölött elhelyezett cégtáblákat. Talán hármat ha talál
magyar nyelvűt. Az aktív magyartanár pedig azt mondta, hogy
jó, jó, hogy angol nyelven ki vannak írva ezek, például egy
hónappal ezelőtt Easy Club nyílt ott a főutcán, mert azt
mondja, hogy az iskolában legtöbben angol nyelven tanulnak, és
így játszva egy-két szó rájuk ragad vagy élővé válik
bennük, ha addig mondjuk holt nyelvtudásuk is volt. Én azért
örülök nagyon ennek a törvénynek, mert ez expressis verbis
kimondja, hogy az angol vagy idegen nyelvű felirat alatt meg
kell jelennie a magyar nyelvű szövegnek is. És ha ezt
országosan végre tudják hajtani, akkor, én azt hiszem, egy
nagy lépést tettünk előre. Ez egy nagyon fontos törvény. Tessék
végigmenni a Rákóczi úton Pesten, szinte alig van már magyar
nyelvű felirat az üzletek felett! Úgyhogy mindenképpen egy
fontos törvényről van szó, amelynek a végrehajtása csak
segít a magyar nyelv megőrzésében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e egyéb észrevétel? Tessék, parancsolj!
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Pusztán csak egy mondatot szeretnék hozzátenni ehhez az egészhez: azt, hogy ameddig mi itt a konszenzusra törekszünk addig, azt hiszem, a saját házunk táján is kell egy kicsit söprögetnünk - (Révész Máriusz közbeszólására:) nem terád gondoltam (Derültség.), félreértés ne essék! -, mert bizony a mi szóhasználatunkban is elég sűrűn előfordulnak olyan szavak, amelyeknek van szép magyar megfelelője.
ELNÖK: Köszönöm. Akkor kérem szépen dr. Vágvölgyi Péter urat, a kormány képviselőjét, hogy reagáljon az elhangzottakra.
DR. VÁGVÖLGYI PÉTER (Igazságügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Megpróbálok mindenre reagálni.
27
Az első a cím kérdése. Igen,
itt nagy volt a dilemmánk, hiszen nagyon egyszerű lenne ezt „nyelvtörvény”-nek
nevezni, de pont az a mögöttes tartalom, az a kirekesztő
jelleg, ami általában a nyelvtörvényekre jellemző, volt az,
amely miatt megpróbáltuk precízen megjeleníteni a címben,
hogy miről szól ez a törvény, tehát se többről, se
kevesebbről nincs szó. Ez valóban nem szép meg nem
feltétlenül egyszerű megfogalmazás, ugyanakkor úgy
éreztük, hogy miután ez fejezi ki azt a tartalmat, amit a
törvény magában hordoz, tehát szakmai szempontok miatt ezt a címet tartottuk indokoltnak.
Ettől függetlenül természetesen ha erre van egy egyszerűbb
kifejezés, amely nem félreérthető, akkor a médiában és az
erről való tárgyalás kapcsán azt nyilván meg lehet
találni, de mi úgy gondoljuk, hogy jó lenne, ha mindenképpen
ez maradna a címe, mert a jogi, szakmai kritériumoknak és
magának a tartalomnak ez felel meg, sajnos ennél rövidebbet,
egyszerűbbet mi legalábbis nem találtunk.
Ami nagyon hangsúlyosan felvetődött a hozzászólásokban, az
tulajdonképpen egyrészt az,
hogy a hatálya miért erre a körre terjed ki, miért nem
terjeszkedik túl bizonyos tekintetben az itt megjelölteken,
illetőleg a végrehajthatóság problematikája merült még
fel. Úgy érzem, ez a két dolog nagyon szorosan összefügg
egymással. Egyfelől ennek a törvénynek a célja az, hogy az
az alkotmányos alapjog, amely a közérdekű információk
anyanyelven való befogadását jelenti, megvalósulhasson,
tehát mi gyakorlatilag azt szerettük volna elérni: az
állampolgár tudja, hogy az az üzlet, amelybe betér, mivel
foglalkozik, és sorolhatnám, hogy
a reklámnál is tudja, mit reklámoznak és miért, hogy annak a
valaminek milyen előnyös tulajdonságai vannak. Ez a
vezérfonal, amelyre a törvényjavaslatot feltűztük. Az
összes többi, ami ezen túlmutat, már nem szorosan ehhez
kapcsolódik, és valóban úgy van, hogy a sort gyakorlatilag a
végtelenségig lehetne folytatni: a médianyelv, adott esetben a
parlamenti nyelvhasználat, és a többi, de az már egy
másfajta megközelítés, hogy mennyire magyarosak és
közérthetőek azok a kifejezések, amelyeket használnak. A másik
rész, az, amire szintén nem terjed ki a szabályozás, ezekre a
dologra azért nem terjed ki, mert például van rá
szabályozás. Azt hiszem felmerült itt a jogalkotás, a
jogszabályok nyelvezete - a jogalkotási törvény nagyon
világos előírásokat tartalmaz a tekintetben, hogy a magyar
nyelv szabályainak megfelelően, világosan, egyértelműen kell
a jogszabályokat megszövegezni, a végrehajtás során persze
nyilván itt is vannak problémák, ezt nap mint nap
tapasztaljuk. Felmerültek itt
az utónévhasználattal kapcsolatos problémák is - erre is van
egy megfelelő eljárási rendszer, amely szerint külön
engedély kell például bizonyos fel nem sorolt utónevek
alkalmazásához, tehát ez a kérdés is szabályozott.
