Reklámok és üzletfeliratok magyarul
[origo] Üzleti Negyed
2002. február 18-ától hatályos a gazdasági reklámok és üzletfeliratok nyelvi követelményeit tartalmazó törvény, amely főszabályként kötelezővé teszi a magyar nyelv használatát a reklám- és üzletfeliratokon, valamint a közérdekű közleményekben.
A törvény nem tiltja meg az idegen nyelvű kifejezések használatát, hanem azt követeli meg, hogy idegen nyelvű kifejezés, szövegrész akkor legyen használható a reklámokon, feliratokon, ha ugyanott annak magyar nyelvű megfelelőjét is megjelenítik, legalább ugyanolyan terjedelemben.
A jogszabály nem tekinti idegen nyelvű szövegnek a meghonosodott idegen nyelvű kifejezéseket, így ezekre nem vonatkozik a magyar nyelvű kiegészítés követelménye. Annak érdekében azonban, hogy erre hivatkozással ne lehessen megkerülni a törvény előírásait, ha ebben a tekintetben kétség merül fel, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének állásfoglalását kell kérni. Az állásfoglalást az a hatóság köteles megkérni, aki a törvény betartásának ellenőrzése során eljár.
A nyelvi követelmények nem érintik a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben biztosított, a kisebbségi nyelven feltüntetendő feliratokra vonatkozó jogokat.
A Magyar Reklámszövetség nem értett egyet a törvényjavaslattal, s az abban megfogalmazott célokat a törvényi szabályozás helyett a reklámszakma önszabályozásával, illetve a Kormánnyal és az Magyar Tudományos Akadémiával közös cselekvési program kidolgozásával tartaná megoldhatónak.
A törvény főszabályként kötelezővé teszi a magyar nyelv használatát a magyar nyelvű sajtóban, rádió- és televízióműsorban, illetve bármilyen szabadtéri reklámhordozón egyaránt. Emellett azonban a jogalkotó figyelemmel van arra is, hogy az elmúlt évtizedben Magyarország idegenforgalma jelentősen megnőtt és évente több millió külföldi látogatja az országot. Ezért a nyelvhasználati követelmény úgy is teljesíthető, ha a reklám idegen nyelvű szövegén (szövegrészein) kívül annak magyar nyelvű változata is megjelenik, feltéve, hogy a magyar szöveg legalább ugyanolyan jól érzékelhető és legalább ugyanolyan méretű, mint az idegen nyelvű szöveg (szövegrész). A "magyar nyelvű megfelelő" nem jelenti automatikusan a tükörfordítás követelményét, adott esetben az - az információtartalom jellegével összhangban lévő - magyarítás is lehet. Például egy reklámszlogennél a lefordíthatatlan szójáték hasonló magyar szójátékkal is helyettesíthető. A jogszabály felsorol néhány olyan értelemszerű kivételt, ahol a reklám megcélzott közönségére tekintettel nem indokolt a nyelvi követelmények érvényesítése. Ide sorolhatók a magyar nyelvű sajtótermékek idegen nyelvű részeiben, mellékleteiben, az idegen nyelvű rádió és televízió-műsorokban, illetve azokat közvetlenül megelőzően és követően közzétett reklámok.
Az üzletek feliratain - beleértve az üzlet elnevezését és a fogyasztók tájékoztatását szolgáló információkat is - kötelező lesz a magyar nyelvű szöveg feltüntetése, ami a reklámhoz hasonlóan úgy is teljesíthető, hogy az idegen nyelvű szöveg magyar megfelelőjét is fel kell tüntetni. Nem vonatkozik ez a követelmény a vállalkozás nevére, illetve rövidített nevére valamint vezérszavára.
A közterületeken, középületeken, valamint a mindenki számára nyitva álló magánterületeken és épületeken elhelyezett, a polgárok tájékoztatását szolgáló közleményekre (például útbaigazító feliratok), illetve a közforgalmú közlekedési eszközökön az utasoknak a jármű igénybevételére és a közlekedésbiztonságra vonatkozó tájékoztatását tartalmazó feliratokra ugyanazok a követelmények érvényesülnek, mint a reklámokra és üzletfeliratokra.
A reklámok nyelvi követelményeinek betartását a fogyasztóvédelmi felügyelőségek fogják ellenőrizni, s azon felül, hogy elrendelhetik a jogsértő állapot megszüntetését, illetve megtilthatják a jogsértő magatartás további folytatását, fogyasztóvédelmi bírságot is kiszabhatnak.
Az üzletfeliratokkal kapcsolatos ellenőrzési és bírságolási jogkör a települési önkormányzat jegyzőjéhez fog tartozni, tekintettel arra, hogy a jegyző adja ki az üzletek működési engedélyét is.
A közérdekű közleményeket tartalmazó feliratok ellenőrzésének hatásköre megoszlik majd a területi közlekedési felügyelet és a jegyző között, mégpedig úgy, hogy a felügyelet a közforgalmú közlekedési eszközökön elhelyezett nem reklámcélú feliratokat ellenőrzi, a többi felirat ellenőrzése pedig a jegyző hatáskörébe tartozik.
A törvény a kihirdetését követő 60. napon, azaz 2002. február 18-án lép hatályba. Tekintettel arra, hogy az előírt követelmények megvalósítása hosszabb felkészülési időt igényelhet, illetve költségekkel is járhat, a törvény a hatályba lépést követően olyan átmeneti időszakot határoz meg, amely a felmerülő költségeket is csökkentheti. A hatálybalépés előtt közzétett reklámok nyelvi követelményeit 2003. január 1-jétől kell teljesíteni. Ez a türelmi idő a néhány hónapig élő és már közzétett reklámok többségénél lehetővé teszi, hogy ne legyen szükség a kiegészítésre vagy a cserére. A feliratoknál, amelyek tartósabb jellegűek, mint a reklámok, a tervezet egy éves átmeneti időt határoz meg.