Sok hűhó a semmiért

Magyar Narancs, XIII évf. 44. szám, (2001.11.01)

Magyar Narancs, 2001. szeptember 27.

Dr. Hende Csaba:

Kell-e törvénnyel védeni a magyar nyelvet?

A Magyar Narancs két írást is szentel az Országgyűlés által jelenleg tárgyalt, "a magyar nyelvnek a gazdasági reklámok, az üzletfeliratok és egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról" szóló törvényjavaslatnak. Mindkét cikk írója súlyosan elmarasztalja a kormányt, hogy ilyen - véleményük szerint - semmire se jó törvényjavaslattal állt elő.

Számos lesújtó megfogalmazás található e cikkekben. Megtudhatjuk, hogy mi is a nyelv, amely senkinek sem az alkotása, hanem a nemzet "ártatlanul és tudatlanul örökölte", bár alakította és csiszolta. "És egyáltalán, hogy került ez egy törvénybe?" - kérdezi Nádasdy Ádám nyelvész, költő, az ELTE Bölcsészettudományi Kara angol tanszékének oktatója.

Mindenekelőtt illő tisztelettel kérdezném az idézett cikk tudós írójától, hogy esetleg tudna-e felvilágosítással szolgálni az "örökhagyó" személyéről? Legalább ennyire kíváncsi lennék arra is, hogy ez az örökhagyó maga alkotta-e vagy ő is örökölte a magyar nyelvet, és kitől? Úgy vélem, akkor járunk közel az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy a magyar nyelvet a magyar nép alkotta, amelyhez minden nemzedék hozzátett valamit.

A magam részéről a neves nyelvész-költő-oktató egyetlen verslábát sem vagyok méltó megbírálni, de azért talán engedtessék meg, hogy jogászként meg tudjam ítélni, mi való törvénybe és mi nem, talán mégis jobban, mint a legcsiszoltabb, legműveltebb nyelvész, oktató, költő és hadvezér. Hogy csak egy példát említsek: a törvényjavaslat parlamenti vitájában több képviselő javasolta, a törvény tegye kötelezővé, hogy a reklámokat, feliratokat a magyar nyelv szabályai szerint kelljen közzétenni. Ezt magam sem támogatnám, egyszerűen azért, mert ez nem lehet törvényhozási tárgy. Ez ugyanis kettős következménnyel járna. Egyrészt a törvény tartalmát valójában a Magyar Tudományos Akadémia szabhatná meg, és bár minden tiszteletem a tudomány magas testületéé, nem gondolom, hogy át kellene vennie a törvényhozás funkcióit. Másrészt pedig ez esetben a legkisebb helyesírási hiba, egy rossz megfogalmazás is törvénysértést eredményezne, ami nyilvánvalóan lehetetlen helyzetekhez vezetne.

(...)

Mindenesetre árulkodó Nádasdy Ádám következő néhány sora: "A >>valós társadalmi igényscolából iskola, az olasz italianóból talján, a szláv sztolból asztal és még százával lehetne sorolni a jövevényszavakat. Ma ez a folyamat megszakadt, mert elsősorban a televízióból - amire ma sincs megfelelő magyar szavunk - özönlenek az idegen szavak, a germanizmusok, az anglicizmusok, sőt az amerikanizmusok. Nincs idő befogadni, átalakítani, magunkévá tenni, hanem csak kritikátlanul átvenni. Sokaknak ez nem tetszik.

A költő hivatkozik arra, hogy a fiatal generációt nem kell félteni, mert őket nem zavarja a sok idegen hatás. Ez lehetséges, de szomorú. Mi van azonban az idősebbekkel? ´k már nem számítanak? A nyugdíjasok, a vidékiek? Urambocsá´, a cigányok? Mindazok tehát, akik akár önhibájukból, akár önhibájukon kívül nem tanultak, nem tanulhattak nyelveket. Erről van szó. A nyelvész-költő úrnak valósabb a reklámszakma költségtakarékossági igénye (vagy inkább igénytelensége), mint a magyar lakosság csaknem kilenctizede, amely nem ért idegen nyelveket, nem járat külföldi folyóiratokat, nem utazik külföldi konferenciákra, nem vállal vendégtanári állást Oxfordban. Ilyen érzéketlen csak a pártállam volt az alattvalókkal, hogy más példát ne mondjak.

A törvényjavaslat a nyelv használatának rendkívül széles területeiből mindössze hármat szabályoz, azt sem tiltó, hanem kiegészítő jelleggel: a reklámokat, az üzletek feliratait, valamint a közterületi, a középületeken és közforgalmi közlekedési eszközökön lévő feliratokat. Nem szól olyan kérdésekről, mint például a francia nyelvtörvény, amely előírja, hogy francia nyelvet kell alkalmazni a reklámokon kívül a szerződésekben, a közpénzből fenntartott folyóiratok összefoglalóiban, az oktatásban és a doktori értekezésekben és még számos más területen, hogy más, közelebbi országok nyelvtörvényeit ne idézzem.

(...)