Mi a magunk részéről a médiával kapcsolatos kiegészítést
szakmai szempontból nem tartanánk aggálytalannak, tehát a
törvényjavaslat jelenlegi hatályát ezen elvek alapján
gondoltuk felépíthetőnek, és ez érzésünk szerint túlmenne
ezen. Annyiban természetesen persze a médiára is vonatkozik a
szabályozás, hogy a médiában
megjelenő reklámokra is kiterjed a hatálya, ahogy az már
szintén felvetődött az előzőekben. Ugyanakkor - hogy a
gyakorlati végrehajtás oldaláról közelítsük meg a dolgot -
erőteljes kétségek fogalmazódtak meg itt a tekintetben, hogy
ez a viszonylag szűk körű hatály végrehajtható-e
egyáltalán; nyilvánvalóan még erősebb kétségek lennének
megfogalmazhatók abban az esetben, ha a hatálya még további
tágításra kerülne, ráadásul nem is egyfajta elgondolás
mentén, hanem tulajdonképpen a mostani szabályozási
motívumokat kitágítva, tehát egyfajta logikai törés is
lenne véleményünk szerint az ilyenfajta kitágítás.
A végrehajtással kapcsolatban azt szeretném még elmondani, hogy természetesen nem venném magamnak a bátorságot, hogy minősítsem: a két és fél fő
28
elég vagy sem a gyakorlati
végrehajtásra. Amit ezzel kapcsolatban el tudok mondani, az
tulajdonképpen az, hogy egyrészt nyilvánvaló: ha van egy
törvényi előírás, egy törvényi kötelezettség, akkor
azért feltételezhető az, hogy az érintettek jelentős része
eleve úgy fog eljárni a jövőben, hogy azok a bizonyos vitás
esetek, amelyek felmerülhetnek, lehetőleg ne merüljenek fel,
tehát lehetőleg olyan kifejezést találjunk, amelynél ez a
vita talán kevésbé éleződhet ki; ez egyébként saját
magának is érdeke, hiszen egy ilyenfajta eljárás
tulajdonképpen esetleg elhúzhatja azt az időt, amikor az
üzletfelirat, s a többi, kikerülhet. Másfelől e tekintetben
a Tudományos Akadémiával is egyeztettünk, a Tudományos
Akadémia főtitkává üdvözölte ezt az elképzelést, a maga részéről a konkrét
megoldást is, és mi ezt gyakorlatilag elfogadtuk, hiszen a
szakmai kompetencia e tekintetben nyilvánvalóan nem nálunk
van. A gyakorlat - miután a puding próbája az evés -
természetesen cáfolhatja azt, hogy alkalmas-e ez a testület
erre vagy sem, de azt hiszem, mielőtt a Tudományos Akadémia
ezt az állásfoglalást állta volna, nyilván megvizsgálta a
kérdést. Természetesen nyilván más megoldások is
elképzelhetők a végrehajtás tekintetében, de mi ezt
találtuk olyannak, amely a szakmai
színvonalat gyakorlatilag biztosítja, és az ez ügyben
legkompetensebbnek tűnő testület mondta azt, hogy ezt a
gyakorlatban el tudják látni.
A végrehajtás, illetőleg ennek költségvonzatai, a
képviselő úr azt kérdezte, hogy felmerültek-e ezek a
kérdések az előkészítés során. Igen, felmerültek,
olyannyira, hogy ezek az átmeneti rendelkezések próbálják
ezt a nyilván valós problémát valamilyen szinten oldani. Egy
differenciált szabályozásról van szó, hiszen külön van a
reklámokra és külön van az egyéb feliratokra. A reklámok egy részénél
talán azért kijelenthető az, hogy elég gyorsan avulnak,
tehát az a 4 hónap a reklámok egy bizonyos részénél talán
megoldja ezt a problémát, a többinél nyilvánvalóan
felmerülhetnek ilyen költségek. Nagyon nehéz megbecsülni,
hogy ezek adott esetben, egy-egy reklám kapcsán milyen
költségek, a költségek a végtelenségig szóródhatnak.
