Nicolas J. B. Green (King's College, London) recenziójának első mondata szerint Pilling és Seakins könyve nem sokkal megjelenése után (1995) a kémiai kinetika alapvető egyetemi tankönyve lett . Mivel az angol-amerikai könyvpiacon a professzorok és az érdeklődő diákok számos tankönyvből válogathatnak, az idézett megállapítás valódi sikert jelez.
Kicsi az esélye, hogy Green professzorhoz eljutott a hír: a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Fizikai Kémiai Tanszékén már az 1996/97-es tanévtől kezdve mi is erre a tankönyvre alapoztuk a felsőbb éves hallgatóknak meghirdetett Reakciókinetika című speciális elődást. Tettük ezt azért, mert a könyvet korszerűnek és hiánypótlónak tartottuk: ugyanis a hagyományos témakörökön és módszereken kívül részletesen tárgyalja a modern kinetikai kutatások főbb területeit (például: reakciódinamika, oszcilláló reakciók, fotokémia stb.) és bemutatja a legújabb kísérleti technikákat. Továbbá úgy láttuk, hogy a könyv stílusában és jelölésmódjában jól illeszkedik az alapképzésben használt Fizikai Kémia tankönyvhöz (Atkins). Fontos szempont volt választásunkban az is, hogy a tananyag terjedelme megfelelőnek tűnt egy szokásos egyetemi szemeszter keretei között (heti 2 óra/14 oktatási hét) átadható és megtanulható ismeretanyagnak.
Az elmúlt két évben kb. 30 hallgató vette fel az előadást. Az érdeklődés folyamatos volt és maradt, annak ellenére, hogy a vizsgákra való felkészüléshez csak az angol eredetiből készített ábrasorozatot és a tankönyv egyetlen angol nyelvű példányát tudtuk segítségül felkínálni. Ezért is fogadtuk 1997 tavaszán nagy örömmel a hírt, hogy a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Fizikai Kémiai Tanszékén Keszei Ernő és Turányi Tamás, a reakciókinetika nemzetközileg elismert kutatói, hozzákezdtek a tankönyv fordításhoz. A legnagyobb elismerés és dícséret illeti a fordítókat, az ábrák készítőjét (Szabóné Tunyogi Helga), a bírálót (Bérces Tibor, akadémikus, KKKI), a szerkesztőt (Zsadonné dr. Szilasi Mária) és a Nemzeti Tankönyvkiadó munkatársait, hogy ilyen rövid idő alatt az eredetivel szinte azonos tipográfiában és minőségben sikerült a könyvet előállítaniuk. A várható hazai sikert jelzi, hogy az első 50 példány néhány nap alatt elfogyott az egyetemi könyvesboltból.
A témakörök tárgyalásának sorrendje tükrözi a szerzők koncepcióját: az alapfogalmak tisztázása és a kísérleti technikák ismertetése után a reakciókinetikai elméletek tárgyalása, majd mindezek alkalmazása egy-egy adott részterületen (gáz- és oldatfázisú reakciók stb.). Tapasztalataink szerint a tananyag ilyen sorrendben való tárgyalása elnyerte a hallgatók tetszését. A bevezető fejezetben hiányoljuk a kinetikai tömeghatás-törvény kimondását és az alapfogalmak nagyon pontos definícióját (különösen, hogy az első feladat ezt kéri számon). Tanulságosnak tartjuk még megjegyezni, hogy egy anyagrész kifejezetten nehezen tanítható. A Reakciódinamika című 4. fejezet inkább "olvasókönyvi", mint tankönyvi feldolgozásban ismerteti a témakört.
A könyv értékes részei a szövegbe illesztett és tipográfiailag is megkülönböztetett megjegyzések és az ún. "ablakok", valamint a fejezetek végén található irodalomjegyzékek. Csak sajnálkozni tud a magyar olvasó, hogy a hivatkozott folyóiratok egy része szinte elérhetetlen egy átlagos magyar diák számára, s az oktatóknak is komoly utánajárást és költséget jelentene e munkák némelyikének beszerzése. Figyelemre méltóak még a fejezetek végén található érdekes feladatok. A környezet- és levegőkémiai reakciók alkalmazása dícséretes, de nem szerencsés, hogy a példák egyoldalúan a gázfázisú reakciók témaköréből származnak. Kár, hogy a számszerű eredmények (nem a kidolgozás!) nem szerepelnek legalább egy Függelék formájában. Így a hallgató nem talál semmilyen támpontot, hogy megoldási kísérlete sikeres volt-e, vagy tovább kell küszködjön a problémával.
A fordítók és a bíráló minden bizonnyal sokat törték a fejüket egy-egy angol szakkifejezés helyes magyar megfelelőjének kitalálására. Igazságtalan és felesleges is lenne most felsorolni, hogy a sokkal könnyebb helyzetben lévő olvasó mit fordított volna esetleg másképpen, mert a könyv összességében jó stílusú, s így könnyen olvasható. Megjegyzésünk csupán arra vonatkozik, hogy szerencsés lett volna, ha a fordítók jobban ragaszkodnak az Atkins könyv fordítása során már egyszer "kitalált" és alkalmazott szakszavakhoz. Csak két példát említünk: 1) feleslegesnek tűnik bevezetni az "átmenetiállapot-elmélet" kifejezést (már az írásmód is körülményes) az egyszerűbb és bevált "átmeneti komplex elmélet" helyett. A fordítók bizonytalankodását jelzi, hogy később nem az "átmeneti állapot", hanem az "átmeneti komplex koncentrációja" kifejezést használják; és 2) a "partíciós függvény" kifejezés valóban segíthet felismerni az angol szakirodalomban előforduló eredetit, de ezt egy lábjegyzettel is el lehetett volna érni, s nem kellett volna kidobni a magyar szakirodalomban már évtizedek óta használt és elfogadott "állapotösszeg" kifejezést.
Fordításból származó, értelemzavaró hiba alig található a könyvben. Az oszcillációs reakciók kutatóiként azonban nem tudjuk megállni, hogy ne hívjuk fel a figyelmet egy komoly hibára. Az angol eredeti "Central to oscillatory reactions is a negative feedback mechanism..." lényeget tévesztő fordítása "Az oszcillációs reakciók lényege a negatív visszacsatolás." (335. oldal, 11.1 ábra alatti bekezdés első mondata) még sok zavart fog okozni.