A törvényjavaslat csak alapkövetelményeket állapít meg, amelyeken a reklámszakma önszabályozása messze túlmehet. Nem tartalmaz semmiféle tiltást, nem írja elő, hogy csak magyarul szólhatnak a reklámok. Pusztán azt követeli meg, hogy magyarul is olvasható vagy hallható legyen a reklám idegen nyelvű szövege, legalább ugyanolyan méretben vagy legalább ugyanolyan jól érzékelhetően. Egyszerűen nem érthető, hogy ez a követelmény milyen érdeket sért, azon kívül, hogy némileg előzékenyebbnek kell lennie a kereskedőnek a vásárlóval, a hirdetőnek a lehetséges vásárlóval szemben, és - az igényességtől függő - költséggel jár a kiegészítés, amit persze átháríthat a vevőre. A "Second Hand Shop", a "Boutique", a "Pub" nem festendő át, csak ki kell egészíteni azzal, hogy használtcikk-üzlet, ruhabolt, kocsma vagy bármilyen más, az eredeti értelemnek megfelelő magyar megjelöléssel. Megkockáztatom, a milliós költségű reklámfilmekben talán nem a magyar felirat jelenti azt a költségelemet, amelytől a hirdető cég tönkremegy.

(...)

A másik cikk (Sok hűhó a semmiért, Balla Zsolt tollából) is több félreértést tartalmaz. Így Levendel Ádámtól, a Magyar Reklámszövetség elnökétől idézi a következőket: "az államnak a nyelv területén - miként a kultúra területén mindenhol - nem tiltó, hanem támogató funkciója van." Természetesen a törvényjavaslatban nincs egyetlen tiltó szabály sem, ugyanakkor egyértelműen a magyar nyelvet támogató jellegű törvényi követelmény, hogy a reklámok, üzletfeliratok és a közterületi tájékoztató feliratok szövege magyarul is olvasható legyen.

A Reklámszövetség jogi szakértőjének aggályai is megalapozatlanok. Szerinte nem tisztázott, mi az árujelző - amire a törvényjavaslat értelmében nem terjed ki a magyar nyelven való megjelenítés követelménye -, mert a védjegyek és a földrajzi árujelző oltalmáról szóló törvény csak a földrajzi árujelzőt említi. Ez a vélemény némi tájékozatlanságról tesz tanúbizonyságot, ami egy jogi szakértő részéről elgondolkodtató. Az említett törvény indokolása a következő mondattal kezdődik: "A védjegy az árujelző legfontosabb fajtája." A törvény a védjegyekről és a földrajzi árujelzőkről szól, ezért természetesen nem sorolja föl a többi árujelzőt, nem bocsátkozik szélesebb körű elméleti fejtegetésekbe sem a törvény szövege, sem annak idokolása.

A cikk idézi az egyes sajtótermékekben megjelenő idegen nyelvű - általában állásra vonatkozó - hirdetésekkel kapcsolatban a HVG Kiadó Rt. kereskedelmi igazgatójának azt a véleményét, hogy a jogszabály elfogadása "unintelligens döntés". Ez a megfogalmazás önmagában is felveti, hogy egyeseknél még a magyar nyelv elsajátításában is vannak bizony hiányosságok. Az igazgató úr azonban érdemben sem tudja, miről foglalt állást. El kellene olvasnia a törvényjavaslatot, amely meghatározza azokat a kivételeket is, amelyekre nem vonatkoznak a törvény követelményei. Ezek közé tartozik, hogy a sajtótermékek idegen nyelvű részeiben, mellékletében és különkiadásaiban lehet idegen nyelvű reklámot közzétenni anélkül, hogy azt magyarul is meg kellene jelentetni. Az álláshirdetés pedig teljesen kívül esik a törvény hatályán; az ugyanis nem gazdasági reklám.

A Magyar Tudományos Akadémiának a törvény végrehajtásában való közreműködését érintő aggályokkal szemben pedig világossá kell tenni, hogy az MTA főtitkára a törvény előkészítése során messzemenően egyetértett az Akadémia közreműködői szerepével. Az Akadémia szakértőként vesz majd részt a törvény végrehajtása során azokban a hatósági eljárásokban, amikor vitás, hogy az adott idegen szó meghonosodott-e vagy sem. (...)

E szakértői feladatot egy - várhatóan széles körű támogatásra találó - módosító javaslat szerint az MTA elnöke által felkért bizottság látja majd el. Az Akadémia szakértői szerepére azért van szükség, hogy a legmagasabb tudományos szintű, egységes szemléletű állásfoglalások szülessenek e tudományos megítélést kívánó kérdésben. Azt pedig, hogy milyen nagyságrendű lesz az MTA szakértői feladata, a jövő dönti el. Mindenesetre külön költségvetési többletigény az MTA részéről nem vetődött fel, és tudni kell azt is, hogy az államigazgatási eljárásban részt vevő szakértő szakértői díjra jogosult.

A törvényjavaslattal szemben felvetett aggályok tehát annak felületes ismeretéből fakadnak vagy abból, hogy a cikkben idézett véleményeket megformálók csak hallomásból értesülnek a javaslat tartalmáról. Az elemi tisztesség azonban azt követelné meg, hogy ne másodkézből származó, hiányos, torzult ismeretek alapján foglaljanak állást a nyilatkozók, s akkor számos félreértés elkerülhető lenne.

Dr. Hende Csaba, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára

Válaszol rá: Nádasdy Ádám | Breitner Miklós | Kálmán László, Szigetvári Péter, Törkenczy Miklós