Nyelv és haza

Új lap a sajtó történetében

December közepén Orosz József új lapot nyitott a magyar sajtó történetében. Csak az a baj, hogy szerintem a fekete lapokat szaporította ezzel. A Klubrádióban van neki egy betelefonálós műsora (címe Rekontra); az egyik betelefonáló olyasmit mondott, hogy "Odaadnák vagy tízezer forintot a fizetésembõl, ha...", mire Orosz József: "Odaadnék!" Nem lettem volna biztos abban, hogy komolyan gondolja, nem pedig csak kicsúszott a száján, ha alig egy hónappal késõbb nem ismétlõdik meg ugyanez, még sokkal hangsúlyosabban. Egy másik betelefonáló ezúttal valami olyasmit mondott, hogy "Én is csatlakoznák az elõttem szólókhoz..." Erre már háromszoros "-nék! -nék! -nék!" volt Orosz József reakciója. Hangosan, hangsúlyosan, hatásszünetekkel. Nincs tévedés, Orosz József komolyan gondolja, hogy megregulázza a neki betelefonáló hallgatókat.

Nos, én életemben elõször hallottam, hogy egy riporter vette a bátorságot, hogy riportalanyának a nyelvhasználatát kiigazítsa. Lehet, hogy tényleg elõször történt ilyen. Arról már sokat olvastam, hogy mi a "helyes" nyelvhasználat, a "nyelvművelõk" gyakran használják ezt a kifejezést, de még ok is csak jámbor tanácsként fogalmazzák meg, hogy az ember alkalmazkodjon a "központi" normához. A Magyar Tudományos Akadémia készíthet helyesírási szabályzatot (bár azt sem teheti kötelezõvé), de azt nem szabályozhatja, hogy milyen nyelvváltozatok létezzenek a magyar nyelvterületen. Ha a normától eltérõ használatot (nem kis részben a "nyelvművelõk" hatására) stigmatizálja a beszélõk egy része, akkor lehet, hogy a gyerekeinket tényleg jobb rábeszélni, hogy ne így beszéljenek. Egy újság vagy rádióállomás vezetõi is megkérhetik erre a munkatársaikat. De riportalanyt?! Betelefonálót?! Ez példátlan.

A Klubrádió adását már Kecskeméten is lehet fogni. Legközelebb, ha mondjuk egy kecskeméti betelefonáló azt találja mondani, hogy "mög", akkor azt fogja a buzgó nyelvművelõ riporter kiigazítani? "Meg! Meg! Meg!" Nincs itt valami nagy baj?

Simonyi Zsigmond mintegy 120 évvel ezelõtt azt írta, hogy amit valahol magyarok egy bizonyos módon mondanak, az magyarul van, és helyesen van magyarul. Nem végeztem vizsgálatot, de a "-nák" használata hátul képzett igetövek után becslésem szerint a magyar anyanyelvű beszélõk legalább 20-30 százalékának a nyelvhasználatára jellemzõ lehet (nem mintha a pontos számok fontosak lennének); ezeknek az embereknek ilyen az anyanyelvük, akár tetszik, akár nem. Milyen alapon utasítja bárki rendre azt, aki az anyanyelvét használja? Apróságnak tűnhet ez az ügy, de ha például belegondolunk, hány nemzetközi konfliktusnak állt vagy áll a nyelvhasználat hátterében, akkor nem becsülhetjük le.

Kálmán László

Élet és Irodalom
50. évfolyam, 05. szám (2006.02.03)

Írások rá:
Tasnády T. Álmos: Nyelvszabályok nélkül? Élet és Irodalom 49. évfolyam, 50. évfolyam, 14. (2006.04.07)  (eredeti helyén)
Szigetvári Péter: Egy az anyanyelv? Élet és Irodalom 50. évfolyam, 15. szám (eredeti helyén)
Mészáros Gyula: Tízmillió anyanyelv. 50. évfolyam, 16. (2006.04.21) (eredeti helyén)
Szigetvári Péter: Tízmillió anyanyelvváltozat, sőt több. Élet és Irodalom, 50. évfolyam, 17. (2006.04.28) (eredeti helyén)