Modern Talking

Magyar Narancs, 2001. szeptember 27.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2001. november 1.

Az államtitkár esete a nyelvészettel

Nádasdy Ádám az egyik legnagyobb tekintélyű nyelvész Magyarországon, aki több magyar nyelvészgenerációt indított el nemegyszer nemzetközileg is elismert pályáján. Ezért megdöbbenéssel olvastuk dr. Hende Csaba kirohanását a november 1-jei MaNcsban, ahol olyan gunyoros és kioktató hangnemet használ, amelyet még egymással élesen vitázó, azonos szakmát művelő szakemberek sem szoktak megütni, nemhogy egy laikus egy szakemberrel szemben.

Az olvasó félrevezetésének találjuk, hogy ugyan N. Á. nyilvánvalóan nem költőként, hanem nyelvészként írta le véleményét a készülő nyelvtörvényről, H. Cs. többször is ,,költőként´´, ,,nyelvész-költő úrként´´ aposztrofálja. Az államtitkár úr nyíltan azzal vádolja N. Á.-t, hogy felületesen vagy csak hallomásból ismeri a törvényjavaslatot, de ezt nem bizonyítja. H. Cs. azt állítja, hogy ma a magyar nyelvbe másképpen és más mértékben ,,özönlenek´´ az idegen szavak, mint korábban. Ez a megállapítás szubjektív érzésen alapul, a tudományos kutatások eredményei nem támasztják alá. Lehet, hogy H. Cs. csak felületesen vagy hallomásból ismerte N. Á. cikkét, és ezért mondott ilyen hetykén-magabiztosan ellent a nyelvésznek?

H. Cs. szerint N. Á. olyan érzéketlen ,,a magyar lakosság csaknem kilenctizedével´´, mint ,,a pártállam volt az alattvalókkal´´. Nekünk viszont éppenséggel az államtitkár úr hangütése és fellépése juttatja eszünkbe a pártállamot, ahol a politikai rang egyben a mindentudásra és a ,,szakértelemre´´ is garancia volt.

Kálmán László, Szigetvári Péter, Törkenczy Miklós nyelvészek