Ugyanez vonatkozik a többi közérdekű közleményre is, ahol
egy még hosszabb határidőt adtunk pont amiatt, hogy a
megfelelő költségek előteremthetőek legyenek. Nagyon visszafogott volt a
szabályozás a tekintetben is, hogy minőségi
követelményeket, hogy milyen módon, milyen díszes kivitelben
és egyéb, tesznek ennek eleget, pont azért nem írtunk elő,
hogy a költségek annak függvényében alakuljanak, amilyen a
teherbíró képessége az adott érintettnek. Amit ezzel
kapcsolatban még el tudok mondani, az az, hogy sem a
Reklámszövetség részéről, sem az önkormányzati
szövetségek részéről nem kaptunk olyan jelzést, amely a
felmerülő költségek miatt végrehajthatatlannak ítélte volna a javaslatban
foglaltakat. Ilyen szempontból ennyit mérlegeltünk az
előkészítés során.
Azt hiszem, ezek voltak a leglényegesebb dolgok, amelyek itt felmerültek. Ha valamit kihagytam volna, elnézést kérek, és persze nyilván reagálok rá, amennyiben azt szükségesnek ítélik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A
bizottság két alelnöke javasolta azt, hogy fontoljuk meg a
médianyelvezetre való kiterjesztést. Azt kérem a bizottság
két alelnökétől, hogy akkor egyeztessenek ebben az ügyben,
és ha van olyan javaslat, amely mögé a bizottság oda tud
állni, akkor azt a következő bizottsági ülésre készítsék
elő, az esetleg bizottsági módosító javaslatként is
megfogalmazható lesz. Ez az egyik.
A másik: magam is ösztönösen kerestem a rövidített formát,
én „nyelvvédelmi törvény”-nek vagy „nyelvhasználati
törvény”-nek neveztem - tudom, ezek sem pontosak, de
keressük tovább a megfelelő kifejezést -, mert valóban nem
nyelvtörvényről van szó, az az én értelmezésem szerint
jóval több. Nem is attól tartok,
29
hogy erre esetleg hogyan
reagálnának, hanem azt gondolom, jóval több lenne egy ilyen
törvény, hiszen korábban, más formában ennek a lehetősége
is felmerült.
Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, van-e valakinek még
észrevétele? Ezt követően döntenünk kell, hogy alkalmas-e
általános vitára ez a törvénytervezet. Tessék, Jánosi
alelnök úr.
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Egy
problémára nem hallottam igazi reagálást, illetve
elfogadható javaslatot, hogy tudniillik a törvény utal az
Akadémiára, a Nyelvtudományi Intézetre, amelyről most
kiderült számunkra, hogy egyszerűen semmiféle feltételt
igazából nem biztosított annak a feladatnak az ellátásához,
amit rögzít a törvény. Azt gondolom,hogy erre valamilyen
választ adni kell, akár a törvény keretei között, akár
egyéb formában, mert ez is egy olyan költségvonzat,
amit meg kell jeleníteni valahol, és ha feladatot ad a
törvény valamely testület számára, akkor azt gondolom,
általános elv, hogy akkor ahhoz a forrást is biztosítani
illik.
Tehát ebben azért szeretném még a kormány álláspontját megismerni, mielőtt
továbbmegyünk.
ELNÖK: Köszönöm. Tessék!
DR. VÁGVÖLGYI PÉTER (Igazságügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Itt félig-meddig én már utaltam erre, tehát az Akadémiával egyeztettünk, az Akadémia részéről nem merült fel olyan plusz költségigény a végrehajtás kapcsán, mely többletforrásokat igényelt volna, tehát a jelenlegi költségvetési keretek között az Akadémia nyilvánvalóan ezt megoldhatónak tartotta, tehát nem merült fel ezzel kapcsolatban igény.
ELNÖK: Tehát az Akadémia vezetése
adott egy garanciát ezek szerint, amelynek el kell jutni a
megfelelő bizottsági szintekre. Köszönöm vendégeinknek is,
hogy részt vettek a bizottsági ülésen. Dán képviselő
úrnak mondom talán azt, hogy nincs, én legalábbis nem
éreztem ellentétet a két megszólalásban. Nyilván Balázs
Géza tanár úr talán az idő kímélete miatt is próbált meg
röviden fogalmazni. Nagyon tisztelem mindkettőjük
életművét, illetve kibontakozó munkásságát. Köszönöm
szépen, hogy elfogadták meghívásunkat.
Tisztelt Bizottság! Döntenünk kell. Aki támogatja,
általános vitára alkalmasnak tartja a törvénytervezetet,
kérem, kézfeltartással jelezni szíveskedjék! (Szavazás.)
Megállapítom, hogy
egyhangúlag támogatja a bizottság az általános vitára
történő alkalmasságot.
Megkérdezem, hogy ki az, aki a bizottság véleményét fogja
majd közvetíteni, megfogalmazni?
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Én javaslom elnök urat.
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Ez egy végtelenül racionális megoldás, hogy elnök úr képviselje a bizottságot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor a bizottság véleményét, illetve az elhangzott vitát fogom majd tolmácsolni. Ezzel lezárom ezt a naprendi pontot. Egy rövid szünetet tartunk. Köszönöm szépen a kormány képviselőjének a munkáját. (Zaj, közbeszólásuk: Nem kell szünet, ne tartsunk!)