Gram-negatív és Gram-pozitív baktériumok
Az antibakteriális anyagok megítélésénél még ma is nagy szerepet játszik a Hans Christian Joachim Gram dán orvos által 1884-ben, Berlinben kifejlesztett festési eljárás, amellyel a baktériumok csoportosíthatók. Az egyes baktériumtörzsek sejtburka különbözőképpen reagál a Gram festésre, ez azok eltérő felépítése miatt van, és ez hatással van az egyes gyógyszereknek a sejtfalon való áthatolóképességére. Egyes antibakteriális anyagok csak a Gram-pozitív baktériumokra hatnak, mások csak a Gram-negatívokra, a széles spektrumuak mindkettőre. A Gram-festés egy variációja tovább osztja a baktériumokat "acid-fast" és normál típusra
Az eredeti Gram-féle festési technikában a tárgylemezre vitt kenetet megszárítják és genciánibolya oldatba mártják. Vizes öblítés után jódos kálium-jodid oldattal fikszálják, majd etanollal mossák. Az ibolya színt megőrző baktériumok a pozitívak, a többiek negatívak.
A későbbiekben a német Carl Weigert még egy lépést hozzáadott az eljáráshoz, a safraninnal való festést. Manapság akkor tekintenek egy baktériumot Gram-negatívnak, ha megtartja a safranin vöröses színét, de nem az első festés ibolya színét.
 |
 |
Gram-pozitív baktérium |
Gram-negatív baktérium |
A Gram-pozitív baktériumok vastag, keresztkötött poliszaccharidokat tartalmazó sejtfala erősen megköti a genciánibolyát, ellentétben a gram-negatívok vékony sejtfalával. Ez utóbbiakban viszont a falat vastag lipidréteg veszi körül, ami safraninnal festődik jól. Az ú.n. "acid-fast" baktériumok esetén (ide tartozik a TBC és a lepra kórokozója) a lipid réteg annyira vastag, hogy csak az erősen maró hatású fenolos fukszin képes megfesteni. A nem "acid-fast" baktériumok ellenpróba gyanánt könnyen festhetők metilénkékkel.